Alapjaiban változhat meg a hazai sportfinanszírozás rendszere, amennyiben a kormány rábólint a „A MOB sportfejlesztési irányai és területei” munkacímet viselő javaslatra, amelynek általános bemutatójára még a londoni játékokon kerített sort az olimpiai bizottság vezérkara. A tervezetről annyi mindenképpen elmondható: sokat ígérő, ráadásul költségkímélő is, tekintettel arra, hogy egyetlen forint pluszkiadással sem terheli meg a büdzsét.
– Az már a májusi adatokból is világosan látszódott, hogy a társaságiadó-kedvezmény előnyeit élvező öt, úgynevezett látványsportág képtelen teljes mértékben felhasználni a rendelkezésére álló forrásokat – mondja dr. Bartha Csaba, a MOB sportszakmai főmunkatársa, aki az említett tervezet kidolgozóinak egyike volt.
– Ezért összpontosítottunk arra, hogy a pénz fennmaradó hányadának hatékony felhasználására tegyünk javaslatot. Méghozzá oly módon, hogy minden fillér a magyar sportra, az eredményesség, a versenyképesség növelésére fordítódjék.
A szakember szerint jó néhány sportszervezet – a megfelelő adóigazolás, illetve az önerő, vagy egyéb törvényileg szabályozott feltétel hiányában – nem vehette igénybe a TAO-ból származó pénzeket. A számítások szerint a fel nem használt summa hozzávetőleg 10-15 milliárd forint, ugyanakkor aligha kell bizonygatni: ennek az összegnek bőven lenne helye a magyar sportban.
A MOB több területet is megjelölt, amely kedvezményezettje lehetne az új felosztási rendszernek. Mindenekelőtt az utánpótlás-nevelést: a kiemelkedő munkát végző műhelyek, az egyesületi jellegű sportiskolák, a fiatal felnőttnek nevezett – másképpen: junior korú –sportolók és a nem olimpiai sportágak korosztályos edzőtáborait szervezők is részesülhetnének a pénzből. Hasonlóképpen nagy reményt fűz a szakember ahhoz az elképzeléshez, hogy a jövőben a MOB jogosítványai között szerepeljen a tárgyieszköz-beruházás, illetve a létesítményfelújítás, minek nyomán a bizottság a hozzá kerülő összegeket sportcélú infrastrukturális fejlesztésekre fordíthatná. A szakanyagból kiderül az is, hogy a MOB – az olimpiai eredményesség alapján – különféle kategóriákba sorolja az egyes (nem látvány-) sportágakat, s az ily módon kiemelt tizenegy ágazat (mások mellett az úszás, a kajak-kenu, a vívás, a torna, a cselgáncs) a TAO-törvény újragondolása révén megkülönböztetett mértékben profitálhatna a módosított finanszírozási rendszerből.
– Az államnak semmivel sem kerülne többe a sport, mint eddig, s a tetejébe a teljes spektrumot, az összes sportágat lefedné az új támogatási struktúra – magyarázza Bartha. Miután a TAO-ból a sportba áramló összeg bő 42 milliárd forintra rúg, könnyen kiszámítható: az említett 10-15 milliárd nagyjából a harmada az eddig csak a futballra, a kézi-, a kosár- és a vízilabdára, továbbá a jégkorongra szánt forrásnak. Vajon mire lehet ez elég? – kérdezem a főmunkatárstól.
– Egyszerű számítás eredményeként azt láthatjuk, hogy minimum a háromszorosára, de egyes esetekben akár a tízszeresére is nőhet egy-egy sportág bevétele, ha a javaslatot jóváhagyják. A kérdésre a válasz tehát az: olyan pozitív folyamatok indulhatnának el, amelyek nemcsak a szavak, hanem végre a gyakorlat szintjén is sportnemzetté tehetnék Magyarországot.
Ami biztos: a nyolcéves stratégiai tervezet előbb az Országgyűlés sportbizottsága, majd a kormány elé kerül. Amennyiben az érintettek áldásukat adják rá, akár már a jövő év elejétől új időszámítás kezdődhet.