Póló – Képtelen körülmények, képzetlen edzők az ifjak kudarcainak hátterében
Nemrégiben Juhász Istvánnal, a kézilabda-szövetség szakmai igazgatójával borongtunk ezeken a hasábokon, miután a sportági korosztályos válogatottak alaposan leszerepeltek az év világversenyein. A sort – fájdalom – most folytatjuk: ezúttal Kemény Ferenccel, a vízilabdázók utánpótlás-direktorával
Vele merengünk azon: vajon a fiatalok közelmúltbeli gyengélkedéseiből arra kell-e következtetnünk, hogy a mifelénk hagyományosan eredményes pólóban is leáldozóban a csillag?
A húsz éven aluli válogatottra épülő Universiade-csapat – mások mellett Japántól is vereséget szenvedve – a kilencedik helyen zárta az egyetemisták és főiskolások Kínában rendezett világjátékát, ugyanez az együttes nyolcadik lett a görögországi Voloszban rendezett vb-n,míg azU17-es garnitúra a hatodik helyet szerezte meg Rijekában, a korcsoport Európa-bajnokságán. Noha az említettekhez hasonló eredmények felnőtt szinten „nemzeti katasztrófával” érnének fel, illedelmesen úgy fogalmazunk a nagyokat egymás után háromszor az olimpiai dobogó tetejére segítő Kemény Dénes édesapjának, hogy „szerény produkciókat” nyújtottak a fiatalok, ám ő azonnal kijavít.
A szakember úgy véli, az ifjú magyar pólósok változatlanul a színes, változatos, egyben könnyelmű vízilabdát játsszák, miközben a nemzetközi élmezőny csapatai a fegyelmezett, katonás, a hibázási lehetőségeket a minimálisra szűkítő játékrendszert tették magukévá.
– Az nem megy, hogy egy negyed alatt hat kapufát lövünk, mert a mai vízilabdában egy egész tornán bombáznak kétszer-háromszor a lécre.
Kemény szerint tehát főként a felfogás tekintetében komoly a lemaradás, hiszen „technikailag és fizikailag nincs különösebb baj”. Igaz, hozzáteszi: az edzői kar felkészültségével is akadnak gondok, nem beszélve a körülményekről.
– A legtöbb trénernek sem nemzetközi tapasztalata, sem diplomája nincs, nem végzett TF-et, ami nem önmagában sajnálatos, hanem azért, mert az egyetemen megszerezhető tudás hiányában képtelenek lépést tartani külföldi kollégáikkal. Szörnyű az uszodahelyzet is, így nem csoda, ha gyakran harminc gyerek zsúfolódik össze fél pályán, és az edzők képtelenek egyéni foglalkozásokat tartani a legjobb képességűeknek. Egyszerűbben fogalmazva: nincsenek meg a feltételek a tehetségkiválasztáshoz.
Az utánpótlás-igazgató úgy véli: mindennek dacára nem kell aggódni a jövő miatt.
– Fölösleges a pánik. Most is sok az ígéretes, szép pályafutás elé néző fiatal, ráadásul a felnőttek sikereit látva rengeteg srác választja a pólót. A játékszemléleten, az alapvető körülményeken, valamint az edzők felkészítésén azonban gyökeresen változtatni kell, de azt gondolom, mindez jórészt szándék kérdése. Ha megtörténik, a magyar póló hosszú távon is hungarikum marad. Ha nem… Akkor csak a saját tétlenségünket okolhatjuk.
Bajnok helyett bajnok
A Magyar Vízilabda Szövetség csütörtöki elnökségi ülésén Székely Bulcsú, a junior válogatott szakvezetője lemondott posztjáról. Kemény Ferenc utánpótlás-igazgató a sydneyi olimpiai bajnok utódául Montreal ötkarikás győztesét, a korábban a felnőtt válogatott szövetségi kapitányaként is tevékenykedő Horkai Györgyöt nevezte ki.
www.nol.hu/Bruckner Gábor