Gyermekkorom népszerű vicce jutott pár napja eszembe: Kisfiú kérdezi az édesapjától, hogy „Apa! Mijazademokrácija?” Mire az édesapa azt feleli, hogy „Ööööö…. hallgassfiameriggyaszobádba!”.
Már ebből, már akkor is láttam, hogy a zemberekben rettenetes érzelmeket gyújtanak azok a szavak, amelyeket nem értenek, vagy amelyekről más hisznek, mint amik. Ennél csak azokban gyúl nagyobb láng, akik félreértik ezeket. Január 6-án, pénteken, a Szabadság és Reform Intézet (SzRI) által rendezett „Alaptörvény és/vagy jogállam” című konferencia többek között éppen demokráciáról szólt, illetve épp ennek a hiányáról és a majdani visszaépítésről. A Bokros Lajos intézete által szervezett rendezvényt a Radisson Blue Hotel Békében tartották.
A regisztrációs pultnál kaptam egy vastag dossziét az SZRI, témába vágó politikai elemzéseivel, amelyek nagy részét Kerék-Bárczy Szabolcs jegyzi. Az előadóteremben körülbelül háromszázan lehettünk, alig akadt szabad hely. A vendégek között találkoztam Debreczeni Józseffel, Hont Andrással, Draskovics Tiborral, Vastagh Pállal, Bauer Tamással és sok olyan korábbi politikussal, akik jelenléte önmagában üzenetértékű.
Az előadók listája igen impozáns volt. A rövid megnyitót maga dr. Bokros Lajos tartotta, aki kiemelte, hogy gazdaságpolitikusként is nyilvánvaló, szabadság nélkül nincs gazdasági fellendülés, majd Karl Popper angol filozófust idézte, aki szerint a demokrácia lebontása minden jog elpusztítását jelenti. Popper szerint nem csak a kisebbség, a többség zsarnoksága is elfogadhatatlan. A kormánynak vérontás nélkül leválthatónak kell lennie, az ésszerű reformoknak pedig erőszak nélkül megvalósíthatóknak.
Ezt követően dr. Kajdi József, az első demokratikus kormányok, azaz az Antall- és Boross-kormányok, Miniszterelnöki hivatalának (kancellária) vezetője tartott tényszerű előadást „Közjogi szőnyegbombázás és annak eredménye címmel”, amelyben tételesen felsorolta a mai kabinet demokráciaellenes lépéseit, a fékek és ellensúlyok kiiktatásának módszereit, külön kitérve annak áldozataira. Pár kedves szóval méltatta az eleddig a kormánytól független intézmények élére, jó hosszú időre, kinevezett párt korifeusokat, elemezte az elmozdíthatatlanságuk érdekében hozott törvényeket. A köztársasági elnök mellett a Kúria (volt Legfelsőbb Bíróság), az Országos Bírósági Hivatal, a Legfőbb Ügyészség, az Állami Számvevőszék, a Médiahatóság, a Médiatanács, a Gazdasági Versenyhivatal és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének vezetői tartoznak (egyelőre) ebbe a körbe, de szorul a hurok, többek között, a Nemzeti Bank elnöke körül is.
Ezt követően dr. Gadó Gábor (többszörös volt Igazságügyi helyettes államtitkár) „Gondolatok a pincében” című előadása hangzott el, melynek lényege nem az állandóan jó pincehőmérséklet (12 C°) volt, hanem a kormányzati „Megtehetem, mert én vagyok hatalmon!” hozzáállás, melynek bizonyítékaként hosszasan sorolta a kétharmad részrehajlásának stációit, amit az állampolgár a pince mélyéről felfelé tekintgetve csak figyel és pislog.
Majd dr. Tóth Gábor Attila a debreceni Egyetem docense, az Alkotmánybíróság korábbi tanácsadója beszélt kifejezetten az Alkotmánybíróságról. Az osztrák-német és az amerikai modell mellett bemutatta a magyar megoldást és változását a rendszerváltás óta, majd az új magyar alkotmánybíróságról beszélt. Mint kiemelte, az előző modellben a törvényhozás kontrollja igen széles kereteket kapott, míg a bíróságok kontrollja szűket – most a bírósági ítéletek felügyelete bővült, ugyanakkor a törvényhozás ellenőrzésének lehetősége – tételes korlátozások beemelésével – úgyszólván mondvacsinált ügyekre szűkült. Megszűnt az állampolgári beadványok, az actio popularis (azaz az utólagos normakontroll) lehetősége is, amivel oly nagy előszeretettel éltek a zemberek eddig. A jövő szempontjából fontos lehet ugyanakkor, mondta, hogy e korlátozások nagy része, az új Alaptörvény homályos paragrafusainak értelmezésével kikerülhetők, ez csak az alkotmánybírák személyén múlik.
Dr. Solt Pál a legfelsőbb bíróság hajdani elnöke, volt alkotmánybíró, aki legutóbb a Magyar Bíróképző Akadémia elnöke volt, általános problémaként vetette fel, hogy a közelmúltban, kapkodva születő törvények túlnyomó része nem csak tartalmilag, hanem már szerkezetileg, technikailag is teljesen rossz. Veszélyesnek tartja, hogy az Országos Bírói Hivatal (OBH) elnökének hatásköre egy miniszteréhez mérhető. Ráadásul, ha mandátuma lejártával, ha nincs megegyezés, azaz nem támogatja 2/3, nem a helyettese lép a helyére, hanem ő marad, amíg nem születik konszenzus, azaz akár a nyugdíjkorhatárig. Egyébként a közvélemény jelentős részével ellentétben nem tartja zavarónak az új elnevezéseket, mert azok kivétel nélkül történelmi, jórész 1945 előtti, nevek (pl. Legfelsőbb Bíróság -> Kúria, Hajdú-Bihar Megyei bíróság -> Debreceni Törvényszék), nincs velük semmi baj.
Dr. Hack Péter, volt országgyűlési képviselő, az ELTE Jogi karának oktatója szerint a magyar ügyészi rendszer több lépésben alakult, semmihez nem hasonlítható szervvé. Az ügyészség Európa minden országában független és autonóm, még akkor is, ha a politikának van beleszólása a kinevezésekbe. A mai magyar világban az ügyész nyomoz, vádol, törvényességi felülvizsgálatot végez (pl. pártok megszüntetése) felügyeletet gyakorol, stb., ami példa nélküli hatáskör, amely ráadásul szabályozatlan. Nálunk az Országgyűlés által 9 évre választott főügyész direktben nevez ki, vagy ment fel ügyészeket, oszt jutalmat, igazi kontroll nélkül. Ha lejár a mandátuma, és nincs meg a 2/3-os konszenzus, ő is hatalmon marad, akárcsak az OBH elnöke. Igazi politikai csavar, hogy viszont a köztársasági elnök méltatlanság okán bármikor leválthatja.
Az, hogy az ügyész választ bíróságot, azaz saját bírájától elvonhatja a gyanúsíottat, nemzetközi egyezményekkel, évszázados alapelvekkel ellentétes, emelte ki Hack Péter. Ha ez gyanúsított ilyen ügyben Strassbourghoz fordul, minden esetben győztesen fog kikerülni az ügyből, formai okok miatt, akkor is, ha egyébként vétett valóban a törvény ellen. A Velencei bizottság 25 pontban részletezte, minek kell megfelelnie egy európai ügyészi szervezetnek, mondta Hack Péter. Ebből a 25 pontból a magyar ügyészség 13 pontban nem felel meg, vagy megfelelése vitatható. Az ügyészség ilyesfajta „megerősítése” nem javította a közbiztonságot, sem a jogbiztonságot. Mára egy, leginkább a szovjet mintára hasonlító, átláthatatlan, számonkérhetetlen, politika orientált valami jött létre belőle. A bűnözés visszaszorítása sem sikerült jól, hiába a hangzatos nyilatkozatok, a számok mást mutatnak, a növekedés egy év alatt 13% volt.
dr. Majtényi László alkotmányjogász, akadémiai doktor, ex adatvédelmi biztos, volt ORTT elnök az alkotmányosság helyreállíthatóságáról beszélt. Szerinte legújabban már kormányzás sincs. A morális válság alkotmányos válságba torkollt. Igazából eddig minden komolyabb belső összeütközés, az Aranybullától, az 1848-as 12 ponton keresztül, 1956 és ’89 követelésiig az alkotmányos jogokkal kapcsolatos követelések voltak. Közkeletű vélekedés szerint: az elmúlt 20 év volt a kivétel, a deviancia, mert a magyar nem alkotmányosságra született, a hivatalnokok, a politikusok csak lopnak, a rendszernek legyen inkább arca!
Az Alaptörvény, Majtényi László szerint, a pillanatnyi politika eszköze, pedig a jognak nem az önkény szolgájának kellene lennie, hanem éppen az önkény elleni legfontosabb eszköz a szerepe. Ez az Alaptörvény érdemi társadalmi egyeztetés nélkül, legalább a társadalom felét megalázva jött létre úgy, hogy még a kormánypártokat sem kérdezték meg róla. Szerzője ismeretlen: nem vállalja senki. Ez az Alaptörvény bármikor összeomolhat.
Mi lehet a kiút? A Bajnai Gordon féle Haza és Haladás Intézet szerint a kormányozhatóság érdekében kompromisszumokat vállalva kell megváltoztatni az Alaptörvényt, alkalmazkodva annak rendelkezéseihez. Majtényi szerint ez egy újabb post Orbáni, más színű diktatúra veszélyét hordozza. Eörsi Mátyás szerint a megoldás a népszavazás, bár ez nyilvánvalóan alkotmányellenes, illegitim volna. Majtényi megoldása az ideiglenes „alkotmányozó koalíció”, amely 89-es alapokon teljesen új Alkotmányt hoz létre. Ez semmiképp nem a 89-es Alkotmány visszaállítása lenne, mert az valóban megérett a frissítésre, de alapjaiban onnan kellene indulni. Nem sok reménnyel kecsegtet a negyedik változat, (amit én II. József megoldásnak kereszteltem) miszerint lelépése előtt a fükeforradalmár brigád visszavonná rendelkezéseit, köztük az Alaptörvényt.
A nap folyamán, mindannyiszor csúfondáros jelzők kíséretében, előkerülő „Kerényi-féle kurzusképekkel” kapcsolatban Hack Péter megjegyezte, hogy azok „méltóak ehhez az Alaptörvényhez”. Gadó Gábor, ezzel kapcsolatban, arra kérte a jelenlévőket, menjenek el megnézni a Kerényi képeket, hogy maguk alkothassanak róluk véleményt. Majd halkan hozzátette, az onnan száműzött Ferenczy életmű kiállítást se hagyjuk ki – az más.
A kerekasztal beszélgetés keretében feltett egyik kérdés arra vonatkozott, miért szakított a jogalkotó az Alkotmány kifejezéssel, és miért Magyarország Alaptörvényét alkotta meg?
Majtényi szerint a szavaknak semmi jelentősége nincs, Orbán a fülkeforradalom után már nem a rendszerváltás lezárásáról, de még csak nem is rendszerváltásról, hanem egyenesen „országalapításról” beszél!
Solt Pál és Tóth Gábor Attila szerint az új Alaptörvény formailag, a nevétől függetlenül, alkotmány, ám tartalmilag nem felel meg a követelményeknek. Azonban legitim, mert az előző Alkotmány keretei között született.
Az Alaptörvény Perambuluma szól a történelmi alkotmány vívmányairól. Előadóink ezt létező, de megfoghatatlan valaminek tartják. A Horty féle „sovén”, a nemzetiségeket és a környező országokat el nem ismerő alkotmány ugyanúgy a történelmi alkotmányozási folyamat része, mint az 1949-es, vagy az 1989-es Alkotmányok. Hack Péter szerint a Hitvallás (Preambulum) ilyen felvetései csökkentik a jogbiztonságot, ugyanis az Alaptörvényt ezzel együtt kell értelmezni. Ez persze pont emiatt több mozgásteret is engedne az alkotmánybíráknak, ha élni akarnának vele. Majtényi László szerint a Hitvallásban felsorolt tények el nem ismerése (1949. évi kommunista Alkotmány és az azt követő megszállási időszak) teljesen hiteltelenné teszi az Alaptörvényt. Érdekes felvetés, hogy a 89-es alkotmány is ebben az időszakban született, azaz a mai Alaptörvény szerint az is érvénytelen. Solt Pál szerint igaz ez minden jogszabály is az, ami abban az időszakban került kihirdetésre és minden jogügylet is, ami ezek alapján jött létre. Ennek megfelelően az akkori házasságok, az öröklési ügyek, stb., mind-mind támadhatóak. Az pedig, hogy a Hitvallás, azaz az Alaptörvény Preambuluma, a kiegyensúlyozott költségvetésről beszél enyhén szólva érdekes.
Hack Péter szerint óriási tévedés volt, hogy az Alkotmány a bajok oka, így annak megváltoztatásával minden megoldható. Erősíteni kellett volna a fékek és ellensúlyok rendszerét, nem megsemmisíteni. Amit a kormánypárt csinált, kontraproduktív, de „Aki program nélküli pártra szavaz, az mindent megérdemel, ami rá szakad.” 
Az Alaptörvény K.) cikke szerint „Magyarország pénzneme a forint.” – ami az előadók egyöntetű véleménye szerint azért került az Alaptörvénybe, ráadásul a preambulumba, hogy ne legyen elég egyszerű többség az Euró bevezetéséhez, hanem, mivel az Alaptörvény része, 2/3-hoz legyen kötve. Volt, aki szerint ez egyértelműen az EU integráció ellen szól, volt, aki szerint nem igazán baj a konszenzus.
Orbán Viktor 2011. őszén azt nyilatkozta, meg kívánja kötni a következő tíz Magyar kormány kezét. Ezzel kapcsolatban Hack Péter megjegyezte, hogy nem a kormányok, hanem a választók kezét kötötte meg Orbán Viktor az új sarkalatos törvényekkel és az új Alaptörvénnyel. A váltás megnehezült.
Arra a kérdésre, hogy vannak-e még fékek és ellensúlyok, amelyek élnek, Hack Péter azt mondta, az Magyar Nemzeti Bank és a bírói kar még kitart. A jövőben, a kormányerők gyengülésével, pedig lojalitásváltás várható mai kiszolgálók részéről, üljenek azok bármilyen magasan. Tóth Gábor Attila fontos féknek és ellensúlynak tartja a civileket és mindenekelőtt az Európai Uniót. Az Unió nyomása igen komoly fékként fok működni. Solt Pál is hisz a bírói kar ellensúly szerepében. Azoknak, akik a politikai ítélkezéstől tartanak, azt üzente a hajdani legfőbb bíró, hogy az a legádázabb időkben sem volt pár százaléknál szélesebb körben elterjedt, a bírói karra ez nagyon kevéssé jellemző.
A „Helyreállítható-e az alkotmányosság?” kérdésére a jelenlévők egyöntetűen igennel válaszoltak. A módszerekről már megoszlottak a vélemények. A forradalmi megoldást mindenki elvetette és mindenki egyetértett azzal is, hogy az oda-vissza alkotmányozás, azaz a majdani ellenzék kihagyása, sem jó út, mert nem csak a legitimitása és hitele lesz, a mai Alaptörvényhez hasonlóan, megkérdőjelezhető egy így születő Alkotmánynak, hanem keletkezésétől kezdve ki lesz téve egy visszamódosítási szándéknak, amelyet újabb és újabb fog követni, mint a ping-pong meccsen a labda irányváltásai. Viszont valamit tenni kell, mert ezzel az Alaptörvénnyel nem lehet kormányozni. Hack Péter szerint a kormánypártok szavazói nem tudták mire szavaztak, felelősségük nem nyilvánvaló. Viszont az új alkotmányozási folyamatból nem kihagyhatóak, nem megalázhatóak. „Rosszat csak jóval szabad legyőzni!”, jobb- és baloldali összefogással.
Bokros Lajos zárszavában folytatást ígért, jelezvén egyúttal, hogy szakterülete, a gazdaságpolitika mennyire összefügg a konferencia jellegével, annyit mondott: „Kenyér sincs szabadság nélkül.”
Kerék-Bárczy Szabolcs, Szabadság és Reform Intézet ügyvezető igazgatója, kiemelte, hogy az Intézet folytatni kívánja a konferenciák szervezését. Következő témakör várhatóan a gazdaságpolitika lesz.
2012. január 13.
Vékás Sándor
Fotó: www.szri.hu