Aztán amint kisüt a nap, és a villámcsapások emléke tovaszáll, megnyugszanak a kedélyek, és az érdeklődő telefonálók túlnyomó többségéből nem lesz megrendelő.
A társasházban élők többségének fogalma sincs arról, hogy az otthonául szolgáló épületnek van-e villámhárítója, vagy sem. És arról még kevésbé, hogy ha van, az vajon tényleg működő szerkezet vagy csak dísz. Utóbbira főként a felújított panelházakon van példa: a szigetelés során útban lévő betongúlát rendszerint elmozdítják, majd a szétszabdalt villámhárítót a munka végeztével összehegesztik és lefestik, ami így már semmit nem ér. Mint Papp István, a Villámvédelem Kft. ügyvezetője mondja: megdöbbentő példák tömegével találkozott már, és legtöbbször azzal, hogy a panelprogramra benyújtott pályázat összeállításakor nem gondolnak a villámvédelmi berendezés felújítására, amire többnyire nem marad pénz.
A villámvédelem nem olcsó, a külső berendezések anyag- és munkadíja egy 100 négyzetméteres családi ház esetében 250-500 ezer forintot jelent. A napelemes épületekre például nagyon fontos a villámhárító, a nagy kiterjedésű fémtárgyak – ugyanúgy, mint a magasba nyúlók – vonzzák a villámokat. A kéménybélelés elterjedése is egy új keletű veszélyforrás, hiszen az eredeti villámhárítónál magasabb fémbélés is vonzza a villámokat.
A külső villámvédelemmel ráadásul még nincs vége a történetnek, hiszen a villámcsapások másodlagos hatással is járnak vagy járhatnak. A villanyóra elé telepíthető úgynevezett első lépcsős túlfeszültség elleni védelmi rendszer ára több mint 300 ezer forint anyaggal és munkadíjjal, így nem meglepő, hogy a drága elektromos berendezéseiket féltők gondolnak csak erre. A villámvédelmi szakember szerint a megrendelés előtt természetesen érdemes mérlegelni, hogy az összességében akár 600-800 ezer forintba kerülő külső és belső védelemmel szemben mekkora a védendő ingóságok értéke.
Azt, hogy pontosan hová, vagyis melyik épületnek szükséges villámvédelem, egyrészt a különböző hatósági előírások szabályozzák – közintézményeknek például kötelező –, másrészt az, hogy az adott ház milyen besorolású övezetben áll. Érdemes szakembert hívni, aki az úgynevezett gördülő gömb módszerrel meg tudja állapítani, hogy az épület milyen besorolású térben van, azaz védett-e. De még ilyen esetben is felmerül a másodlagos hatás veszélye, ami a belső védelmet szükségessé teszi.
A statisztikák szerint már minden tizedik magyarországi háztartásban volt villámkár. A biztosítók adatai szerint a kárbejelentések száma minden évben nő, miként a kárérték is, az egyre jobban gépesített háztartások miatt. A villámcsapások zöme, nagyjából a 75-80 százaléka a nyári hónapokban következik be. Egyetlen villámcsapásban annyi energia van, amennyivel 11,5 ezer villanykörtét lehetne egyszerre működtetni – figyelmeztet a szakember a veszély nagyságára.
Népszabadság július 22