Hanekét sokszor éri az a vád, hogy steril, provokatív, sokszor kioktató hangvételű társadalomkritikai filmeket készít. A leépülésről és az elmúlásról a tőle megszokott kegyetlen pontossággal és egyszerűséggel megrendezett Szerelem azonban ezúttal olyan gyengédséggel párosul, amely a fesztiválközönség egyértelmű lelkesedését váltotta ki. A rendező kiindulópontja – mint a film sajtótájékoztatóján elmondta – az volt: hogyan tudjuk feldolgozni azt, hogy előbb-utóbb szembesülni kell azok szenvedésével, akiket nagyon szeretünk. Az érdekelte, hogy milyen az egyes emberek viselkedése egy ilyen nehéz helyzetben, de a filmjével semmiképpen sem akart társadalmi vitát gerjeszteni.
Jean-Louis Trintignant – aki 1969-ben Costa Gavras Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című filmjében nyújtott játékáért elnyerte a legjobb férfi alakítás díját, 1966-ban pedig Claude Lelouch Egy férfi és egy nő című filmjével az Arany Pálmát – régóta szeretetett volna Haneke-filmben szerepelni, ezért hagyta magát meggyőzni, és egy évtizedes szünet után hajlandó volt ismét kamera elé állni.
„Michael az egyik legjobb rendező a világon. Adódott a lehetőség, hogy dolgozzam vele, és tudtam, hogy nem lesz több” – hangsúlyozta a színész. Azt is elmondta, hogy most először elégedett a munkájával. Szerinte nagyon nehéz, de ugyanakkor hatalmas öröm Hanekével dolgozni, mert maximalista és nagyon igényes rendező, aki technikailag mindent tud a film világáról. „Még a galamboknak is instrukciókat adott és új galambot kellett hozni, amikor az egyik már nem bírta” – mesélte nevetve Trintignant.
Isabelle Huppert szerint is – aki egyebek mellett A zongoratanárnőben dolgozott Hanekével – sokat kér a rendező a színészeitől, de ez számára azért nem nehéz, mert Haneke nagyon sokat is ad. Az általa alakított nő képviseli szerinte a filmben a „mobilis életet”, amelynek a halállal való szembesülés ellenére folytatódnia kell, és nem hagyhatja, hogy felőrölje. Ezért véleménye szerint Eva figurája nem kegyetlen, csak a helyzet az, amelybe anyja leépülése miatt kerül.
A Szerelmem Hirosima (Alain Resnais) női főszereplőjeként 1959-ben berobbant Emmanuelle Riva elmondta, hogy a forgatás két hónapjára beköltözött a filmstúdióba és az éjszakákat is ott töltötte, mert így könnyebb volt belebújnia a haldokló nő szerepébe. A 85 éves színésznő nagyon nagy bizalommal dolgozott a filmben, mert Haneke olyan magas színvonalat követelt meg, amelyet ő is teljesen magának érez. A legfőbb instrukció számára az volt: „semmi érzelgősség”. Az egyértelmű színészvezetés miatt pedig nem volt nehéz felépítenie ezt a látszólag nehéz szerepet, mert csak pontosnak és igaznak kellett lennie.
A vasárnapi másik versenyfilm az 1998-ban a Születésnap című dogmafilmmel a zsűri Nagydíját nyert Thomas Vinterberg legújabb alkotása a Jagten (Vadászat), amely a sajtóvetítésen vegyes fogadtatást kapott.
A megtörtént esetek alapján írt forgatókönyv főhőse egy negyven év körüli, elvált óvodai felügyelő (Mads Mikkelsen), akit a legjobb barátjának angyalarcú 5 éves kislánya pedofíliával vádol meg. A néző végig tudja, hogy a kisváros életéből a vádak miatt teljesen kiközösített, megvert, majd rendőri vizsgálat alá kerülő férfi ártatlan, és a kislány hazudik. Mire azonban az igazság kiderül, a pletyka helyrehozhatatlan károkat okoz a baráti társaságban.
A családon belüli szexuális erőszakról szóló Születésnap a másik véglet volt. Most megcsináltam az antitézist. Az igazság valahol a kettő között lehet” – mondta a rendező a film sajtótájékoztatóján, aki szerint alapvetően „az ártatlanság elvesztéséről” szól a Vadászat.
„Elfogadott konvenció, hogy a gyerekek nem hazudnak. Vagy ha mégis, azt azért teszik, hogy örömet szerezzenek a felnőtteknek” – magyarázta a témaválasztást a 43. születésnapját Cannes-ban ünneplő rendező. Hozzátette: „Ez esetben azonban a gyerekek maguk is áldozatok”. Úgy érzi, hogy ez végre egy olyan alkotás, amelyet még a dogmafilmek előtt szeretett volna megcsinálni.
Forrás: mti