Vasárnap kezdi meg országjáró körútját „Apa, figyelj rám!” című új lemezével Halász Judit. A Kossuth- és Jászai-díjas művésznő szerint itt volt az ideje, hogy a család e kulcsfontosságú szereplői külön figyelmet kapjanak, ráadásul többen egyenesen „követelték” is ezt.
Hosszú pályafutása során most megjelenő lemezével először fordul úgy igazán az édesapák felé. Mi ennek az oka?
– Az ötlet maguktól az édesapáktól jött: koncertek után többször előfordult, hogy számon kérték rajtam, őket miért nem vonom be. Csak anyukájuk, nagymamájuk, testvérük van a gyerekeknek? – kérdezték. Jogosan tették, belegondoltam, hogy valójában egyetlen dalom sem szól az apukákról, noha ők is nagyon fontos láncszemei a családnak.
Ezek szerint az apukák is eljárnak a koncertekre?
– Manapság rettentő sok család esik szét. Épphogy megszületik vagy meg sem születik a gyermek, már el is tűnt az apukája. Pedig a gyermekeknek valóban nem csak anyukára, csak nagyszülőkre, testvérekre van szükségük, hanem apukára is. Persze ettől függetlenül is valóban lehet azt mondani, hogy hagyományosan inkább az édesanyjukkal jönnek a gyerekek, ami abból adódhat, hogy jellemzően ők a család fő szervezői. Ők találják ki, hova, mikor menjen a banda. Mostanság több apukát látok, ami ilyen értelemben az anyáknak köszönhető.
Az Ön által képviselt, sőt fémjelzett zenés gyerekműsorok sikere töretlennek tűnik, pedig a mai gyerekek rengeteg alternatív élmény közül választhatnak. Miért választják az élő koncertet a netezés vagy a DVD-zés helyett?
– Tény, hogy a mai gyerekeket annyiféle erős hatás éri, nem biztos, hogy jó irányba terelődnek. A szülők felelőssége ezért óriási: van, aki tud különbséget tenni, van, aki nem. Sajnos sokan olyan fáradtak a munkától, hogy nem tudnak jó programot szervezni a családnak. Pedig elengedhetetlen a szelektálás, mert mérhetetlen mennyiségű inger jön be az otthonunkba, az agyunkba, a szívünkbe. Az ember szelektív képességét egyre nehezebb működtetni. Számtalan embert láthatunk nyilvános helyeken, a médiában, akik azt sugallják: nem kell ahhoz tudni, tanulni és nem kell ahhoz tehetség, hogy valaki ismert legyen, elég csak mutogatni magát. A szemérem például eltűnt, nem létezik, nincs ma jelentése a szónak.
Máshogy kell megszólítani a mai gyerekeket?
– Erre nehezen tudok válaszolni. Nem hiszem. A pályafutásom alatt sosem csináltam mást, mint megjelentem az engem körülvevő zenészekkel a színpadon és kész. Show-ra sosem törekedtünk. Azt gondolom, hogy a régen is érvényes szabály ma is igaz: ha egymásra figyelünk, minden működik. Úgy a színpadon, mint a családban otthon, vagy az élet más területein. Nem varázsolni kell, hanem meghallani a másik embert, odafigyelni rá. A gyerek semmi mást nem igényel annyira, mint az odafigyelést. Leköti egy csillogó-villogó játék biztosan, de boldog csak akkor lesz, ha odafigyelünk rá.
Az interjú továbbolvasásához kattintson ide!
Fotó: OrientPress Hírügynökség
családháló.hu