“A válság által leginkább sújtott ágazatok között kiemelt helyen szerepel az építőipar.
Ugyanakkor jelentős az élőmunka-igénye, ezért fontos ágazata lehet a gazdasági válságból való
kilábalásnak. Építeni csak a bizalom légkörében lehet és az már sok éve hiányzik. A keresletet
ösztönző különböző pénzügyi eszközök – akár az állam, akár a bankszféra oldaláról- már a
válság előtt is évről évre csökkentették a mozgásteret. Az építőipar mintegy300 ezer embert
foglalkoztat, így jelentősége ilyen szempontból kiemelkedő. A magyar építőipar jelenlegi
helyzetének kialakulásában három alapvető tényező emelhető ki: a hitelforrások szűkülése, a
megrendelések (állami és magán) visszaesése és a lánctartozások – minden erőfeszítés
ellenére – bővülő köre. Ebből következően a növekedési pályára állítást is ezen problémák
megoldásával kell kezdeni.”
Orbán Viktor; A nemzeti együttműködés programja, 2010.05. 22.
A magyar társadalom, gazdaság érdekét figyelembe véve, az építőipar, az itt dolgozó
mikró, kis- és közepes vállalkozások helyzete és jövője olyan kérdéskör, amelynek rendbe
tétele nem tűr további halasztást! A kormányváltás óta eltelt másfél évben sem történtek
érdemi lépések a magyar építőipar talpra állítása érdekében, ezért a szakma képviselői
joggal szeretnék megtudni, hogy mi a kormány szándéka. Veszni, tönkremenni hagyja-e a
még termelni és foglalkoztatni képes vállalkozásokat, építész irodákat, építőanyag gyártókat
és kereskedőket, vagy a kormányváltás előtti ígéreteknek megfelelően megteremti a
tisztességes működés feltételeit?
A hazai építőipari cégek európai uniós normákkal össze nem egyeztethető működési
körülményei miatt az elmúlt években számtalan alkalommal fordultunk a FIDESZ-KDNP
pártszövetség politikusaihoz, szakmai anyagainkat, elemzéseinket, felméréseinket,
javaslatainkat eljuttattuk az NGM Építésstratégiai Főosztálya és a Belügyminisztérium
Építésügyi Főosztálya munkatársai, valamint az egyes kérdésekben illetékes miniszterek,
államtitkárok számára. Személyes egyeztetést folytattunk Czomba Sándor, Bencsik János
és Becsey Zsolt államtitkár urakkal, az NGM, illetve a Belügyminisztérium építésügyért
felelős munkatársaival, sajnos érdemi eredmény nélkül. Ugyanúgy, mint a kormányváltás
előtt, ma is kiszolgáltatottak a magyar alvállalkozók a tisztességtelen megrendelők
kényének-kedvének, nincs becsülete az érdemi munkának, így az a vállalkozó, aki termelő,
értékteremtő munkahelyeket tart fent, vagy teremt, a teljes egzisztenciális ellehetetlenüléssel
nézhet szembe. Ki beszél ma már a Megyeri híd, a Corvin projekt, vagy az országban épült
számtalan lakópark, bevásárlóközpont, útépítés kifizetetlen alvállalkozóiról? Ki tartja számon
sorsuk alakulását? A kormány látószögéből kiestek azok az önhibájukon kívül csődhelyzetbe
jutott vállalkozó családok tömegei, amelyek 15-20 éves vállalkozói múlttal, komoly
referenciákkal, foglalkoztatási és szakmai tapasztalatokkal rendelkeznek, de a
tisztességtelen vállalkozói körülmények miatt hitel- és versenyképtelenné váltak. A
mindenkori kormány feladata és felelőssége, hogy a normális működési feltételeket
biztosítva ne hagyja, hogy azok a többre-jobbra képes vállalkozók, akik néhány éve még 10-
15 dolgozónak nyújtottak megélhetést, a lehetetlen körülmények elől menekülve külföldön
keressék a boldogulást, vagy szociálisan rászorulóvá váljanak, esetleg kilátástalan helyzetük
miatt öngyilkosságba meneküljenek.
Az ország és a magyar emberek érdekeit az szolgálja, ha a hazai gazdaság, a magyar
vállalkozások megerősödnek, képesek lesznek minőségi munkahelyeket teremteni és az
értékteremtő munka megbecsültebb lesz, mint a spekuláció. Így lehetne valódi
versenyképesség javulást elérni. Az építőipar helyzete ebben az összefüggésben
megkerülhetetlen, hiszen tömegesen képes kevésbé képzett munkaerőt felszívni, nem
telepített iparág, a legkisebb településen is tud foglalkoztatni. Ez az iparág a nemzeti
össztermék 10%-át állította elő a konszolidáltabb időszakokban. Multiplikátor hatásait is
figyelembe véve, most is jelentősen tudna hozzájárulni a magyar gazdaság és társadalom
megerősödéséhez és a szociális helyzet jobbra fordulásához. Éppen ezért érthetetlen
számunkra, hogy a kormányváltás előtti ígéretek ellenére nem látszik határozott kormányzati
szándék a tisztességes vállalkozói körülmények megteremtésére, a jogbiztonság és az
értékteremtő munka becsületének helyreállítására, a tisztességtelen gazdasági szereplők
eltávolítására, az önhibájukon kívül csődhelyzetbe került vállalkozók új esélyhez juttatására.
Állami szerepvállalással tisztességes feltételű munkához, megrendeléshez kellene segíteni
a hazai tervező irodákat, mikró, kis- és közepes vállalkozásokat, hogy tervezni, termelni,
foglalkoztatni tudjanak. Tapasztalataink szerint az induló nagyberuházások tervezésénél,
megépítésénél, de a közelmúltban meghirdetett energetikai felújítási programokon sem
rúghat labdába ez a vállalkozói kör, legfeljebb a tisztességes foglalkoztatás, céges működés
költségeit sem tartalmazó áron, kiszolgáltatott körülmények között alvállalkozóként
finanszírozhatja, kivitelezheti a munkákat. (például a Széll Kálmán tér rekonstrukciója, a
Népstadion bontása után az új stadion tervezése, a Fővárosi Városrendezési Koncepció tervezési
munkái, a banki károsultak részére építendő ingatlanok tervezése és megvalósítása, új AUDI
beruházás, stb.) A kormányváltás óta sem került sor annak a diplomáciai munkának a
felvállalására, amely az uniós szabályozás megváltoztatásával elérhetné, hogy az uniós
források egy része közösségi bérlakásépítésre felhasználható legyen. A lakásépítési
támogatások összege a kormányváltás óta is csökken, pedig a lakásépítések támogatása az
Áfa, Tao, Szja, járulék bevételeken keresztül megtérül a költségvetésnek.
Nem lehet megkerülni az állam, az önkormányzatok felelősségét a kialakult helyzetben.
Alapvető követelménynek tartjuk, hogy az állam ne gerjessze a lánctartozást, és ne adjon
megbízást olyan fővállalkozó cégeknek, melyekről köztudott, hogy alvállalkozók maradtak
utánuk kifizetetlenül, vagy a működési költségeket sem tartalmazó áron kötnek szerződést
alvállalkozóikkal! A kormánynak nem lehet érdeke, hogy a munkát elvégző, foglalkoztató
cégek tisztességtelenül alacsony áron dolgozzanak, hiszen így a feketegazdaság egyre
nagyobb teret nyer, az államkassza pedig nem jut hozzá a bevételekhez. Ilyen körülmények
között teljesíthetetlen elvárás a fegyelmezett adófizetés, hiszen a cégek késve, vagy
egyáltalán nem jutnak hozzá járandóságaikhoz, de ha mégis időben megkapják a számla
ellenértékét, az nem ad fedezetet a közterhek, adók megfizetésére és a céges működés
költségeire. Téves út az ellenőrzések, büntetések fokozásától eredményeket remélni, sokkal
inkább együttműködésre kellene törekedni a hazai mikró és kisvállalkozásokkal is, hiszen
még a lehetetlen körülmények mellett is a foglalkoztatás több mint 70%-t biztosítják.
Amíg az állam és az önkormányzatok nem tekintik alapvető értéknek a tisztességes
megrendelői magatartást, addig hiába születnek meg a legjobb jogszabályok és
intézkedések, nem lehetséges a társadalom által elvárt erkölcsi és morális alapok
helyreállása, amely feltétele a tisztességes gazdasági tevékenységnek, a fenntartható,
egészséges szerkezetű növekedésnek és az új, jó minőségű hazai munkahelyek
megteremtésének!
Forrás: Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért