Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA valaha volt hatalmas űrhajós alakulata már csak árnyéka egykori önmagának, ugyanis az űrhajósok száma folyamatosan csökken. Egykor 149-en voltak, ma hatvanan vannak. Számuk tovább csökkenhet, miután az Atlantis utolsó útjával az űrsiklók története véget ért. Mivel a jövőben nem látszik lehetőség az űrrepülők helyettesítésére, az űrhajósok közül egyre többen módosítanak pályát, noha a Nemzetközi Űrállomásnak még közel egy évtizedig szüksége lesz az utánpótlásra.
A Discovery parancsnoka, Steven Lindsey, aki márciusban tért vissza utolsó útjáról, egy magáncéghez igazolt, ahol pénzért kínálnak űrutazást. Lindsey múlt pénteken töltötte utolsó napját a NASÁ-nál.
Az Endeavour kapitánya, Mark Kelly néhány hónap múlva megy nyugdíjba, hogy megírhassa memoárját feleségével, Gabrielle Giffords-dzal. Az űrhajós neje a kongresszus tagja, ő volt az, aki januárban egy merényletben súlyosan megsebesült.
Az Atlantis parancsnoka, Christopher Ferguson a múlt héten még az űrből azt üzente, hogy ő az utolsó útja után is a pályán marad. Igaz, a legénységből ő egyedül.
Sandra Magnus, aki gyerekkorában arról álmodozott, hogy egyszer űrhajós lesz, most azon gondolkodik, hogyan tovább. „Most, hogy űrhajós vagyok, az álmom megvalósult” – mondta az Atlantis kutató-asztronautája, akinek ez volt a harmadik útja az űrben.
A NASA egykor legendás alakulatai 2000-2001-ben még 149 tagot számláltak. Aztán az űrsiklók száma csökkeni kezdett, elindult az űrállomás építése, a legénységet pedig a Columbia fedélzetére irányították vagy a Hubble űrtávcsőhöz. Azóta az űrállomás elkészült, a Columbia a múlté, az űrsiklók mintegy harmincéves története pedig véget ért.
Az asztronauták főnöke, Peggy Whitson hirtelen azon kapta magát, hogy alig tudja fenntartani a morált a houstoni Johnson Űrközpontban. Túlhajszoltságához az is hozzájárult, hogy neki kellett meggyőznie a kívülállókat, hogy az Egyesült Államoknak igenis szüksége van jelentős létszámú űrhajós alakulatra az űrsiklók utáni korban is. Ő kapta feladatot, hogy gondoskodjon az űrállomás személyzetéről.
A jövőben 55-60 amerikai űrhajósra lesz szükség
A földkörüli pályán keringő űrállomás hat űrhajósából általában kettő amerikai, ők is az orosz Szojuz űrhajóval szállnak fel és le. Az amerikai magáncégek abban reménykednek, hogy három-öt év múlva átvehetik ezt a „taxis” munkát, így a NASA a még ismeretlen területekre koncentrálhat. Először a Hold volta a cél, most a Mars és egy másik kisbolygó.
Az Atlantis kapitánya, Ferguson úgy véli, mivel az asztronauták közül minden harmadik korábban vadászpilóta volt, nem meglepő, hogy ilyen nagy számban lépnek ki. „A pilóták tennék, ami a dolguk: repülőgépet vezetnének” – szögezte le a nyugalmazott kapitány.
Whitson úgy becsüli, hogy a jövőben körülbelül 55-60 űrhajósra lesz szüksége az űrállomáson. Ebbe már beleszámolta a lehetséges távolléteket, a megbetegedéseket, sérüléseket, terhességeket, valamint azt is, hogy mennyi kozmikus sugárzásnak lehet kitenni a legénységet.
Az amerikai Nemzeti Kutatási Tanács jelenleg is azt számolja, valójában hány asztronautára van szüksége az Egyesült Államoknak. A jelentés a jövő hónapra készülhet el. Az eredményektől függően a NASA várhatóan kis létszámú űrhajós osztályokat fog indítani. A létszám nem igazán számít, hiszen mindig rengeteg a buzgó jelentkező, aki szívesen csatlakozna az űrhajósok „exkluzív klubjához”. Hogy ide valóban különleges képességek szükségesek, jól mutatja, hogy csupán 330 amerikait talált alkalmasnak a NASA űrhajózásra 1959 óta – ekkor állt fel a legendás Mercury-program héttagú űrhajóscsapata -, holott mintegy 45 ezren jelentkeztek. 2009-ben is több mint 3500-an próbáltak bejutni a meghirdetett kilenc helyre, bár akkor már látszott, hogy az űrsiklók sorsa már megpecsételődött.
Íróasztali munkát is el kell végezniük az űrrepülések között
Nem csökkent az érdeklődés a Challenger és a Columbia katasztrófái után, 1986-ban és 2003-ban sem – mondta az AP amerikai hírügynökségnek Duane Ross, a NASA egyik igazgatója, aki az űrhajósok kiválasztását irányítja. Úgy véli, minél többször szerepel a NASA a hírekben, annál több a jelentkező is. Ross állítja, ő már 2009-ban sem csinált titkot abból, hogy az újoncok nem az űrrepülőkön, hanem az űrállomáson fognak szolgálni. Ez azt jelenti, hogy minimum öt év kiképzés, orosz nyelvtanulás és fél év űrbéli tartózkodás vár majd rájuk, vagyis nem lesz több egy-kéthetes űrrepülés. Ezenkívül jelentős mennyiségű íróasztali munkát is el kell végezniük a repülések között.
A NASA első űrsikló-pilótája, Robert Crippen végigcsinálta azt a hosszú időszakot, amely az Apolló és az első űrsikló között eltelt. 1969-ben lett űrhajós, tizenkét év múlva repülhetett először a Columbiával a „holdjáró” John Younggal az oldalán. „Azt gondolom, ez volt a legjobb dolog a világon” – mondta 73 éves Crippen, aki szerint mindig lesznek, akik az űrhajós pályát választják.
Mark Vande Hei például ilyen. Az alezredest 2009-ben választották ki, ám míg jelenleg az űrállomásra készül, már tanulmányozza a lehetséges aszteroida-látogatást is. Ez ugyanis az Obama-kormány egyik kiszemelt célpontja, amelyet a 2030-as években a Mars utazás követne. „Kalandos, kihívásokban gazdag, izgalmas munka” – mondta Vande Hei, majd hozzátette, hogy azt is élvezi, amikor épp nem repül, hiszen az űrprogram keretében ilyenkor azon dolgozhat, hogy más juthasson fel az űrbe.
Merre tovább űrhajósok? – Van, aki nyugdíjba megy, más magáncéghez szerződik
