ÜNNEPEK

Apropó Karácsony! Az emberek lassan elfejtették, hogy miről is szólnak az ünnepek. Erről eszembe jut egy vendégség, ahova egy karácsony másnapján voltam hivatalos:

Vibrált a levegő a teremben. Semmit mondó csevegés zsivaja töltötte be az em­berek között tátongó szakadékokat. Tányérok csörömpölése, székek csikorgása, kések, villák pengése nyújtott aláfestő zenét a süket zajhoz.
Ünnepélyekhez szokott bárgyú mosolyok társalogtak buta frázisokkal és semmitmon­dó álbölcsességekkel és az emberekből áradó tömény zabálhatnék és piálhatnék hömpölygött a teremben. Jól szabott öltönyök, szépen vasalt ingek, rafinált módon kiötölt, csillogó-villogó kisestélyik ülték körül az asztalt. “Ki, ha én nem” modorú urak csapták a szelet néhány önnön ostobaságán vigyorgó dámának, és “kis buta libák” hemzsegték körül a modernizált szalonhősöket…..Ünnepeltek. A Szeretet ünnepén.
    A karácsony az emberek többségében más és más érzületet vált ki. Emlékszem gyerekkoromban milyen repesve vártam ezt a napot, a csillogó díszekkel tarkított fenyőfát, a gyertyák tündöklő fényét és természetesen az ajándékokat. Varázslatos nap volt ez minden évben. Aztán lassan felnőttem és észre kellett vennem a szomorú szemű embereket, akik sóvárogva nézték a kezemben vitt csomagokat, vagy a szép szál karácsonyfát. Embereket, akik ezt a napot is magányosan készültek megélni egy szál gyertya fényénél, gyerekeket, akik soha nem ismerhették meg ennek az ünnepnek sem a ragyogását, sem mélyben rejlő tartalmát.
Az egyre gyorsuló világ sodrásában elfelejtettük az ünnepek mögött rejlő lényeget, elfelejtettük szimbólumait és tartalmát. Elfelejtettünk lelkünkben ünnepelni, ez a fajta lelkület kihalóban van. Lassan az ünnep magasztos élménye belefulladt az ajándékozás terhes szokásába. A béke és harmónia érzése helyett az emberek csatát vívnak az áruházakban a többi vásárlóval és a kereskedelem képtelenségeivel és közben azt hiszik, hogy néhány ajándék pótolni tudja a szeretet ki nem mondott szavait és tetteit.
Az emberek már nem képesek ünnepnek érezni az ünnepeket és pláne nem a hétköznapokat. És a romlás virágai egyre csak nyílnak. A szeretet helyét átvette az ellenségképre való igény.
    Na de nézzük, mit is ünneplünk karácsonykor.
A keresztény vallási ünnep Jézus születésének történetére épül. A keresztény hit szerint Jézus a próféták által megjövendölt Messiás, aki megváltja az emberiséget a bűntől. A történet szerint három napkeleti bölcs indult útnak ajándékokkal köszönteni a születendő Messiást, és egy fényes csillag vezette el őket Jézushoz.
A karácsonyi ünnep szellemiségéhez, és jellegéhez hasonló ünnepek már Krisztus előtt is léteztek, például a pogányok téli napfordulós ünnepe. Ekkor a fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett.
 A 16. században a reformáció új tartalommal töltötte meg a kereszténységet, és ezzel a keresztény ünnepeket is. Az addigi templomi liturgiák kezdtek beköltözni a házakba. Az emberek a vallásos ünnepeket és szertartásokat elkezdték otthon is ünnepelni. Kialakult sok karácsonyi szokás, például a karácsonyfaállítás az evangélikusoknál Németországban. A 18. században már egész Németországban szokás volt karácsonyfát állítani. Innen jutott el a 19. században Ausztriába, majd egész Európába, a kivándorlókkal pedig az Újvilágba, és így kezdett megtelepedni a keresztény világban.
 A karácsony megünneplése egyre inkább kezd szokássá válni a nem vallásos családok körében is, a szeretet, a béke ünnepeként. A karácsony népszerű és sokakat érintő ünneppé vált, amely mindenki számára más-más jelentést hordoz.
A karácsony körül kialakult régi magyar szokásokról Váradi Tibornál lehet olvasni. Például
az ős magyarok a karácsonyt  Turulnak hívták, mert összefügg a Turullal, a Nap madár újraéledésével. A karácsonnyal kapcsolatos szokások nagy része mára veszendőbe ment. Ilyen volt többek között, hogy a karácsonyi asztal Ka­rácsonykor átvette a házi oltár szerepét. Ennek a karácsonyi asztalnak az egyik legfőbb ékessége a luca napkor sarjasztott búza. A búza közé szen­­telt gyertyát tettek. Az asztalra, a gyertya kö­ré az elmúlt év terményeiből került egy-egy példány és az asztal alá bú­za, szalma és ekevas került. A szalma a születést szimbolizálja, a gyertya pe­dig a Jézusi áldozatot.
A magyaroknál a karácsonyi asztalon, szokás volt egy két plusz teríték az e­lhunyt hozzátartozók számára. Karácsony éjjelén – úgy gondolták a ma­gya­rok, – hogy a patakok, folyók vize egy pillanatra arannyá változik, az élet vizévé.
Karácsony este ebből a vízből merítettek és ebben mosakodtak egészen Viz­keresztig, mind a 12 szent napon. A ház ura Karácsony este mindig megmártott egy almát a kútban, vagy valamilyen természetes víz­ben, utána annyi részre osztotta, ahányan abban a házban éltek. Ez egyrészt a mindenséggel való egybetartozást szimbolizálta, másrészt a csa­ládi összetartozás jelképeként használták ezt a szokást. Ét­ke­zés előtt a ház gazdája a szoba sarkaiba szentelt búzát szórt. Az a tűz, amit Karácsony napján gyújtottak, nem alhatott ki Vízkeresztig. Úgy tartot­ták, hogy a tűz, ezalatt a 12 nap alatt elduruzsolja, elmondja a véle­mé­nyét a ház lakói számára az elmúlt évről és tanácsait a következő évre. Az a morzsa, amit étkezések után amúgy gondosan összetakarítottak, Ka­rá­csonykor ott hagyták, mert abban hittek, hogy az angyalok ezekből a mor­zsákból fognak táplálkozni.
A Ka­rácsony a magyarok számára egyfajta év zárás volt és például a kártya az elmúlt évet szimbolizálta. Négy alapszín van a kártyában, ez szimbolizálta a négy év­­szakot, az 52 lap, az év 52 hetet, a 12  figura a 12 hónapot, és a kártyák össz pont értéke 364, vagyis a napok száma.
A fenyő állítás szintén fontos része volt a Karácsonynak. A Karácsony a fény ünnepe és a fény növénye a fenyő. (Fenyő = Fény Ő) (Luc = lux = fény)  A Karácsonyi fenyő Máriát szimbo­li­zálta, a rajta lévő gömb alakú díszek a bolygókat, a gyertyák a csillagos ég­boltot, az ezüst szálak a tejutat és a fa csúcsán a csillag vagy a betlehe­mi csillagot, vagy a Sziriuszt szimbolizálta, amire a magyarok őshazaként te­kintettek.
A Karácsonyhoz még egy nagyon fontos képzet tartozott az ősmagya­rok­nál, miszerint a Karácsony lehetőséget ad az élők és holtak találkozására. Sok népszokás ezt próbálta elősegíteni. Tehát a Karácsony nem csak Jé­zus, hanem Mária ünne­pe is volt, hiszen szülés nélkül nem beszélhetünk szü­letésről.
A magyar karácsony szót a hivatalos nyelvészet a szláv korcun (átlépő) szóból származtatja és e szó arra utal, hogy amikor a Nap a téli napfordulót átlépi, újból hosszabbodni kezdenek a nappalok. (Egyes elképzelések szerint egy olyan időszámításból ered, ahol a téli napforduló volt az új év kezdete; a karácsony eszerint az új évbe való átlépést jelentette.)
Ilyenkor sok sok családnál az ünnep fénye, a finom ételek, a szeretteik jelképes megajándékozása volt, ami különleges eseménynek számított. Ma már (mint a legtöbb ünnep), a karácsony is a marketingesek célpontjává vált, a hirdetések nem a karácsony eredeti szellemiségét, hanem egy anyagiasabb ünnepet suly­­­kolnak az emberekbe. És így elvész a Karácsony igazi tartalma, a szeretet.
    De szerencsére ma is vannak olyan emberek, akik felismerték, hogy a szeretet teremtő erő, ami legyőzhetetlen és minden szörnyűségen, borzalmon képes átsegíteni az embert. De azt is meg kell érteni, hogy a szeretetet nem lehet boltban megvenni. Az ott nyugszik, valahol mélyen a lelkünkben és nekünk kell felébreszteni és előbányászni. És azt tapasztaltam, hogy aki nem tudja elfogadni a szeretetet, az adni sem képes. Abban benne reked az, ami az életünkben a legfontosabb. Szeretet nélkül nincs élet. Még a növény sem hoz többé virágot, ha nem törődnek vele és az ember is kiszárad, lassan gép­pé válik.
    Megkérdezhetik, hogy mi is a szeretet. Sokan sokfélét mondanak.  Amit én gondolok, és nyilván nem ez az egyetlen igazság, az a következő: a szeretet törődés, odafigyelés, és önzetlenség. Az igazi szeretet nem a szemé- vel néz és nem is az eszével, hanem a szív szemével. A mai világban az emberek többsége csak eljátssza, hogy él. De ez csak egy rosszul kivitelezett szerep, mert közben nem képes szeretni, nem tudja elvetni egója önző szemléletét. Minden szenvedés, borzalom, reménytelenség, az élet összes gondja, baja élhetővé és elfogadhatóvá  tud válni abban a pillanatban, amikor az ember felismeri az igazságot, felismeri az élet értelmét és a szeretet gyógyító erejét.
Müller Péter erről így ír egyik könyvében: “Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek. Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek, nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az) Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni. A szeretet feloldja az én-határokat. Ahhoz, hogy szeresselek, át kell, hogy éljelek. Ahhoz, hogy átéljelek, beléd kell bújnom. Ahhoz, hogy beléd bújjak, föl kell oldódnom. Énemet föl kell áldoznom, hogy ne én legyek, hanem mi legyünk, ezentúl.”
    A Biblia azt mondja: Isten a szeretet. Aki nem szeret, az a halálban marad.
Ismét Váradi Tibort Idézném::
“A karácsonyt definiálhatjuk úgy, hogy a szeretetnek és a bölcsességnek az ün­­­­­ne­pe. Tudjuk, hogy karácsonykor – erről az evangéliumok írnak – az emberek két csoportja értesült Jézus születéséről, és indult el az ő keresésére: a pásztorok és a mágusok. A pásztorok teljesen egyszerű emberek voltak, a szívük tele volt szeretettel, tisztasággal, s nagyon erős kapcsolatban voltak a természet világával. A másik csoport, a mágusok, akiket hívnak királyoknak is, a bölcsesség és a tudás hordozói voltak, és ugyanilyen erős és helyes kapcsolatot alakítottak ki a természetfeletti világokkal. Ezért is hívják a szeretet útját pásztor-útnak, s a bölcsesség útját mágus-útnak a szellemtudományban. Ezért mondhatjuk, hogy a karácsony a szeretet és a bölcsesség ünnepe, hiszen az a feladat, hogy ezt a két utat a mai ember képes legyen harmonizálni egymással.

Gyulai Gaál Krisztián
dolgokazéletben@gmail.com  – ha vitázni, véleményt mondani, vagy csak beszélgetni lenne kedve, szívesen várom jelentkezését.