Hajózási szakember, filmesztéta, őslénykutató, allergológus, mesekutató, mesterszakács, művészettörténész, muzeológus, történelemtanár, szakácskönyvszerző, karikaturista, kardiológus… és folytatható a vendégek sora, akiket vasárnap délelőttönként a Kabarématiné műsorában megismerhettünk.
A századik adás illusztris vendége Csukás István Kossuth-díjas író, költő, számtalan verseskötet, gyermekregény, mesefilm alkotója. Rékai Gábor mikrofonja előtt beszél gyerekkoráról, főhősei megszületéséről, az ihlet sokszor nehezen érkező kegyelmi pillanatairól. Életszeretete (egyik kedvenc költője Berda József volt) nem csak a verseiben, filmjeiben érhető tetten. Hanem ebben az ötven percben is, ahol akár a főhősei nevének kitalálásáról, akár a bográcsban készülő „pekingi kacsájáról” vagy Vas István róla rögtönzött négysorosáról beszél, mindezt teszi elemi derűvel, igazi „csukáspista” módon.
Még az aggódása is mosolyt fakaszt: „Amikor módom van illetékesek közelébe jutni, mindig rágom a fülüket, hogy tessék, tessék a gyerekekkel foglalkozni, ugye mert az egyik frázis, hogy a gyerek a mindenünk, a gyerek a jövő, itt van a térdünknél a jövő. A lényeg az, hogy nézett rám ez az illetékes, és azt mondta: nem elég, hogy enni adunk a gyerekeknek? Én akkor borzasztó mérges voltam, és azt mondtam, hogy nem, mert akkor olyan ember lesz belőle, mint te…”
Forrás:www.mr1.kossuth.hu