Az utolsó simításokat végzik a felújított Lillafüred vitorláson Cittel Lajos hajóépítő mester műhelyében: az európai színvonalú magyar hajógyártás kiemelkedő alkotását még 1949-ben építették a Balatonfüredi Hajógyárban. A mester a műemlék hajó megmentéséről és a legendás 75-ös cirkáló flotta újjászületéséről is mesélt az MTI-Pressnek.
A Balaton és talán minden magyar vitorlázó büszkeségének számít a 75-ös cirkáló flotta: a Nemere II., a Sirocco és a Lillafüred. A három „testvérhajót” amellett, hogy a Balatonfüredi Hajógyárban készültek, összeköti Cittel Lajos hajóépítő mester neve is, ugyanis mindhármuknak ő adta vissza eredeti fényét. A legszebb vízijármű-műremekek között emlegetett Lillafüred, amikor a tervek szerint az idei 44. Kékszalag vitorlásversenyre újra vízre kerül, a Balaton egyik ékessége lesz, de bizonyosan kemény versenytársa a másik két 75-ös cirkálónak…
Megvalósul a régi álom: a leggyorsabb a Lillafüred lesz
– Mit érdemes tudni a hajók történetéről?
– A Balatonon összesen három, 75 láb (22,86 méter) hosszú, úgynevezett schärenkreuzer típusú – keskeny, torpedószerű kiképzésű, eredetileg svéd tervek alapján készült tengeri hajózásra is alkalmas – hajó épült meg: 1944-ben a Nemere II., amely 1955 óta Kékszalag-csúcstartó, 1947-ben a Sirocco, és harmadikként a Lillafüred. Érdekességnek számít, hogy a II. világháború alatt egyáltalán elkészülhettek ezek az egyenként öt tonnás ólom tőkesúllyal rendelkező cirkálók. A három hajó közül a legfiatalabb, a Lillafüred rendelkezik a leggyengébb pedigrével. Eredetileg sétahajózásra, reprezentatív célokra épült, a fedélzetén harminc embernek volt hely. Sohasem versenyeztek vele, 2008-ig volt látható a Balatonon, fedélzetén egymást és magukat videózó turistákkal megrakodva motorozott.
– Mikor kezdődött a felújítása?
– Bő három éve. A felújítás azonban többször is – 2010-ben például másfél évre – megrekedt. Most egy alapítvány segítségével befejeződhetnek a munkálatok, és a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke, Gál András Levente is felkarolta a műemlék hajó megmentésének ügyét. Mire újra vízre kerülhet, a hajó egyedüli eredeti alkatrésze az öt tonnás ólom tőkesúly lesz. A hajótesten körbefutó vasbordázat víz alatti részének 90 százalékát ki kellett cserélni, az ötven centinként elhelyezett bordákat a víz feletti részen újrahorganyozták. A formája nem lesz újjáépítve, megtartottuk az eredetit, és a méreteket is megőriztük. A Nemerével és a Siroccóval ellentétben a hajótest nem mahagóni, hanem vörösfenyő palánkozással épül újjá, és nem barnára pácolt-lakkozott, hanem fehérre festett lesz.
A mester tájékoztatása szerint a versenyzéshez bizonyos változtatásokat végre kellett hajtani a Lillafüreden. A korábbi jellegzetes, de kevéssé szép látványt nyújtó vaskorlátait leszerelték, a hajó műemlék jellegére való tekintettel mentességet kapott a nyolc méternél hosszabb hajókra kötelező szabály alól. Megszüntették a fedélzetére szerelt padokat, és a régi rövidke árboc kicsinyke vitorláját is át kellett alakítani: az eredeti 75 négyzetméteres vitorlafelület helyett 100 négyzetméteres vitorlázattal szerelték fel. A veszprémi műhelyben a teljes kötélzet, csigák, csörlők is a legprofibb megoldásokat képviselik, a hajón ma már minden a versenyzésről szól.
– A súlycsökkentéssel és a bekötési pontok, árboc átalakításával bátran merem állítani, hogy komoly ellenfelet építettem magamnak – hangsúlyozta a Sirocco legénységével versenyző Cittel Lajos, és gyorsan hozzátette: ez lesz a leggyorsabb is, mert a másik kettő felújításánál tapasztalt hibákat a Lillafürednél már sikerül kiküszöbölni. – Míg a külsejénél törekedtünk a klasszikus megjelenés megtartására, addig a hajó belseje nagyon modern és könnyed kialakítást kap. Hogy egy kedvenc hasonlatommal éljek, amikor belép az ember, nem az az érzése, hogy egy 19. századi könyvtárszobában van, hanem inkább egy repülőgépen. A rekonstrukcióval helyet kaptak olyan extrák is, mint a nagyképernyős navigáció, illetve szórakoztató központ, a személyi számítógép vagy a több hangszórós hifi-rendszer.
Igazi szakmai kihívás volt!
Czittel Lajos neve összeforrt a tradicionális hajóépítéssel, a Nemere II., a Sirocco és harmadik testvérük, a Lillafüred megmentésével. A balatoni vitorlásélet legendás alakja veszprémi műhelyében sorra újít fel régi hajókat.
– Hogyan lesz valakiből hajóépítő?
– Püspökladányban születtem, de Balatonalmádiban nőttem föl. Óriási szerencsém volt, mert már 14 éves koromban tudtam, hogy vitorlázni szeretnék, és hajókat építeni. Manapság nagyon kevés fiatal mondhatja el magáról, hogy 14 évesen tudja, mit szeretne csinálni. Célirányosan hajóépítést tanultam, mára a hobbim a keresetem. Ezt a szakmát Almádiban már nem oktatják, egy jó ideig nem is lehetett hajókészítőnek tanulni, úgy tudom, hogy jelenleg Keszthelyen indult újra ilyen képzés. Nyári gyakorlaton oktatok fiatalokat, és érdekes dolgot tapasztaltam. Amikor a Siroccot palánkoztuk, éppen kétszer 15 tanuló érkezett hozzám 2-2- hétre. Gondoltam, micsoda nekilódulás lesz a munkában, de tévedtem. A legnagyobb szomorúságomra azt kellett tapasztalnom, hogy a harminc fiatal közül egyetlenegy tudott kézi gyaluval bánni, mert a többiek a gépesítés miatt már nem tanulták a kézi szerszámok használatát. A feladat egy három méteres, íves palánk beszabása volt, de az az egy fiatal is a munkaidő lejártával azonnal letette a szerszámot, és abbahagyta a munkát. Nem volt benne semmiféle szakmai alázat, vagy talán nem érzett kihívást, hogy én ezt most addig csinálom, amíg meg nem oldom. Én annak idején önszorgalomból a kötelező munkaidő után egy hajóépítő mester mellett tanultam a hajóépítést, sokszor este tízig dolgoztam teljesen ingyen. Ehhez a szakmához a kézügyesség mellett sok-sok türelem, és a faanyag iránti szeretet szükséges.
Cittel Lajos mindazonáltal bevallotta, hogy a csaknem húsz méter hosszú hajó felújítása hatalmas szakmai kihívás volt a számára, olyannyira, hogy „óriási görcs” alakult ki benne.
– Az idei Kékszalag azért is bír különös jelentőséggel – magyarázta -, mert a Balatonon kívül a világon nincs még egy olyan vízfelület, ahol három 75-ös cirkáló egyszerre szelné a habokat. Léteznek ennél nagyobb vitorlások, de a versenyeken ezek számítanak a legnagyobb hajóknak. Az a küldetésük, hogy népszerűsítsék a vitorlázást, megszerettessék és megismertessék az emberekkel a vitorlázás élményét. Ezt a Lillafüred is folytatni fogja. Ha a Nemere II. vagy a Sirocco befut a kikötőbe vagy felbukkan egy-egy versenyen, az mindig esemény. Az idén a legfiatalabb testvérük, a versenyhajóként újjászületett Lillafüred is csatlakozik hozzájuk, és nyolcfős legénységével rajtol majd el Balatonfüredről Európa leghosszabb távú tókerülő versenyén.
Forrás: mti