Európa leértékelődő szerepére lehet következtetni az Egyesült Államok külpolitikájában a Republikánus Párt elnökaspiránsainak programjából. Az elnökjelöltségre esélyes Mitt Romney viszont Obama elnöknél talán fontosabbnak tartja a közép-európai régiót az orosz befolyás növekedése miatt – állapította meg Balogh István, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) kutatója tanulmányában.
Meglepő, sőt talán inkább megdöbbentő, hogy az ellenzékben levő párt jelöltségére pályázó politikusok egyike sem foglalkozik Európával, az Európai Unióval, de még a NATO-val sem – vélekedik a kutató.
Közép-európai szemszögből üdvözlendő lehet, hogy Mitt Romney volt massachusettsi és Rick Perry jelenlegi texasi kormányzó úgy véli: Barack Obama Oroszország irányában meghirdetett újraindítási („reset”) politikájának a közép-európai országok a vesztesei – írta a szakértő a republikánus elnökjelöltek külpolitikai nézeteit összegezve.
Balogh István véleménye szerint Romney Oroszországot olyan „destabilizáló erőnek” tekinti a nemzetközi politikában, amelyet meg kell zabolázni. Élesen kritizálja Obama „reset” politikáját és a START-szerződést. Elnökként ez utóbbi végrehajtását vizsgálná felül, és csökkentené az európai országok orosz energiaforrásoktól való függését, illetve technikai segítséget nyújtana a kelet-európai országoknak a Nabucco-vezeték megépítésében.
Az MKI kutatója megjegyezte: az Egyesült Államokban a vezetők választásának folyamatában a külpolitikai programok nem döntőek, ám „az elnöki imázs a külpolitikai kérdésekben tanúsított magabiztosságból és tájékozottságból is táplálkozik”. Romney a többi jelölttel szemben következetes „értékközpontú realizmusával” tűnik ki.
Szerinte a republikánus elnökjelöltségre pályázó politikusok között a legkidolgozottabb külpolitikai programmal Mitt Romney rendelkezik, a szó „hagyományos” értelmében csak ő rendelkezik külpolitikai stratégiával (foreign policy white paper). Összességében a klasszikus realista recepteket ötvözi az értékek (demokrácia, emberi jogok) jelentőségével; szinte minden térségben tetten érhető a hatalmi egyensúly logikája, amely gyakran az amerikai dominanciájú multilateralizmus köntösébe bújtatva jelenik meg. Stratégiájának egyetlen „műfajidegen” eleme, hogy Obama politikáját következetesen bírálja, ami nyilván a „kampányüzemmód” eredménye.
Romney külpolitikai elgondolása leginkább a reagani hagyományokhoz köthető („peace through strength” – „béke az erő révén”). Stratégiája csatlakozik ahhoz a hagyományos amerikai iskolához, amely szerint az Egyesült Államok biztonságára veszélyes az izolacionizmus, ezért Washingtonnak aktív szerepet kell vállalnia a nemzetközi rendszerben azért, hogy azt a maga számára kedvező stratégiai környezetté formálja át, mind gazdasági, mind politikai értelemben – vélekedik Balogh István.
Ez kitűnően illeszkedik az Egyesült Államokban a külpolitikát illetően 1945 után kialakult kétpárti konszenzushoz, mint ahogyan az az amerikai kivételességtudatban fogant gondolat is, amely szerint az Egyesült Államok vezetése nélkül a világ instabilabb és veszélyesebb lenne. A kérdés tehát nem az amerikai vezetés szükségessége, inkább annak mikéntje – mutatott rá az MKI kutatója.
Az erőre támaszkodás és a határozott vezetés arra a realista logikára épül, hogy „a gyengeség vonzza az agressziót”, az erő azonban elrettenti a potenciális támadókat. Az erő központi jelentősége Romney dokumentumában azonban – mint a legtöbb amerikai nemzeti biztonsági stratégiában – szorosan összefonódik az értékek és az amerikai eszmék világával. A koncepció tehát magában hordozza az amerikai külpolitikának azt a feloldhatatlannak tűnő, bár kissé mesterséges dilemmáját, amely az érdekek és az értékek, a realizmus és az idealizmus, az erőn és az értékeken alapuló politika között feszül.
A volt massachusettsi kormányzó külpolitikai fehér könyve szerint Amerikának vezető szerepet kell játszania a multilaterális szervezetekben és a különböző szövetségi rendszerekben. Határozottan kritizálja az ENSZ-t, mivel az szerinte a diktátorok és az antiszemitizmus fórumává vált, és a tartalom helyett a folyamatra koncentrál, és emiatt szem elől téveszti legfőbb célját, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának elősegítését. Romney értelmezése szerint az Egyesült Államoknak saját
gazdaságát kell növekedési pályára állítania ahhoz, hogy a nemzetközi rendszerben továbbra is meghatározó erő maradhasson – vélekedik Balogh István.
Forrás: http://mti.hu