Az új versenyágat még tavaly fogatvágtának keresztelték el. A katonai lovas hagyományokhoz kapcsolódó 2011-es Nemzeti Vágtán már nem csak a lovak és az emberek, hanem világújdonságként az ókori harci szekerek mai változatai is megküzdöttek egymással. A fogatvágta tavalyi nyertese Kisbért képviselve a képünkön látható Galambos Nándor volt.
Az ötlet gazdája, Lázár Zoltán hatszoros világbajnok fogathajtó úgy vélte, a standard kocsik nem alkalmasak arra, hogy a Hősök terén vetélkedjenek, ezért új fogatokat és szerszámokat kellett kitalálni. A szkíta és a római harci szekerek ötvözetéből a modern kor igényeinek megfelelően, s a világon egyedülálló módon, Lázárék megalkották az új verseny-bigát. A biga latin szó, s olyan kétfogatú szekeret jelent, amilyet a régi rómaiak a harcban és a cirkuszi versenyekben használtak; ez volt a római aranyifjak kedvenc járműve is. Később ezt – vagyis a bigati – nevet kapta az az ezüstpénz (denarius) a köztársaság idejében, amelynek hátsó lapján Dianát két lovas harci szekérrel ábrázolták. (Mai szóhasználattal szívesen mondanánk harci kocsit a harci szekér helyett, de nem tehetjük, mert a kocsit, amelynek nevét a nyugati világ tőlünk vette át, Kocs községben csak a XV. században találták fel.)
A Ben Hur című film alapján fogalmat alkothatunk arról, milyen vad és veszélyes lehetett egy ókori verseny! Igaz, a filmben látott fogatokat négy ló húzta, vagyis nem bigák, hanem quadrigák voltak (olyanok, mint a berlini Brandenburgi kapu tetején a győzelemistennő fogata). Kapott is épp elég meggondolatlan kritikát az új versenyszám a túlzó jobboldali köröktől, mondván: a bigáknak semmi közük a magyar lovas hagyományokhoz s főleg a magyar Hősök teréhez! E rövidlátó kritikusok ugyanis nem láttak el a Hősök tere szoborcsoportjának tetejéig sem, ahol pedig a „magyar” győzelemistennőt (szemben a négy lovat hajtó némettel) két lovas harci szekéren ábrázolták, vagyis bigán! Akárcsak vele szemben, a hadisten szobrát.
Vagyis a bigák a Hősök terén sokkal előbb „megjelentek” mintsem a Lázár fivérek „oda álmodták” volna, sőt, talán a tudat alatt esetleg éppen ez adta az ihletet! Az pedig teljesen magától értetődik, hogy ha a Lázár fivérek, vagyis a Nemzeti Vágta új tulajdonosai egyben fogathajtó világbajnokok is, akkor ők ezzel a tudásukkal építik tovább ezt a még kiforrás alatt álló hazai lovas ünnepet. Úgy látszik Magyarországon nem csak a szóda vizet meg a golyós tollat lehet feltalálni, de a fogatvágtát is. (Egyébként néhány hete a kettesfogathajtó Duna-Alpesi Kupát Lázár Vilmos nyerte meg; ezt csinálják utána a „túlzó jobboldaliak”!)
A bigát egyébként az egész ókori világ ismerte. Homérosz is írt róla az „Iliászban”: Achilles, a legyőzött Hektor holttestét ilyen harci szekér után kötötte, hogy Trója falai alatt körbevonszolja (amit később sírva megbánt, amikor Priamosz király visszakérte tőle fia holttestét). Az egyiptomi piramisokban szintén teljes épségben megtalálták a szétszerelt egyiptomi harci szekereket, összes tartozékukkal együtt. Tuthanhamon sírjában összesen hat bigát tártak fel. Két nagyméretű, ünnepi fogatot, egy kicsi, igen díszeset, valamint három hétköznapi használatra rendszeresített könnyű bigát. Az egyiptomiak a harci szekereket az országuk egy részét majd egy évszázadon át a megszállásuk alatt tartó hükszoszoknak köszönhetően ismerték meg. S nem telt bele sok idő, mindössze két emberöltő múltán már a világ legjobb harci szekereit állították elő a tudósok szerint. A hatküllős kerekek rugalmas fából készültek, amelyek alkalmazkodtak a talaj egyenetlenségeihez, csökkentették a rázkódást, vagyis elvégezték azt a feladatot, ami a felfüggesztés és a lengéscsillapítók feladata a modern gépkocsikban.
Párját ritkító érdekesség, hogy lovak maradványait harci szekerekel együtt találták meg tavaly abban a csaknem háromezer éves kínai sírban is, amelyet Lojang (Luoyang) városában tártak fel. A lelet a fáraók – s egyben a Homérosz előtti, nagyjából Trója feltételezett ostromához köthető – a Kr. e. 770-es évekből származik, ami Kínában a korai Csou (Zhou) dinasztia ideje volt. A főgödörből öt harci szekér és tucatnyi ló maradványai kerültek elő – olvasható a The Daily Mail online kiadásában. A régészek feltételezése szerint a temetési szertartás előtt ölték le a lovakat, nem pedig élve földelték el az állatokat. A sírban bronz- és kerámiatárgyak sokaságára bukkantak, a gazdag leletanyagból kiindulva a szakemberek úgy vélik, hogy egy magas rangú hivatalnok vagy neves tudós végső nyughelye lehetett. A dinasztia uralmának első felében, a korai Csou-korban az uralkodóház hatalma Észak-Kína nagy részére kiterjedt. Fővárosa a mai Hszian (Xi’an) közelében állt – közel ahhoz a helyhez, ahol később Csin (Qin) állam hatalmas székhelye, Hszianjang (Xianyang) épült. A Csou-ház hatalma a dinasztiaalapítást követő néhány évszázadban fokozatosan meggyengült, olyannyira, hogy amikor Kr. e. 771-ben egy barbár törzs támadása során a főváros elesett, az uralkodó áttette székhelyét a biztonságosabb keleti területekre, a mai Lojang környékére. Ez a barbár törzs minden bizonnyal egy olyan lovas nomád népcsoport lehetett, amely már a lóról nyilazás technikáját alkalmazta, igaz, egyelőre kengyel nélkül ülvén meg a lovat (a kengyelt a türk népek akkor még nem találták fel) s minden bizonnyal még a háton hordták a nyílvesszőket tartalmazó tegezt is. Ami sokkal lassúbb nyilazást tett lehetővé, mint évszázadokkal később, először a hunok által a ló jobb oldalán elhelyezett tegezből, de a harci szekerek lövész hatékonyságát és mozgékonyságát már akkor messze meghaladták a lovas egységek képességei. A lovas nomád törzsek akkori győzelme jól jelezte, hogy a harci szekerek ideje lejárt, s egy új korszak, a lovas íjász népek kora vette kezdetét. A bigák a római arénákban és a közlekedésben és azonban még csaknem ezer évig fennmaradtak. S tavaly két találékony magyar a Nemzeti Vágtára megalkotta az ókori kocsiverseny mai változatát. 
Nem tűnik lehetetlennek, hogy előbb-utóbb egész Európában elterjed ez a sport, hiszen a stadionok salakos futópályáin is könnyen megszervezhető lenne, akár az egész turista szezonban!
S milyen különös (ha már turizmus), hogy az ókori harci szekér méretre formára mindmáig még a kerékpáros riksában is „visszaköszön”! Igaz, az egyszemélyes kerékpáros riksa nem „biga”, viszont ha kétszemélyes tandem kerékpár húzná, ez is „kettes fogattá” válna. Merjünk találékonyak lenni!