Fejérdy Gergely, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa szerint belpolitikai okai vannak annak, hogy Franciaországban törvényt fogadtak el az örmény népirtás tagadásának tiltásáról, elképzelhető, hogy Nicolas Sarkozy államfő így próbál meg szavazatokat szerezni az idei elnökválasztásra. A Magyar Külügyi Intézet csütörtöki rendezvényén Hoffmann Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa annak a véleményének adott hangot, hogy bár a nemzetközi büntetőjog feladata egyebek mellett a társadalmi megbékélés segítése, a francia jogszabály ehhez egyáltalán nem járul hozzá.
Fejérdy Gergely a Magyar Külügyi Intézet csütörtöki, a francia-török viszonyt elemző rendezvényén azt mondta, Sarkozy úgy gondolhatja, „megéri” nemzetközi feszültséget szítani a jogszabállyal, mivel mintegy 500-600 ezer örmény él Franciaországban, és így megszerezheti támogatásukat az elnökválasztáson. Ez az örmény közösség azonban nem alkot homogén szavazótábort – mutatott rá.
A szakértő emlékeztetett, hogy az örmény népirtás tagadásának tiltásáról hozott törvény megszavazásakor mind decemberben a nemzetgyűlésben, mind pedig januárban a szenátusban nagyon kevesen voltak jelen, és szokatlan módon nem hozták nyilvánosságra, hogy kik és hogyan szavaztak a törvényről.
A jogszabály alkotmányos kontrollját kérte a nemzetgyűlés és a szenátus több tagja, közöttük többségben voltak a kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniójának (UMP) képviselői – idézte fel. Véleménye szerint amennyiben az alkotmánytanács kifogásokat vetne fel a jogszabállyal kapcsolatban, annak a holokauszt tagadásáról szóló törvényre is hatással lenne, így „elég kényes kérdésről” van szó.
Kiemelte: Sarkozy ugyan ígéretet tett Ankarának, hogy nem veszik napirendre az örmény népirtás kérdését, a 2011. októberi örményországi látogatásakor azonban azt mondta, Törökországnak szembe kell néznie a múltjával, ami váratlanul érte a törököket. Az év végén pedig a francia nemzetgyűlés már meg is szavazta a törvényt az örmény népirtás tagadásának tiltásáról – jegyezte meg.
Fejérdy Gergely kifejtette, 1923 előtt kevés örmény, főként gazdag kereskedők éltek Franciaországban. 1923 után azonban az első világháború miatt az országban kialakult óriási munkaerőhiány következtében sok örmény érkezett, elsősorban Párizsban, Marseille-ben, Lyonban és Bretagne-ban telepedtek le.
Hoffmann Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa előadásában arról beszélt, hogy az elfogadott jogszabály értelmében akár 45 ezer euró pénzbüntetéssel és/vagy egy év szabadságvesztéssel sújtható, aki „nyilvánosan, megbotránkoztató módon” szegi meg ezt a törvényt. Ezek ugyan „súlyos szankciók”, de az elkövetés módjának megfogalmazása „tág értelmezési keretet ad”, így megmarad a kérdésről folytatott tudományos viták lehetősége – tette hozzá.
Azt mondta, a népirtás „rendkívül szűk kategória” nemzetközi jogi szempontból, az elfogadott definíció szerint ezt valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával követik el. Nem kizárt, hogy ez fennállt az örmények esetében, de kérdéses, hogy mennyire köthető a mai török államhoz, és nehezen bizonyítható a megsemmisítés szándéka is – mutatott rá.
Úgy fogalmazott, a büntetőjog egyik alapelve a visszamenőleges hatály tilalma, így még ha valóban népirtás történt is, felmerül a kérdés, hogy mennyiben alkalmazható az 1948-ban elfogadott népirtás elleni egyezmény az 1910-es években történt eseményekre. A nemzetközi büntetőjog feladata egyebek mellett az elkövetők tettének megtorlása és a társadalmi megbékélés segítése, azonban még élő elkövetők híján a megtorlás nem lehetséges, a francia jogszabály pedig éppen nem a társadalmi megbékéléshez járul hozzá – hangsúlyozta.
Hoffmann Tamás arra is kitért: régmúltbeli eseményekre próbálnak mai nemzetközi jogi normákat „visszavetíteni”, de nem világos, hol húzható meg a határ, ha ma már jobbára történelminek tekintett eseményekre alkalmazzák ezeket a normákat.
Dobrovits Mihály, a Magyar Tudományos Akadémia és a Szegedi Tudományegyetem turkológiai kutatócsoportjának tudományos munkatársa kiemelte: az örmény kisebbséget az Oszmán Birodalomban „a leghűségesebb nemzetnek” nevezték, kiterjedt autonómiát élveztek. A 19. század végétől azonban megromlott a viszonyuk a központi hatalommal, amely az örmény szabadcsapatok működését úgy torolta meg, hogy hivatalosan az örmények kitelepítését rendelte el, ennek során azonban a „szándékosan kegyetlen bánásmód” sok áldozatot szedett – emlékeztetett.
Mint felidézte, az első világháború után a törökök elismerték, hogy bűncselekményt követtek el, és indultak is eljárások az ügyben, de a háborút lezáró békeszerződés után „tabuvá vált” a népirtás emlegetése, amelynek még a tényét is tagadták a legutóbbi időkig Törökországban.
A francia jogszabálynak Törökországot „kicsit provokáló jellege” van, ezért hatására a török kormány hazahívta párizsi nagykövetét, egyúttal a politikai és katonai együttműködés befagyasztásával, francia áruk és cégek bojkottjával fenyegette meg Párizst. Felmerül azonban a kérdés – hívta fel a figyelmet a szakértő -, hogy mit tenne Törökország, ha az egyik legnagyobb külföldi befektető, a francia Renault valóban kivonulna az országból.
Az örmény népirtás tagadásának tiltásáról szóló törvényt a január 23-án tartott szenátusi végszavazással fogadta el a francia parlament. Mivel az alkotmánytanácsnál megtámadták a jogszabályt, annak kihirdetését el kellett halasztani. Az alkotmánytanácsnak egy hónap áll rendelkezésre, hogy meghozza döntését.
A török miniszterelnök február elején úgy nyilatkozott, Európában erősödik az iszlámgyűlölet és a rasszizmus, és az örmény népirtás tagadását tiltó francia törvény „egy alattomos veszély súlyos megnyilvánulása Európában”.
Forrás: mti