Ő csak tudta, mert akkor éppen a nemzeti innovációs hivatal élén állt, előtte az ország miniszterelnöke volt. Magyarország más utakon jár. Most kavarog éppen az állami egyetemek-főiskolák átrendezése, ami igen finom kifejezés a szétbontásokra, átrendezésekre, sőt megszüntetésekre. A Tudományos Akadémia is lebeg a bizonytalanságban, amit jól jelez, hogy egykori nagyszerű elnöke, Kosáry Domokos által létrehozott művészeti-irodalmi társulat egységét teljesen lefokozta a kormányzat, riválisát egyenesen az alkotmányba emelve. Ennél sokkal fontosabb intézethálózatának sorsa, amely átfogó átrendezés előtt áll. A legkülönösebb azonban a kormányzati kutatás-fejlesztéspolitikát kidolgozni és levezényelni hivatott Nemzeti Innovációs Hivatal (NIH) helye és szerepe. Egyáltalán, az innováció hazai ügyei.
A fogalom sokkal több, mint a kutatás, bár ez annak alapvető, nélkülözhetetlen komponense. Az innovációban benne rejlik a tudományos eredmények bevitele a gazdaságba, de még a marketing is idesorolható. A fennállása alatt sikeresen tevékenykedő, tekintélyes és bátor szakember vezetők által irányított egykori OMFB-t (Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság) már a Horn-kormány alatt érthetetlen dühvel próbálták szétverni a liberálisok, de ebben végleges sikert csak a mostani kormányzat ért el. Az innováció ügye jelenleg három minisztériumhoz tartozik – a kutatás a humán erőforrásokhoz, a stratégiakészítés a gazdaságihoz, a döntések és főként a pénzek a fejlesztésihez. Létrehoztak egy kormányzati szervezetet miniszterekből – a Nemzeti Kutatási és Innovációs Tanácsot –, kiegészítve az MTA elnökével és egy-két gazdasági vezetővel. Meglátjuk, mire megy az innováció ügyével egy nagy részben jogászokból álló grémium.
Hanem az illetékes hivatal igencsak alulra került. Az elődszervezet elnökei miniszteri, de legalább államtitkári rangban voltak, köztük nem egy tekintélyes, nemzetközi hírű tudóssal. Az új elnök is jó választásnak tűnik, bár elgondolkodtató, hogy a jeles kutató, ipari tapasztalatokkal is bíró, szakmailag elismert Mészáros Györgyöt miért csak huzavonával, a pályázat elnyerése után fél évre nevezték ki.
Nehéz dolga lesz. Több mint egy éve nem hirdettek új pályázatokat, de ennél sokkal súlyosabb, hogy a korábban szerződésekkel alátámasztott és már elkészült munkák után sem fizetnek. Legyünk igazságosak, egyszer már kicsurrant kétmilliárd forint, de ez töredéke a kifizetetlen számláknak. Nincs pénz. Az innovációs alapokból – két ütemben – össze sen több mint 25 milliárdot vontak el. Idén a harmadik negyedévben indulnak az új kiírások, ami azt jelenti, hogy mire szerződésekig jut az ügy, bőven benne járunk majd 2012-ben. A NIH emberállománya is alapos frissítésre szorul. A korábbi egy-két, szakmailag és morálisan egyaránt erősen kifogásolható vezető alatt (kivéve a legutolsót, a Fidesz által rögvest kipenderítettet) a legszínvonalasabb emberek elmentek, az állományt újra fel kell tölteni. Jelenleg a hivatal folyosói bútorraktárak, sok munkaszoba viszont üres.
A feladatok tekintetében az igazi kérdés nem is csak a „mit”, hanem sokkalta inkább a „hogyan”. A NIH dolga stratégiák kidolgozása, a prioritások meghatározása. Ezek, a hírek szerint, felsorolásszerűen: energetika, bio technológia, zöldipar, orvostechnika, komplex agrár- és élelmiszeripar, fejlett közlekedés.Még a nyáron el kell készülnie az innovációs stratégiának, ősszel a kormány elé kerül a javaslat. A megvalósítás már nem ennyire átlátható. A pályázatok eldöntése, az elnyert pénzek kifizetése, majd az elvégzett munkák értékelése más tárcához, azon belül is más hivatalhoz, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez tartozik, az adminisztratív lebonyolítást pedig megint más végzi. Félő, hogy sok bába között…
„Lényeges, hogy ahol a stratégia készül, ott kell lennie a pénznek, különben elmosódik a felelősség és elvész a hatékonyság” – jelenti ki Kroó Norbert. Ő aztán tudhatja, hiszen nemcsak nemzetközi hírű fizikus kutató, hanem az MTA főtitkáraként (1999–2005), majd alelnökeként (2005-től mostanáig, harmadszor nem lehetett már újraválasztani), számos tekintélyes EU- és egyéb testület vezetőjeként vagy tagjaként a tudományos élet kiváló ismerője. „A teljesített szerződések ki nem fizetése egyes esetekben valóságos katasztrófákhoz vezethet az innovatív mikroés kis cégek esetében” – teszi hozzá.
A világ ront vagy javít, de nem henyél. Némileg paradox módon a még nem is teljesen túlhaladott gazdasági válság inkább erősítette mint gyengítette a felismerést, hogy technikai megújulás és magas szintű szaktudás (amiben benne foglaltatik a szakmunkások tudása is), az élethosszig tartó tanulás és képzés nélkül nem lehet versenyben maradni. A világválság csúcsán jelent meg két jeles amerikai közgazda cikke arról, hogyan lehetne helyreállítani hazájuk versenyképességét. „E válság leküzdéséhez a kormánynak és az üzleti szférának együtt kell működnie, hogy helyreállítsa az ország ipari közös erejét – a kutatás-fejlesztést, a technikai haladást és a gyártást, mindazt, ami fenntartja az innovációt” – írják.
Meglátjuk, milyen stratégiát sikerül kidolgozni. A határidő roppant rövid, az idő, a verseny sürget. De készüljön bármennyire is okos stratégia, a szétaprózottság, a tárcák között mindig fennálló rivalizálás, a hatáskörök elkenése nagy veszélyeket rejt magában. És nagy kérdés, mi lesz a pénzekkel. „Egy kaliforniai professzor megvizsgálta az USA-ban az elmúlt évtizedben legsikeresebb, legtöbb hasznot hozó termékeket, és kiderült, jelentős részük úgynevezett kék égből pottyant, vagyis nagyon eredeti, váratlannak ható ötletből származott. Érdemes tanulnunk ebből is a prioritások figyelembe vételekor” – mutat rá Kroó akadémikus.
Egyelőre azonban ami látszik:megszorítások, elvonások, logisztikai rendetlenség az innovációban és ötletszerűnek tűnő, hozzáférhető koncepciókkal alá nem támasztott átszervezések az állami egyetemeknél, főiskoláknál. Hosszú időkre kiható, borús kilátásokkal terhelt intézkedések.
Népszabadság július 20.