Kelemen Barnabás és Kokas Katalin hegedűművészek, akik fiatal koruk ellenére ott vannak a világ élvonalában. Mindketten elnyerték (többek között) a Liszt Ferenc-díjat, Barnabás pedig birtokosa a Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének, idén pedig Kossuth-díjas lett. Barnabás szülei a Liszt Ferenc Kamarazenekarban játszottak, anyai nagyapja pedig Pertis Pál, világhírű prímás volt. – Ilyen családba születve aligha lehet az embernek más útja, mint a zene – mondja Barnabás. – Amióta eszmélek, mindig hegedűs akartam lenni, és már négyéves koromban tanulni akartam.
El is vittek Baranyai Valériához, aki azt mondta, túl rossz gyerek vagyok, várjunk még egy évet. Vártunk. Ugyanez volt az ítélet, de akkor már alkalmasnak gondolt arra, hogy szolfézst tanuljak, egy év múlva pedig már hangszert is adtak a kezembe. Tizenegyéves voltam, amikor felvettek a zeneakadémiára, és én akkor már teljesen beleszerettem a színpadba. A koncerteken felszabadulok, s nagyon tudok önmagamra és másokra koncentrálni. Hegedűsként olyan csodákhoz kerülök közel, mint Bach vagy Mozart zenéje, s ez nagy felelősség: egyrészt a teljes befogadásé, másrészt, hogy miként közvetítem ezt az engem hallgatók felé.
A feleségem, Kati, tökéletesen érti ezt, hiszen ugyanúgy érzünk, gondolkodunk. Tíz éve vagyunk házasok, van két gyermekünk. Számomra az otthon, a család a legerősebb kötés, a velük töltött idő gazdagabbá tesz. Soha nem akartam magányos művész lenni, akinek az életét csakis a zene tölti ki – úgy érzem, az ilyen ember előbb-utóbb olyan mély magányba süllyed, hogy már nem lesz képes átengedni önmaga szűrőjén mindazt, amit meg akar mutatni.
Mi organikusan együtt élünk az otthonunkkal. Tudjuk, hogy lennének átalakítandó dolgok, és tervezzük is, de már most sír az egyik szemem, ha a felújításra gondolok. Ez a lakás együtt vibrál velünk, minden tárgynak története van, érzelmek kötődnek hozzájuk. Jó ide hazajönni, főként a hosszú utazások után, a szállodaszobák sivár eleganciája után, a sok idő után, amit külön vagyok kénytelen tölteni a családomtól.
A cikk folytatása az A Mi Otthonunk magazin májusi számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!
Szöveg: Bellér Ágnes
Fotó: Székely Péter