Olimpiai csapatuk létszáma nem éri el a hatvan főt, mégis ámulatba ejtik a világot: Észak-Korea sportolói már négy aranyérmet nyertek a londoni olimpián. (A negyediket szerdán szerezte Rim Jong Szim súlyemelő.)
A sztálinista rezsim számára presztízskérdés az ötkarikás szereplés, pláne hogy Phenjan nem győzi összemérni magát a demarkációs vonal túlsó oldalán lévő másik Koreával, a kapitalista Déllel. A külön meccsben egyelőre a „tőkés” szomszédok vezetnek, az öt arany mellé – e sorok írásáig –két ezüstöt és három bronzot gyűjtöttek, így az éremtáblázat negyedik helyén álltak. Észak-Korea szerda délutánig ötödik volt; a két ázsiai ország olyan sportnagyhatalmakat előzött meg, mint Németország, Oroszország vagy éppen a házigazda Nagy-Britannia. Ha hozzávesszük Kína –jelenleg – tizenöt aranyérmét, egyértelmű, hogy a sportban is érvényesül a politikai-gazdasági trend: Ázsiáról szól a huszonegyedik század.
Észak-Korea első londoni aranyát a mindössze húszéves Om Jun Csol szerezte. A súlyemelő a második fogásnemben 168 kilogrammot tolt a magasba, azaz saját testsúlya háromszorosát lökte ki. Hüledeztek is az eredmény nyomán a szakkommentátorok, akik korábban nem is hallottak a világtól elzárkózó államból érkező versenyzőről. Om azonban megmagyarázta, hogyan lökött ekkorát. Nyilatkozata szerint a tavaly decemberben elhunyt Kim Dzsong Il segítette az égből, hogy legyőzze ellenfeleit; ezért külön köszönet illeti a néhai „kedves vezetőt”. Om megnyilvánulása nem meglepő: nagy világversenyeken győztes észak-koreai sportolók korábban is annak tudták be sikerüket, hogy maguk elé képzelték az országot több mint tizennyolc éven át irányító Kimet, aki még nagyobb teljesítményre ösztökélte őket.
Omtól otthon esetleg megkérdezik majd, hogy a hálálkodásból miért hagyta ki a nála alig tíz évvel idősebb Kim Dzsong Unt, a KNDK jelenlegi vezetőjét. Ezt a „hibát” már nem követte el An Kum Ae. – Remélem, a sikerem örömmel tölti el népemet és Kim Dzsong Unt egyaránt – nyilatkozta a boldog dzsúdós. A harmadik aranyat szállító súlyemelő, Kim Un Kuk pedig türelmetlenül várta, hogy diadalának híre elérkezzék Phenjanba. (Ahol a rezsimnek – az áradások és a szárazság miatt – előbbutóbb újabb súlyos élelmiszer-ellátási problémákkal kell majd szembenéznie.)
Az olimpiai bajnokokat az éhezés nagy valószínűséggel nem fenyegeti majd, a rendszer ugyanis nagyvonalúan gondoskodik róluk és a helyi átlaghoz képest luxusnak számító életkörülményeikről. A vesztesekre, azaz a KNDK-ra a nemzetközi porondon szégyent hozókra viszont büntetés vár – emlékeztetett a Reuters. A 2010-es dél-afrikai labdarúgó-világbajnokságon a csoportmeccseken elvérző észak-koreai válogatott szövetségi kapitányát állítólag kizárták a kommunista pártból, és munkatáborba küldték. A korábbi észak-koreai dzsúdóbajnok, az időközben „disszidáló” Li Csan Szu azt mondta: miután az 1990-es Ázsiai Játékokon elveszítette a döntőt, ráadásul egy dél-koreai cselgáncsozó ellen, megtorlásul egy szénbányába küldték.
Kezd körvonalazódni, mi lehet még az a motiváció, ami hajtja Észak-Korea olimpikonjait.