dr Antalóczy Zoltán orvos – filozófus professzor, a Magyar Kultúra lovagja. Pályája kezdetén, már egyetemi évei alatt megjelent első kiadványa, később pedig évtizedeken át generációk tanulmányait segítette magyar és angol nyelvű szakkönyveivel. A kilencvenes évektől már szépirodalmi, történelmi és filozófiai művei is megjelentek, írt többek között a Távol-Keletről, a felvilágosodás eszméiről, de a gazdasági világválságról, vagy a görög mitológiáról is.
A könyv kapható a Helikon Könyvesház gondozásában, (1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 35.) vagy megrendelhető a weblapjukon is.
Izrael felvásárolta volna Magyarországot, Lengyelországot és Manhattant?
Elhallgatott múltunkról Koszorús Ferenc magyar királyi honvéd-ezredes és hős katonái mellett nem csupán a magyarországi zsidóság megy el szenvtelenül, de a Szovjetunió az antiszemita Szovjetunió összeomlása után Magyarországon 2002, a kvázi fordulat éve után máig leantiszemitáznak bennünket. Érthetetlen bár, de maga Izrael is ezt teszi. Pedig a világ zsidóságának emlékeznie kellene a Horthy korszak zsidómentő tetteire, nemkülönben John Fluornoy Montgomery-re is, aki 1933 és 1941 között volt az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete. Montgomery könyvet írt „Magyarország a vonakodó csatlós” címen, amelyben egy egész fejezetet szánt a zsidó-kérdésnek „Menedékhely egymillió zsidó számára” címen. Ebben a fejezetben így ír: „1944 márciusig Magyarország volt az egyetlen európai ország a Pireneusoktól keletre, ahol a zsidók élete biztonságosnak volt tekinthető. A magyar zsidók mellett, akiknek száma akkor csaknem egymillió volt, hatvan-hetvenezer zsidó menekült érkezett külországokból Magyarországra és élt ott biztonságban, amíg Hitler hadseregei meg nem szállták az országot, és el nem rendelték a zsidók módszeres kiirtását. Hitlernek Magyarországgal szembeni haragját nagyrészt a zsidóknak nyújtott védelem provokálta ki, ezeknek jelentős része ugyanis túlélte a náci időszakot Magyarországon.” Nos ezen túlélők közé tartozik a 200 000 főnyi zsidóság is, akiket a magyar katona mentett meg a deportálástól.
Ezek után számomra is hideg zuhanyként hatott Simon Peresz izraeli államelnök Magyarország felvásárlására vonatkozó kijelentése, hálás „viszonzásképpen”. Ám az 1987-es lakiteleki találkozó résztvevőinek egy csoportja a Magyar Nemzet 2007. november 3-i számában Pál Gábor olvasatában egyenesen aggodalmukat fejezték ki Izrael elnökének beismerő kijelentései miatt. „Bíró Zoltán irodalomtörténész, az MDF alapító elnöke, Csoóri Sándor Kossuth és Herder- díjas költő, Csurka István író, a MIÉP elnöke, Fekete Gyula író, a Százak tanácsának elnöke, Für Lajos történész, egykori honvédelmi miniszter, Kiss Gy.Csaba művelődéstörténész és Lezsák Sándor író, országgyűlési képviselő, a Nemzeti Fórum elnöke többek között arra kíváncsi, hogy milyen stádiumban tart Magyarország felvásárlása, céltudatosan vagy spontán módon kezdődött-e és mikor, és várhatóan mikor fejeződik be. Emellett megkérdezik – folytatja Pál Gábor – milyen területekre terjedt és terjed ki ez a felvásárlás, magában foglalja-e az ország teljes intézményi és irányítási rendszerét, a politika teljes világát. A lakiteleki szervezők szeretnék megtudni, hogy az izraeli szándék mögött vannak-e történelmi, múltbeli inspirációk, s mi a célja a totálisnak tűnő ország felvásárló elképzeléseknek üzletről, katonai bázis létrehozásáról, vagy népmozgalmi, bevándorlási, beolvasztási elgondolások állnak a hátterében. „Megtudhatnánk-e, hogy az elmúlt időszakban – s megannyiszor korábban is – országunkat vagy annak bizonyos köreit fasisztázták, antiszemitának, rasszistának, nacionalistának kikiáltó hazai – például a minap tett kormányfői (Gyurcsány Ferenc-i) kijelentések, továbbá a zsidó világszervezetek és a világsajtó bizonyos orgánumaiban gyakran hangoztatott hasonló nézetek, netán valamilyen összehangolt, „félrevezető”, amolyan igazoló, „ürügyadó” akcióknak volnának nevezhetők, vagy az egybeesések csupán véletlenszerűek lennének? – tették fel a kérdést. A lakiteleki szervezők azt is írják: Örülnek Izrael gazdasági-pénzügyi sikereinek, mint minden más, szívósan dolgozó tehetséges nép hasonló sikerének, valamint Peresz „jogosan megérdemelt, kivívott tekintélyét” is elismerték, ám nem hagyhatják kérdések nélkül az elhangzott mondatokat, fejezi be ismertetését Pál Gábor.
Az Echo Televízióban 2007. november 11-én egy beszélgetés hangzott el a lakiteleki szervezők egyike Csurka István és Pörzse Sándor között Peresz kijelentéséről, amely Magyarország Izrael által történő felvásárlásával, illetőleg a mai értelemben fogalmazott új típusú gyarmatosításával volt kapcsolatos. Megrázó erejű volt ez az interjú, melyhez magam is fűzök megjegyzéseket. Főleg egy olyan tény napvilágra jutása illetőleg eddig a nyilvánosság előtt kevéssé ismert voltának az említése, hogy Izraelből Charter gépek sora érkezik Ferihegyre, de itt nem a magyar vámosok és nem a magyar határőrök fogadják a gépeken hozzánk érkező izraeli állampolgárokat, hanem az izraeli hatóságok. Ők kontrollálnak, vizsgálnak, szűrnek vagy szabad bebocsájtást engedélyeznek. Ők jöhetnek, bármit hozhatnak is magukkal, ha úgy tetszik, akár fegyvereket is. Várják őket az itteni rokonok, a nekik kedves kormányzat, várják a 40%-ban még eladatlan, lehetőleg a vizek partjaira épülő lakóparkok, mert a víznek a jövő világában értéke lesz. Így érkeztek és érkeznek a választásokra is a választási jogosultsággal rendelkezők, akik a maguknak megfelelő politikusokra adják a voksukat. De ez a népeink közötti jó és baráti viszony már 1990 óta így van, sőt már annak előtte is. Hiába volt antiszemita a Szovjetunió, mi jó elvtársak voltunk és Izraellel lélekben egy percig sem szakítottunk. Ezért már 1990-ben „azzal kezdődött” a rendszerváltás, hogy a haldokló Szovjetunió vasmarka engedett és onnan zömmel Magyarországon át jöttek a Szovjetunióból a repülőgépek, de nem bombával voltak megrakva, mint a második világháborúban, hanem szovjet zsidó állampolgárokkal, és amint az ott így volt, zsidó nemzetiségű szovjet lakosokkal. Ezek a zsidó nemzetiségű szovjet állampolgárok zöme azután átutazóban legtöbbször volt kiürített szovjet laktanyákban nyertek elhelyezést, majd innen tovább mentek Izraelbe, vagy Nyugatra. Most viszont úgy tudni, hogy Izrael ezeket a volt szovjet állampolgárságú most már izraeli állampolgárait szeretné a volt szovjet-magyar barátság jegyében idehozni.
Gátat kellene ennek az EU-tól idegen viselkedésnek szabni. Viszont ez a magatartás megtévesztés formájában már 1990 óta tart. Kezdődött azzal, hogy az MDF a választásokon éppen csak hogy győzött, mert volt egy nemzeti-liberálisnak mondott párt az SZDSZ, amely antikommunistább volt mindenkinél és magyarabb is mindenkinél. Így a hortobágyi csikós éppen úgy rájuk szavazott, mint bevallása szerint ezt az interjút készítő Pörzse Sándor. Az MDF–SZDSZ paktum azonban leleplezte mindkét felet. Antall József pártja vezetőitől is eltitkolta a paktum megállapodásait, ezzel már azonnal kisiklatta a pártját. Az SZDSZ pedig visszatalált, feladatát teljesítette. Haladt tovább lumpen elit útján, amelyet már a XX. századelő megszült. Ezen paktumtól indult el, illetőleg folytatta útját az a lumpen elit eszmeiség, ami 2002, azaz a kvázi fordulat éve után uralkodó helyzetbe jutott és Gyurcsány hazugságain, az Öszöd-i beszéden is áthaladva érkezett meg a jelenig. Ma már nem is csodálkoznak rajta az elvtársak, hogy miért van az, hogy a farok csóválja a kutyát. Hát ezért. A kommunista lumpen elit helyébe a bal liberális eszme, a globális lumpen elit jutott uralkodó helyzetbe. Teljesen mindegy az ennek az „elitnek” hogy milyen irányultságú a kommunista, vagy privatizáló-e a lumpen elit. Lényeg az, hogy feladatát teljesítse. Így érkeztünk el 2007-ig amidőn olyan irtózatos eseményeknek vagyunk a tanúi, hogy sokan vélik úgy, hogy Magyarországon indirekt népirtás folyik. Persze ezt a jelenlegi hatalom antiszemitának minősíti és válaszként olyan törvényen munkálkodik, amely antiszemitának minősíti mindazokat, akik rosszat gondolnak. „Ilyen alapon Amerika népét is le lehetne antiszemitázni, mivel Peresz szerint is kivásárolták ott a zsidó pénzvilágot és kultúrát letaszítva az első bevándorló angolszászokat és protestánsokat és így alakult egy „új” protestantizmus. Mindezt a világot pedig röviden és szimbolizálva nem más, mint a Manhattan személyesíti meg.
Véleményem szerint, ha Magyarországot, Lengyelországot és a Manhattant az izraeli Birodalom tényleg gyarmatosítja, illetőleg felvásárolja, akkor mindenek előtt az állításnak az igazáról kell beszélni, mert Csontos János írásában azt is felveti, hogy ez esetleg csak egy lárifári. Mindkét esetben Izrael magyarázattal tartozik a magyar népnek. Csontos János azt ajánlja Göncz Kingának, Magyarország akkori külügyminiszterének, hogy rendelje be a külügyminisztériumba Izrael budapesti nagykövetét. Az ugyanis, jelen esetben nem érv, hogy Peresz elnök ezt nem mondta. Tagadhatatlan, hogy igenis mondta és vállalnia kell a felelősséget az elmondottak miatt. Az inkriminált mondat igenis elhangzott, éspedig a globális demokrácia internetes fórumán, a You Tube-on. Ezt bárki meghallgathatja és megláthatja. Az viszont igaz, hogy héberül van a szöveg. De aligha van olyan bravúros fordító, aki Manhattan, Lengyelország és Magyarország felvásárlásának más értelmezést kölcsönözhetne. És akkor hogyan tovább? Ilyen végzetes esetekben akár mérhetetlenül elkeseredhetne az ember, ha Izrael Magyarországot és Lengyelországot éppen Manhattan-nel hozná össze, azzal az Amerikával, melynek vezetése Izraelt különleges amerikai kapcsolattal fűzi össze, úgy is mondhatnám, hogy életre halálra. De itt azt is érdemes megemlíteni, hogy Izraelt Amerika évi három milliárd dollár vissza nem fizetendő juttatásban részesíti, míg Magyarország mondjuk 1956-ban Amerikától 20, azaz húsz millió dollár segélyt kapott.
Én azonban mégsem örülök annak, hogy Izrael Európából éppen Magyarországot és Lengyelországot szándékozik felvásárolni, vagy már meg is tette ezt velünk. Miért éppen velünk, amidőn az Izraelt támogató kormányzat a magyar népet folyton leantiszemitázza? Miért antiszemitázik a kormányzat? És egyáltalán hogyan történhetett az is meg velünk, hogy 2002-ben az országgyűlési választások előtt néhány hónappal egy olyan amerikai nőt, bizonyos Nancy Goodman Brinker asszonyt neveztek ki amerikai nagykövetnek, aki ismerkedve Magyarországgal igen rövid idő múlva úgy nyilatkozott, hogy ő még életében nem járt oly mértékben antiszemita országban, mint amilyen Magyarország. De azután 2002-ben az országgyűlési választások napján az MSZMP központjában az ott lévő megválasztott vezérkarral őrjöngött örömében és céklaveresre tapsolta a tenyerét, hallván egy-egy újabb sikert hozó választási részeredményt. Ezt nehéz megérteni, annál is inkább, mivel a nagykövet asszony akár kettős állampolgárságot is felvehette volna, egy izraelit és egy amerikait. De ezt már azért sem tehette meg, mivel a kettős állampolgárságtól elriasztotta az MSZP ilyen irányú állásfoglalása. Így azután máig nem vagyunk abban sem biztosak, hogy felvásárolt-e bennünket Izrael, avagy nem, ha az ember egy alkut köt, annak feltételeit a vevő ismertetni szokta az eladóval, – bennünket pedig nem kérdeztek meg. Még olyan is elképzelhető, hogy nem kötnénk szerződést, mert hogy Magyarország nem eladó!
Azt persze nem tudom, hogy Manhattan eladó-e. Az mindenesetre biztató, hogy Izrael budapesti nagykövetsége azt nyilvánította ki, hogy Peresz modern demokráciához illően senkit nem akart abban a bizonyos inkriminált mondatában arra buzdítani, hogy más országok életébe és belügyébe beavatkozzon. Majd az izraeli szóvivő megnyugvásképpen azt mondotta, hogy nem szólítottak fel üzletembereket arra, hogy „úrrá legyenek egyik vagy másik államon”. Ez aztán végképp megnyugtató, hogy Izrael még csak fel sem szólította üzletembereit arra, hogy úrrá legyen Magyarországon, Lengyelországon vagy az Egyesült Államokon.
Mert ugyebár a Manhattan értelemszerűen magát az Amerikai Egyesült Államokat jelenti. Tehát Izrael nem Manhattant, hanem az Egyesült Államokat vásárolta fel, ami természetesen az izraeli triumfálás non plus ultráját jelenti. De ha Peresz nem az Amerikai Egyesült Államokról beszél, akkor nézzük meg, mi az a Manhattan, mert bizonyára többen vannak, akik ezt nem is tudják. Nos a Manhattan New York egyik legkisebb, de a legjelentősebb kerülete, melyhez még öt kerülete sorjázik. Manhattantől északra van Bronx, a harmadik és a negyedik kerület a Qeens és Brooklyn, az ötödik pedig Richmond. Körhajózással – Circle Line-yacht – gyönyörű kilátás van az egész városra. A hajóállomásról kiindulva hamarosan feltűnik a World Trade Center kettős tornya. Közel kerül és elhajózik az ember mellette. A Manhattan déli részén, a Hudson folyó partján látható WTC két ikertornya 110 emeletes és építését 1974-ben fejezték be. Ha az Empire State Building a világ leghíresebb épülete, akkor a két ikertornyú WTC a világ egyik leghírhedtebb épülete volt. Volt, mert ma már romjai sem láthatóak. Akkor, amidőn ott jártam 1984-ben a víz felől is fényképet készítettem róla, gyorsliften a tetejére is feljutottam és onnan csodáltam a várost és a panorámát.
2011. szeptember 11-én azonban elpusztították terrortámadással az üzleti és gazdasági élet központját, a World Trade Centert, New Yorkban. Súlyos támadás érte a katonai gépezet központját a Pentagont Washingtonban, és ide szánták a 93-as számú járatot a Fehér ház, illetőleg a Capitolium, tehát az Állam, a Parlament és a kormányzat épületének az elpusztítására. A terrortámadás mindösszesen az Egyesült Államok szimbolikus értelemben vett hatalmi elitjének jól átgondolt és jól kivitelezett elpusztítását célozta meg, vagy mindenesetre ilyen üzenetet küldött.
Feszült hangulatban találkozott 2011. május 20-án este az amerikai elnök és az izraeli kormányfő a Fehér Házban. Barack Obama és Benjamin Netanjahu elsősorban az előbbi egy nappal korábbi beszéde miatt különbözött össze, és egybehangzó állítások szerint egyikük sem bízik a másikban. A sajtóbeszámolók és név nélkül nyilatkozók szerint az izraeli kormányfő csalódott volt Obama beszéde miatt, Netanjahu amerikai elnök azon kitételét sérelmezi legjobban, hogy Izrael térjen vissza az 1967-es határig és területcserék révén segítse elő a független palesztin állam megalakulását. Netanjahu állítólag dühösen hívta fel Hillary Clinton amerikai külügyminisztert Obama beszéde előtt, hogy az elnök hagyja ki belőle az 1967-es határokra való hivatkozást. Hihetetlen egy ilyen kapcsolat. Ilyen körülmények láttán a világpolitika talán döntő fontosságú gordiuszi csomója nem az Izrael-Palesztina kapcsolat,
hanem előbb rendezni kell az Egyesült Államok és Izrael közös ügyeit, amelyek már a képtelenség határán is túl vannak. Milyen joga van Netanjahu-nak Hillary Clinton, az amerikai külügyminisztert figyelmeztetni bármire is? És milyen ok „kényszeríti” az Egyesült Államokat arra, hogy évi 3 milliárd dollárral „segítse” az USA-val különleges kapcsolatban álló Izraelt? Miféle különleges kapcsolatról van itt szó? Mikor szavazott ilyen jellegű kapcsolatról Amerika társadalma?
Cui prodest egy olyan kapcsolat, melyben Amerikát pórázon húzza Izrael? A gyakorlatban miért egy idegen nép kormányozza az Amerikai Birodalmat?
„Obama nem érti, mivel szembesülünk – mondta egy ízben egy izraeli képviselő, aki egyúttal azt is megjegyezte, hogy a kormányfő elégedetlen azzal is, hogy Obama nem beszélt a menekültek visszatérésének tilalmáról. Netanjahu leszögezte, hazája soha nem fog visszavonulni a „megvédhetetlen” 1967-es határokig.
És mi történik nálunk? Ha Izrael felvásárolta Magyarországot, úgy akkor kémgépeket is küldhetnek hazánk légterébe, az akkori Ferihegyi repülőtérre két ízben egymás után is leszállást utánoztak, majd a gépek elhagyták Magyarország légterét. Milyen gépek voltak ezek, ki hívta ezeket ide? Senki nem hívta és a jövőben sem kérünk belőlük. Az izraeli hadügyminisztérium azt közölte: egyetlen, Hercules típusú gép repült Magyarországon a helyi hatóságok (Bajnai Gordon) megkérdőjelezett engedélyével és tudta nélkül. Azután a Magyar Nemzet olyan információk birtokába jutott, hogy a 2010. március 17-i repülés kémrepülés volt. A Nahson Sávit típusú elektronikai felderítő gépeknek nagy valószínűséggel ez volt az első magyarországi bevetése. Mielőtt az Izraeli Légi- és Űrerők 2005-től kezdve rendszeresítették volna ezeket a gépeket, módosított Boeing 707-esek folytatták az elektronikai hírszerzést.
folytatjuk…