Az őrületes triatlon
A hosszú távú triatlon, az Ironman verseny a világ egyik legkeményebb sportja. A célba érkezés pillanata mondja el, mi az értelme. Ilyenkor az ember szinte más tudatállapotba kerül, amiből egész későbbi életében meríteni tud.
z egyik versenyző így írja le ezt: „Azt a furcsa érzést csak az értheti meg, aki már átélte. Belőlem is kitört az előtte megtett 226 kilométer összes fájdalma és szenvedése, és bevallom, kicsit lekonyult a szám széle, és még egy könnycsepp is kicsordult a szememből. Tényleg van abban a mondásban valami, hogy ezer ok van arra, hogy feladd, és mindössze csak egy, hogy befejezd.”
Az utóbbi húsz év legnagyobb magyarországi hosszú távú triatlonversenyét rendezték meg Nagyatádon augusztus elején. A 476 emberből – még a rengeteg edzésmunka után is – csupán 438 szakította át a célszalagot, amelyet az Ironman versenyek esetében minden egyes beérkező előtt – a teljesítmény előtti tisztelet je léül is – újra és újra feltesznek. Ez évben 38 ember adta fel, de minden elismerés kijár nekik is, ugyanis egy ilyen versenyre már benevezni, felkészülni, majd a teljesítőképesség határán lavírozva abbahagyni is tiszteletre méltó. Volt, aki a futópálya utolsó előtti köréig bírta – emberfeletti teljesítmény az is.
A váltóval együtt csaknem ezerkétszáz versenyző vállalta a 3,8 kilométer úszást, a 180 kilométer kerékpározást és a 42 kilométeres (maratoni) futást – megszakítás nélkül. A hosszú távú triatlon valójában egy maratoni futás, amelyre 3800 méter úszással és egy Budapest–Miskolc távnakmegfelelő kerékpározással „melegítenek be”.
A leggyakrabban alkalmazott triatlonversenytáv Magyarországon ennél jóval rövidebb: 750 méter úszásból, 20 kilométer kerékpározásból és öt kilométer futásból áll. Ez a „sprint”. Az olimpiákon ennek a dupláját kell teljesíteni, tehát ott már 1500/40/10 a penzum. Itt, az Ironmanen ennek a többszöröse a feladat. Ha valaki az olimpiai triatlonversenyt megszakítás nélkül négyszer teljesítené, még akkor is maradna húsz kilométere a „Vasemberből”.
A verseny – nem mellékesen a Magyar Köztársaság hosszú távú triatlon országos bajnoksága – reggel 7 óra 40 perckor a gyékényesi tóból (amely a világ legtisztább édesvizű tava) indult, tíz települést érintett, és a nagyatádi versenyközpontban ért véget, amelyet a versenyzők tizenöt alkalommal érintettek. A start előtt – a vízben derékig állva – egy papminden évbenmegáldja mind a tavat, mind a versenyzőket. A versenyt ágyúlövéssel indítják.
A jelentkezők száma évről évre folyamatosan csúcsokat dönt, s figyelve a nemzetközi tendenciákat megállapíthatjuk, hogy a triatlon az egyik legdinamikusabban növekvő sportág világszerte. Ez a triatlon filozófiájának is köszönhető, miszerint bárki indulhat a versenyeken: az amatőrök így együtt versenyeznek a világ élvonalával. A profik között bőven elférnek a 20-24 éves, erőtől duzzadó egyetemisták is. Az ELTE-BEAC Polythlon, amezőny legnépesebb egyetemi triatloncsapata – egyébként „nem egyetemistákat” is felvesznek a klubba – például 15 egyéni versenyzővel és több mint 80 váltó taggal képviseltette magát.
A Polythlon vezetőedzője, Kis Gyula a versenyen összesített másodikként ért célba. Itt vannak a 30-35-40 éves, több évtizedes sportmúlttal rendelkező amatőrök, akik munka mellett edzenek heti 8–15 órát, de szinte minden generáció képviselteti magát. A legidősebb vasember 73 éves, és a sportnak köszönhetően nemcsak hogy nincs szív- és érrendszeri vagy esetleg ízületi problémája, de többszörösen kenterbe veri a 20-25 éveseket is, ha edzettségről van szó. Az idei teljesítők között volt olyan is, aki az edzések során összesen többmint 50 kg-ot fogyott, de a versenyen beért a célba. A mezőnyből sokan teljesítették már az egyébként szintén „nagyatádi specialitás”, a „Cetrend” nevű másik őrültség hívó szavát is. Ez nem más, mint egy 10 000 méteres úszóverseny (aki nem szeret számolgatni, annak leírjuk: 25 méteres medencében 400 hossz), amely a nagyatádi Ironman előszobájának is tekinthető a szükséges „vízbiztonság” megszerzése érdekében.
Miért vállalnak ennyi edzést emberek egy verseny kedvéért? Milyen érzés átszakítani az Ironman célszalagját? A vasemberek szerint ez több, mint egy sportteljesítmény. A test, a szellem, a lélek és az akarat együttes diadala. Élmény, amit szinte kivétel nélkül mindenki megkaphat, aki vállalja az évekig tartó, sokszor monoton, egymásra épülő edzések sokaságát és azt, hogy hajlandó megtanulni, hogyan működik a teste, és képes figyelni minden apró visszajelzésére. A versenyzők között kerekes székesek is vannak – ám olyan fizikummal, amivel sportolók között is ritkán lehet találkozni.
A versenyzők összességében nézve nem is mutathatnának vegyesebb képet: a profi, csak ezzel foglalkozó sportolók mellett vannak egyetemisták és szinte minden elképzelhető hivatás képviselői: orvos, ügyvéd, vállalkozó, szoftvermérnök, menedzser, utazásszervező, pénzügyes, katona, személyi edző, felsorolni is nehéz. Még egy operaénekes is akad, aki a beérkezés után dalra is szokott fakadni. A tudományos élet képviselőivel is lehet találkozni, van, aki civilben a TTK Atomfizikai Tanszékének docense vagy a PPK tudományos főmunkatársa. A versenyre ünnepi hangulat a jellemző, erre a hétvégére „versenydíszbe” öltözött egész Nagyatád, de a környező települések mentén is kiálltak, kiültek a házak elé az emberek, biztatták a bringásokat.
Tíz önkormányzat, számtalan cég és több mint négyszáz segítő munkája van egy ekkora verseny megszervezésében és lebonyolításában, az egészet pedig ifj. dr. Herr Gyula (civilben kardiológus-belgyógyász vasember) főszervező emberfeletti munkával koordinálja. A szervezők a hosszú távú triatlon tömegbázisa kialakításának és a világszínvonalú hazai versenyzők „kinevelésének” a szándékával szervezik immár több mint két évtizede ezt a versenyt. Nagyatádot egy ideje a triatlon fővárosaként emlegetik.
A bajnokságot idén – immár hetedszer – Major József (Joe) nyerte. Ő az Ironman-triatlon Mekkájának számító hawaii világbajnokságon is jó eséllyel indul majd. Joe jelenleg a világranglista hetedik helyén áll. A távot most nyolc és fél órán belül teljesítette, a másodikként beérkező Kis Gyula 8:42-t ment, Vattai Miklós 8 óra 48 perces eredménnyel lett harmadik. Ugyanez a nőknél: Halász Annamária (9:56), dr. Harsányi Zsuzsanna (10:22), Prokopp Erzsébet (10:30).
A tapasztaltabbak szerint gyorsan menni (9 óra alatt) egy ilyen versenyen rettenetesen nehéz, viszont egy 13-14-15 órán felüli (16:00 a limitidő) teljesítés sem éppen könnyű. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy mennyi ideig terhelik a szervezetet. A „Vasember”-táv soha nem könnyű: éppen ezért van ennek ekkora becsülete.
Ha könnyű lenne, nem csinálnák.
Csörgő László