Magyarország a Közös Agrárpolitika (KAP) forrásainak tagállami elosztásakor a közvetlen támogatásokból nagyjából ugyanakkora forrásra számíthat, mint jelenleg. A mostani egységes területalapú kifizetéseket (SAPS) egy új támogatási forma váltja fel, melynek kialakításakor a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) mindent megtesz annak érdekében, hogy a gazdálkodók szempontjából a lehető legegyszerűbb legyen az új rendszer. Kiemelten fontos számunkra, hogy az új KAP megkülönböztetetten kezelje a fiatal gazdákat és a kistermelőket. Az új KAP-ról Dr.Vajda László, a Vidékfejlesztési Minisztérium EU koordinációs főosztályának vezetője adott interjút lapunknak.
Miért van szüksége egy újabb KAP reformra az Európai Unió tagállamainak
AZ EU tevékenységére bizonyos szakaszosság is jellemző. A hét éves időszakokra szóló pénzügyi keretekkel együtt most részben felülvizsgálják az ágazati szakpolitikákat is. A hét éves pénzügyi tervezési és a szakpolitikai vizsgálat nem feltétlenül esik egybe, de van ilyen törekvés, merthogy a szakpolitika megvalósításához anyagi eszközök is kellenek, és nem mindegy, hogy ezek milyen mértékben állnak rendelkezésre. Jelenleg az úgynevezett 2007-2013-as pénzügyi időszakban vagyunk, a következő ciklus 2014-től 2020-ig tart. Az Európai Bizottság 2011 nyarán közzétette a több éves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatait és a tervezetben megjelentek a számadatok a közös agrárpolitika finanszírozásáról is.
A pénzügyi tervezéssel párhozamosan azonban folyik a szakpolitikák ezen belül a Közös Agrárpolitika felülvizsgálata is. A Bizottság azt javasolja, hogy a 2014-2020-as időszakban, tehát 2014-től kezdődően, legyen új közös agrárpolitika, amelyik folytatja mindazokat a jó hagyományokat, amelyek jelenleg érvényesek, de egyben választ ad azokra az új kihívásokra, amelyek az idő múlásával óhatatlanul jelentkeznek a nemzetközi és az EU-n belüli környezetben is. Ezt a megközelítést a tagállamok is elfogadják.
Tehát a pénzügyi munkákhoz kapcsolódóan, de azoktól némiképpen függetlenül, folyik a közös agrárpolitika felülvizsgálata is, és új közös agrárpolitika kialakítása a 2014-el kezdődő időszakra. Vagyis újabb KAP reformra kerül sor azért, hogy a folyamatosan változó nemzetközi és EU-n belüli körülményekhez hozzáigazítsák a közös agrárpolitikát.
Melyek ezek az új kihívások?
Ilyen például a világ egyre növekvő lakosságának élelmiszerellátása, vagy az élelmiszerbiztonság kérdése. Az érvényben lévő KAP nem igazán ad választ a mezőgazdasági piacok nagyfokú áringadozásaira, ezt a problémát pedig kezelni kell. További kihívás maga a gazdasági válság, ami már három éve jelen van az EU-ban, s ami szintén más eszközöket kíván, mint amilyeneket egy prosperáló gazdaság idején kialakított a KAP.
A gazdasági mellett beszélünk környezeti kihívásokról is. Hogy csak kettőt említsek, a talajok kimerülése, vagy akár a biodiverzitás fenntartása. Harmadrészt vannak úgynevezett területi kihívások, amelyek Magyarországon is jelentkeznek, és ez leginkább a vidék életmegtartó képessége. A mezőgazdasági termelés és az ahhoz kapcsolódó életforma ne tűnjön el az egyes területekről, hanem valamilyen oda illő módon, de mindenhol biztosítva legyen a kiegyensúlyozott területi fejlődés is.
A tagállamok, köztük Magyarország hangsúlyosan megfogalmazott igénye az egyszerűsítés. A Bizottság az új KAP-ra vonatkozó jogszabály javaslatát 2011. október 12-én tette közzé.
A jelenlegi KAP-nak négy alapvető jogszabálya van: ezek a közvetlen kifizetésekről, a vidékfejlesztésről, az egységes piacszabályozásról, és a mezőgazdaság finanszírozásáról szóló jogszabály. Ezekhez tartoznak majd végrehajtási jogszabályok, amelyek 2014. január elsején lépnek életbe.
A gazdálkodók nyilván azon mérik meg majd az új KAP-ot, hogy 2014-től mekkora támogatáshoz juttatja őket.
Az agrárpolitikában a támogatás egy eszköz az agrárpolitika céljainak a megvalósítására. Magyarországnak nemcsak az a célja, hogy minél több támogatást kapjon az EU-tól, hanem az, hogy az EU olyan KAP-ot alakítson ki, amelyik a leginkább biztosítja a magyar mezőgazdaságnak a fejlődési lehetőséget. Nem megyünk sokra egy olyan modellel, amely például az oliva ágazat fejlesztésére adna EU-s pénzt. Nekünk olyan uniós agrárpolitikára van szükségünk, amibe illeszkedve a magyar mezőgazdaság az adottságait, a hagyományait, szakembereinek a hozzáértését kihasználva, a legdinamikusabban tud fejlődni. Ehhez kell a támogatásoknak is igazodni.
Tehát előttünk áll egy kihívás rendszer, amelyre elkészült egy ezernél több oldalból álló bizottsági javaslatcsomag, négy alapvető jogszabállyal, hatástanulmányokkal, rengeteg táblázattal, amelyek egyébként az európai bizottság honlapján és bárki által megtekinthetőek és tanulmányozhatóak.
A csomag vitája két fórumon is folyik. Egyrészt a Tanácsban, amely a 27 tagállam kormányának képviselőiből áll, másrészt az Európai Parlamentben, ahol a tagállamok által választott képviselők ülnek. A két szervezetnek szó szerint egyező változtatásokat kell javasolni, és meg kell egyezni egy olyan új szövegben, amellyel a Parlament és Tanács teljes mértékben egyetért. Ez egy hatalmas munka. A Tanácsban a Vidékfejlesztési Minisztérium képviseli a magyar agráriumot. Nekünk nemcsak a másik 26 tagállammal kell megvívnunk a csatánkat a magyar agrárium érdekeiért, hanem azt is el kell érnünk, azon is dolgoznunk kell, hogy az EP-ben is hasonló vélemény alakuljon ki, mint a Tanácsban, és ugyanúgy figyelembe vegyék a magyar érdekeket.
Ami a bizottsági javaslatokat illeti ezek a magyar megítélés szerint alapvetően jó irányba mutatnak, s a vitához ezek a javaslatok megfelelő alapot teremtenek még akkor is, ha nagyon sok helyen még módosításra, pontosításra tisztázásra szorulnak. Egyet értünk azzal, hogy ez a javaslat a kétpilléres közös agrárpolitika fenntartását javasolja. Vagyis azzal, hogy maradjon meg az első pillér is, amiben döntően a közvetlen kifizetések vannak, és maradjon meg a második pillér a vidékfejlesztés támogatása is is.
A két pillér javasolt arányát megfelelőnek tartja Magyarország. De ami az egyes országokra vonatkozó javaslatot illeti, gyakorlatilag a 2013-as szintnek megfelelő közvetlen kifizetéseket javasol Magyarországnak a 2014-2020-as időszakra is. Ez mindenképpen több mint 2007-2013 között az első pillérben volt. Mi egy lassan növekvő támogatást kaptunk, 2004-ben 25 százalékkal kezdtünk, és csak 2013-ra érjük el a 100 százalékot. A következő időszakban ezen az elérendő szinten fognak maradni a magyar közvetlen kifizetések. Ez tehát számunkra egy nagyon kedvező része a javaslatnak. Ami a közvetlen kifizetéseket illeti, a tagállamok között elég jelentős átcsoportosítást javasolt a bizottság. Vannak tagállamok, amelyek az eddiginél többet kapnak, baltiak, portugálok, románok bulgárok,és vannak, amelyek kevesebbet görögök, olaszok, franciák. A jelenlegi 1,3 milliárd eurós nagyságrendű összeghez képest 20 millióval jutna kevesebb Magyarországnak, de ezért a másfél százalékért is harcolunk.
Milyen nóvumokkal szolgál a reform?
Újdonság, hogy Bizottság a közvetlen kifizetések rendszerében átalakítást javasol. Vagyis azt, hogy legyen egy úgynevezett alaptámogatás, ami az adott ország, a gazdák összes támogatásának 60 százalékát tenné ki. A SAPS megszűnne, Magyarországon és a többi uniós tagállamban is bevezetnék a jogosultságok rendszerét, és akkor jogosultsági alapon jár majd a 60 százalékos alaptámogatás. Egy további 30 százalék az úgynevezett zöld elem lenne, amelyért a gazdáknak vállalniuk kell további zöldítési lépéseket, intézkedéseket.
Hangsúlyozom, nem a pénzügyi megfontolás az elsődleges szempont, hanem az, hogy elismerjük, hogy egy olyan világban, ahol egyre jobban oda kell figyelni a természeti erőforrásokra, ahol egyre korlátozóbb tényező lesz a talaj a víz, a levegő is, ahol biodiverzitás fenntartási problémák vannak, ott a mezőgazdaságnak tudatosan kell vállalni, hogy a környezetre még jobban odafigyel. Ennek a további zöldítésnek a bizottsági javaslat szerint hármas követelmény rendszere lenne.
2014-től kezdődően összesen 7 százaléknyi erdős, bokros, ligetes, vizes részt is beszámítanának a támogatható területbe, amivel a talaj és a környezeti állapot fenntartását segíthetnénk elő.
Eddig, ha egy húszhektáros táblában volt 4 hektáros bokros rész, akkor azután nem járt támogatás. Ez arra ösztökélte a gazdálkodót, hogy alakítsa át termőfölddé. A jövőben előírás lesz, hogy minden farmon, legyen 7 százalék bokros, ligetes terület, ami akár megnöveli a támogatható területet. Ott lesz gond, például az alföldi nagy táblákon, ahol „föld földet ér”, s egynéhány helyen legalábbis hiányoznak a védősávok. A magyar álláspont szerint termőterületet kivonni, ugaroltatni nem lehet.
A többség alapvetően elfogadja a további zöldítésnek a gondolatát, célkitűzését. De azt mondja, hogy a jelenleginél egyszerűbb javaslatot dolgozzon ki a bizottság, egyszerűbben ellenőrizhetőt, és a gazdaságok által rugalmasabban alkalmazhatót. Ezen még sokat kell dolgozni. A jogosultsági bázis évéről is folynak az egyeztetések.
Mire számíthatnak a fiatal farmerek, a néhány hektáron gazdálkodók?
A Bizottsági javaslat lehetőséget teremt arra, hogy a fiatal gazdálkodók többlettámogatást kapjanak, erre 2 százalékát lehet fordítani a közvetlen kifizetéseknek. Van olyan lehetőség is, hogy a néhány hektáros kisgazdálkodóknak egyszerűsített gazdálkodási követelmény- és egyszerűsített ellenőrzési rendszernek kellene megfelelniük. A mostani javaslat szerint minden országnak ki kell alakítani ezt a rendszert, de a gazdálkodók döntik el az életbelépés idején, hogy be kívánnak-e lépni ebbe a rendszerbe vagy nem.
Még mindig az első pillérnél maradva további fontos új elem az aktív farmer fogalmának meghatározása. A tagállamok többsége úgy véli, hogy csak azok legyenek jogosultak mezőgazdasági támogatásra, akik aktív gazdálkodók. E témában negatív példaként szokták fölhozni a golfpályák, a magasfeszültségű oszlopokhoz tartozó kisebb nagyobb földek tulajdonosait. Az aktív gazda definícióján ugyancsak sok vita várható még.
A lefölözés, illetve a felső határ meghatározása is szerepel a bizottsági javaslatban. Ez azt jelenti, hogyha egy gazdaság 150 ezer eurónál több közvetlen támogatást kap az adott évben, akkor lefölözés lép életbe, majd további csökkentés 200 és 250 ezer euro felett, és a 300 ezer euro feletti részt már teljesen elveszti. Az így fel nem használt pénz az adott tagállamban maradna, és a jelenlegi javaslat szerint a 2-es pillérben innovációs célokra használhatnák fel. Több tagállam köztük az Egyesült Királyság, Németország semmiképpen sem akarják a lefölözéses rendszer bevezetését. Magyarország vizsgálja még és nem utasítja el a szisztémát, de ragaszkodunk ahhoz, hogy a lefölözött pénz a tagállamban társfinanszírozás nélkül legyen felhasználható az innovációnál szélesebb körben, a magyar agrárpolitikai célokkal összefüggő területeken.
A Bizottság még nem tett javaslatot arra, hogy a tagállamok milyen arányban részesülnek a második pillérből, amit vidékfejlesztésre költhetnek. A testület várhatóan felhatalmazást kap a pénz felosztására azzal a korlátozással, hogy a 2007-2013-as összeghez képest, plusz mínusz 10 százaléknál nem lehet nagyobb az eltérés.
A vidékfejlesztésnél maradva a jelenlegi háromtengelyes – a LEADER-rel együtt négy -szerkezet megszűnne, ehelyett hat prioritást tartalmaz a javaslat. Ezzel Magyarország alapvetően egyetért. Van azonban a javaslatnak egy olyan eleme, amit hazánk nem támogat. Vagyis azt, hogy a tagállamok a teljes támogatásuk öt százalékát helyezzék tartalékba egy elég bonyolult rendszer keretei között.
Támogatjuk a bizottságnak azt javaslatát, hogy a második pillérben létrehozzanak egy új úgynevezett kockázatkezelési eszközt, vagyis intézkedést az időjárási, piaci, egészségügyi rizikó csökkentésére.
Némi aggályt kelt viszont a Vidékfejlesztési Minisztériumban a bizottsági javaslatnak az a része, hogy az új vidékfejlesztési időszakban a vidékfejlesztési összegeket együtt kell tervezni egy úgynevezett stratégiai terv keretében a kohéziós alap, s a strukturális alapok tehát a regionális és a halászati alap forrásaival. Maga az együttes tervezés jó gondolat, hiszen a szinergiát a hatékonyságot javítja. Az aggályunk arra szorítkozik, hogy mind EU szinten mind tagállami szinten biztosítható lesz-e, hogy a vidékfejlesztési célkitűzések megfelelően érvényre jussanak a koordináció során.
Holt tart most a reform előkészítő munka?
Már a lengyel elnökség alatt is legalább egy tucat ülést tartottak a témában a vidékfejlesztési bizottságban és a horizontális mezőgazdasági bizottságban. A munka a dán elnökség alatt is folyatódik. Az agrártanács a havonkénti ülésein valamelyik kiemelt területre fókuszál, és politikai vitát folytat. A viták valószínűleg a második félévben a ciprusi elnökség alatt fognak részben kiéleződni, másrészt a megoldás irányába előrehaladni és az EP-vel való egyeztetés akkor fog kemény követelményként megjelenni.
Összegezve, a Bizottság a 2014 -2020-as időszakra az agrárköltségvetésre 435 és fél milliárd eurót javasol, amiben vannak fix összegek, és van egy olyan támogatási rész, amit 17,1 milliárdig állapít meg. Tehát az első pillérre 317,2 milliárd, a második pillére, vidékfejlesztésre 101 milliárd euró jutna. Az első és második pillér összesen 418,4 milliárd, és ehhez jönnek még az egyéb tételek 17,1 milliárdig. Az egyéb tételek között szerepel az élelmiszerbiztonságra két és félmilliárd, céltartalékként mezőgazdasági válság esetére 3,9 milliárd, európai globalizációs alapra 7,8 milliárd euró. Mi úgy gondoljuk, hogy ha ezt az összeget megkapja az agrárium a közös költségvetésből, akkor ez egy olyan summa – a válság időszakára, a nagy tagállamok a befizetők befizetési hajlamának a gyengülésére és esetleges csökkenése dacára – amellyel a közös agrárpolitika céljai ezen belül Magyarországé is elérhetők.
Mennyi jut ebből a Magyarországnak?
Az első pillérre jutó a 317-ből évi 1,3 milliárd euró, vagyis kb. 400 milliárd forint évente. A második pillér összegét még nem ismerjük. A vidékfejlesztés pénzei bő százmilliárd forint körül alakulhatnak. Az a nagyon fontos, hogy olyan közös agrárpolitikát sikerüljön kialakítani, ami maximális fejlődési lehetőséget biztosít a magyar agárpolitikának. A pénzek is olyan feltételekkel érkezzenek, hogy azokat viszonylag egyszerűen és hatékonyan jó helyre tudjuk fordítani.
Az EU támogatások segítenek abban, hogy kilábaljunk a válságból. A mezőgazdaság termelése nem esett vissza. Bíztató, hogy Európa is úgy tekint a mezőgazdaságra, mint a válságból való kilábalás fontos eszközére.
Valkó Béla