Tagadta bűnösségét a MÁV két egykori vezetője a Fővárosi Bíróságon (FB) pénteken megkezdődött büntetőperben, amely azért indult, mert az ügyészség kétezer – részben futásképes, vagy kis javítással azzá tehető – tehervagon ócskavasként történő eladását milliárdos hűtlen kezelésnek minősítette.
Kovács Imre elsőrendű vádlott 2003-ban, a vádbeli cselekmények idején a MÁV Rt. árufuvarozási üzletágát vezette, 2008 szeptemberében történt meggyanúsítása és két napig tartó őrizetbe vétele idején a MÁV Cargo vezérigazgatója, azután vezérigazgató-helyettese volt, majd a cég osztrák tulajdonba kerülése után a Rail Cargo Hungaria elnök-vezérigazgatója lett; e tisztséget jelenleg is betölti, ebbéli minőségében a magyar vasúttársaság egyik komoly partnere.
A vád szerint Kovács Imre és Lékai Gusztáv másodrendű vádlott, annak idején a MÁV szolgáltatási igazgatója tettesként, Orosz D. Balázs harmadrendű, a vádbeli cselekmények idején a MÁV jogi igazgatója pedig bűnsegédként követte el az összesen legalább 1,2 milliárd forint vagyoni hátrányt okozó hűtlent kezelést; vagyonkezelői kötelezettségeiket, számos arra vonatkozó szabályt megszegtek, hatáskörüket több ízben átlépték és az is előfordult, hogy valótlan tájékoztatást adtak főnökeiknek.
A vádbeli események során Kovács Imre és munkatársai félmilliárd forint plusz áfa áron visszavásároltattak a vasúttársasággal száz kocsit, amely nemrég még a MÁV-é volt, és még el sem szállították a MÁV telephelyéről. A visszavásárlás nem szerepelt a MÁV üzleti tervében, közbeszerzési eljárást nem folytattak le, azonban az ügylet százmilliós nagyságrendű többletköltséggel járt a nem sokkal korábbi eladáshoz képest. Amikor pedig úgy döntöttek, hogy a részben nemrég felújított, vizsgával rendelkező 2000 tehervagon hulladékáron történő beszámításával ellentételezik a 100 korszerű vasúti kocsi visszavásárlását, akkor ezzel az ügyészség szerint további veszteségeket okoztak a MÁV-nak, csakúgy mint akkor, amikor közvetítő cégek ékelődtek be az üzleti folyamatba, amelyek ráadásul azonos tulajdonosi körhöz tartoztak. Az ügylet során még egy több százmilliós, nyilvánvalóan behajthatatlan váltót is elfogadtak, ami tovább károsította a közvagyont. Mindez a vád tényállásában is rögzített Mudra Kálmán érdekeltségébe tartozó cégcsoport vagyonát gyarapította, miközben a MÁV-nak jelentős veszteséget okozott.
Ezzel szemben az első- és a másodrendű vádlott a pénteki tárgyaláson közölte, nem tartja magát bűnösnek, kérdésekre egyelőre egyikük sem kívánt válaszolni, ám felolvasták terjedelmes írásbeli vallomásaikat, amelyekben tételesen próbálták cáfolni a vádakat, visszautasítva, hogy szándékosan a MÁV érdekeit sértették volna és kárt okoztak volna a vasúttársaságnak.
A vádlottak hosszan fejtegették, hogy a vádbeli időszakban mennyire bürokratikus, kevéssé hatékony struktúrában működött a MÁV, mekkora problémákat okozott, hogy az egykori keleti piacokat a Szovjetunió összeomlásával elvesztették, miközben a Nyugat-Európa felé fordulás nehezen és lassan ment. Eközben a vádlottak szerint a MÁV vezetését hagyományosan kézben tartó „maradi felfogású záhonyiak” nem változtattak a vasúttársaság gazdaságtalan szervezetén és stratégiáján. Mindemellett közeledett az uniós csatlakozás, egyre erősödtek a 2004. május 1-jei belépéssel kapcsolatos félelmek a liberalizáció, a még meglévő piacok elvesztése miatt.
Mint mondták, nagyfokú ellenállás volt az alacsonyabb beosztásba került régi vezetők részéről a változásokkal szemben, előfordult, hogy bizalmas információk szivárogtak ki a vezetésből, ezért inkább informális egyeztetéseket tartott a MÁV vezetése. Nem voltak ritkák a névtelen lejárató levelek, a MÁV hierarchiájában akkoriban lecsúszott emberek pedig rövid idő múlva már a magánszférában találták meg a boldogulásukat.
Kifejtették, a MÁV vagonparkja nagyon elavult volt, az 1980-es évekbeli 60 ezerről az ezredfordulóig ötödére csökkent a kocsik száma. A hulladékként értékesített tehervagonok olyan értéktelen 2 tengelyes járművek voltak, amelyeknek csak muzeális értéke volt, csak vitték a pénzt. Mint hangsúlyozták, a Mudra Kálmán érdekeltségébe került 100 korszerű vasúti kocsi eladásáról nem ők döntöttek, visszavásárlásakor pedig az akkoriban megnyíló piacok védelme is vezette őket.
A nyomozás előzménye, Szép Béla országgyűlési képviselő 2007-ben a Legfőbb Ügyészséghez fordult mert a MÁV Cargo árufuvarozási korlátozást vezetett be Záhony térségére 2007. március 1-jétől, a döntés indoka az volt, hogy nincs elég kocsi. Ez viszont a honatya szerint összefügghetett azzal, hogy a MÁV négy éve kétezer vagont selejtezett. Szép Béla 2006-2010. között a záhonyi térség MSZP-s országgyűlési képviselője volt, korábban pedig a vasúttársaság jogi képviseletében vett részt.
Az ügyben a vádbeli cselekmények és a nyomozás elrendelése közt eltelt évek során vizsgálódott és bizonyos szabálytalanságokat meg is állapított a MÁV felügyelő bizottsága, de feljelentést nem tett, hasonlóan a szaktárcához, ahol szintén foglalkoztak az üggyel Csillag István szabad demokrata miniszter idején. A 2008 szeptemberi őrizetbe vételeket az ügyészség szűntette meg, kezdetben a jelenlegi harmadrendű vádlott meggyanúsítását is indokolatlannak tartották.
Vasúti szakemberek korábban az MTI-nek azt mondták: nehéz megállapítani, hogy melyik vagont érdemes még felújítani, melyiket kell kohóba küldeni. A 2000 vagon sorsáról annyit tudni, hogy jelentős része hulladékvassá darabolva a diósgyőri kohókban végezte.
A vasúttársaság a büntetőperben érvényesíteni szeretné a bűncselekményekkel okozott kár miatti polgári jogi igényét.
A Rail Cargo-vezér és társainak büntetőügye decemberben a harmadrendű vádlott meghallgatásával folytatódik. Feltehetően bonyolult bizonyítási eljárásra lehet számítani, elsőfokú ítélet egy éven belül nem várható.