Megújult idén a kemény zenét kedvelő helyszíne. A korábbi sátor helyett egy nagyszínpadot kapott a műfaj. A Rock-Metál Nagyszínpad programja befejeztével nem ért véget a metálbuli. Új helyszíne a Szigetnek a Rock-Metál Ketrec, ahol egész éjszaka szólt a kemény zene, szakavatott Dj-k közreműködésével.
Új megasátrat kapott a party nagyhelyszín, a Bum Party Aréna. A rutinból közlekedőket pedig meglepetés is érhette a Szigeten, ugyanis helyet cserélt az A38 és az új Rock Metál helyszín, illetve a Medúza – Roma – Magic Mirror helyszín.
A Sziget új, szabadétri színpadán, az Európa Színpadon, kontinensünk több országából érkeztek jobbnál jobb és hazájukban már nagy ismertségnek örvendő zenekarok. Fellépett a Go Back To The Zoo Hollandiából, a Triggerfinger és a Wallace Vanborn Belgiumból, a Verdena Olaszországból, a Söhne Mannheims Németországból, az Ismo & Alanko teho Finnországból, a For a Minor Refleciton Izlandról, az Elvis Jackson Szlovéniából, a Puding Pani Elvisovej Szlovákiából, a Skyline Csehországból, a Mitch & Mitch Lengyelországból, a Gravity Co. Bulgáriából, a Francis Internaitonal Airport Ausztriából és a The Mono Jacks Romániából. A Sziget nemzetközi tehetségkutatójának győztesei szintén itt léptek fel a nulladik napon.
Azok a fiatalok, akik szerte Európából, sőt azon túlról is érkeztek Budapestre, hogy egy nagy buli részesei legyenek, már olyan korban nőhettek fel, amikor Európa keleti vagy nyugati felén élni földrajzi adottság csupán. Nekik az a természetes, hogy nincsenek határok, hogy szabadon utazhatnak, tanulhatnak, barátkozhatnak. A Közép-Kelet-Európa Vurstli arra vállalkozott, hogy megmutassa nekik az a világot és az a mára egyre értelmetlenebbé és szürreálisabbá váló viszonyrendszert, amiben szüleik és nagyszüleik még mindennapjaikat élték. A Karzat Színház beavató színháza – Pál Kálmán rendezésében – cseh, lengyel, szlovák és szlovén vándortársulatok bevonásával a 60-as évek világát idézte meg egy államosított vidámpark keretei között. Az alkalmi társulat egész Közép-Kelet-Európa vásári mutatványosait, a szocializmusban röghöz kötött, beszabályozott, útjaiktól megfosztott utazó szabad lelkeit mutatta be. Vurstlijuk egy 60-as évek nosztalgiájával átitatott időutazás volt.
A Sziget Paradise & Lassúzós Sátor egy olyan új helyszín volt, ami az emberről szól, sőt az emberekről, viszonyaikról és lehetőségeikről, amikkel ezeket a viszonyokat megtölthetik. A szerelem és a boldogság élménye mindenkiben más, a Sziget Paradse-ban alkalmat teremtettek ezeket az egyéni élményeket felfedezni, megélni valós időben, a jelenben és igyekezni átadni társaiknak nem csak egy virtuális szférában. A békés árnyékos Paradise lugasokban, a pihenésen és ismerkedésen túl sok mindent meg is tudhattak az idelátogatók az emberi kapcsolatokról, a szeretet és a szenvedély testi és lelki vonatkozásairól és azok kultúrtörténeti érdekességeiről.
A KuZó helyszín egy izgalmas, elgondolkodtató, vicces, valamint társadalmi kérdéseket feszegető képzőművészeti installációkat felvonultató KUltúrZÓna volt – európai és dél-amerikai művészek tolmácsolásában.
Vajon mire elegendő 10 km fenyőléc? 3 km maradék újságpapír. Hulladék? Milyen fikciós történet barkácsolható egy falu mindennapi életéből? A „Hello Wood” fesztivál projekt fő eleme egy nemzetközi interdiszciplináris építészeti, tipográfiai és filmművészeti alkotótábor volt, mely céljául tűzte kis, hogy az alkotóművészet, fenntartható építészet és design témakörét színvonalas, kreatív, figyelemfelkeltő és szerethető módon jutassa el egy széles közönségnek.
A MOME line – design műhely az Újirány Építészirodával összefogva tavaly hagyományteremtő céllal, első alkalommal rendezte meg a magyar Wood Fesztivált, ahol a résztvevő csapatok egy-egy kilométer 4×4 cm keresztmetszetű fenyőlécből hoztak létre építészeti és képzőművészeti szempontból egyaránt izgalmas szobrokat és installációkat. Idén ismét kemény fába vágták a fejszéjüket: 50 diák, 12 egyetem, 3 workshop, 10 km fenyőléc, 3 km újságpapír, 3 rövidfilm. Megkötés nem volt, gondolataiknak csak a rendelkezésre álló egy hét szabott határt. A kiállításon a workshopon elkészült faépítészeti installációk, tipográfiai kísérletek és rövidfilmek kerültek bemutatásra.
A KaleidoAct Underwater mirage című előadása az első, óriás kaleidoszküópban játszódó, tárgy- és mozgásszínházi produkció. Az optikai illúziót, Op Art-ot, formatervezést és előadóművészetet ötvöző előadás, művészetileg és látványilag is úttörőnek bizonyult. A kaleidoszkóp egyedi adottságaira tervezett, mozgással, tánccal, báb-, fény- és árnyjátékkal színezett előadás a nézőt egy látomásszerű, magával ragadó élmény megtekintésére csábította. A „víz alatti délibáb” egy a valóság és illúzió határát folyamatosan elmosó játék, melyet mélytengeri élőlények formája, mozgása, fényei, valamint Ernst Haeckel (német tudós, kutató és képzőművész) kaleidoszkopikus élőlényeket ábrázoló szecessziós rajzai inspiráltak. Fantázia volt valamint tér- és valóságérzék-próba a köbön.