A magyar Alkotmánybíróság semmiképpen sem adhatott volna a maga által alkotmányellenesnek minősített cselekedetre még három hónap haladékot.
Az Alkotmánybíróság minapi döntése nyomán jutott eszembe kedves közgazdászom, Róna Péter egyik mondata, miszerint a Nemzeti Bankkal nem az a baj, hogy független, hanem hogy hülye.
Nemrégiben alkotmánybíráink még közleményben mondogattak oda jogalkotóinknak, hogy húzzanak a vérbe, mert az Alkotmánybíróság független és nem rángathatja kény-kedvre őket senki fia-borja. No, ez vagy változott azóta, vagy meghülyültek. A 2010. évi LVIII. törvény vizsgálata során a kormánytisztviselők indoklás nélküli elbocsátása kapcsán hozott verdiktjük maga a jogászati rémálom.
Először is leszögezhetjük, hogy a köztisztviselőkből kormánytisztviselőkké avanzsált munkavállalók annak idején azért választották a közszférát, és a vele járó folyamatos tanulást, meg alap-, szak-, és versenyvizsgákat, mert viszonylag kényelmes keretek között, viszonylag normális bérért, tökéletes biztonsággal tervezhették karrierjüket, életüket. Ezt a biztonságot jogalkotóink egyetlen tollvonással elvették tőlük, mert mint már Gyurcsánytól is hallottuk, a közszférában senki sem dolgozik, ezért az alkalmatlanokat el kell távolítani.
Egy huszárvágással ezt most megoldották. Természetesen joggal gondolhatunk egyoldalú szerződés módosításra a kormány részéről, hiszen amikor ezek a munkavállalók felesküdtek, akkor a biztonságukat garantálva tudták. Nagy kérdés, ha most egyik napról a másikra elvennék rendőreinktől, tűzoltóinktól az eddig biztosított korai nyugdíjba vonulás lehetőségét, vajon hányan maradnának kötelékben?
Természetesen a világ változik és a jogszabályokat a változásokhoz kell alakítani, de tegye a szívére a kezét, aki biztos abban, hogy a helycserés támadásnál valóban csak az alkalmatlanoktól szabadultak meg. Nem beszélve arról a pikáns, ám tömeges jelenségről, hogy az egyik helyről alkalmatlanság jogcímén elbocsátott kormánytisztviselőt azonnal alkalmazza egy másik kormányhivatal.
Mindenesetre az Alkotmánybíróság hozott egy döntést, amelynek értelmében ezek az elbocsátások alkotmányellenesek, ezért a 2010. évi LVIII. törvény 8. § (1) bekezdését 2011. május 31-i hatállyal megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság nyilván több szempontból is vizsgálta a kérdést és nyilván arra a következtetésre jutott, hogy óriási zűrzavart okozhat, ha visszamenőlegesen is megsemmisíti az inkriminált bekezdést. Érdekes jogászati kérdés, hogy a több éves, évtizedes törvények vizsgálatával hozott megalapozott döntésüket miért csak május 31-től léptetik hatályba, hiszen ezek a most felülvizsgált törvényi alapok már tavaly nyáron is ugyanolyan alkotmányellenességet eredményeztek volna. Ehhez képest még van három teljes hónap az immáron egészen biztosan alkotmányellenes elbocsátásokra.
Ennek lehet, hogy kormányzati berkekben örülnek, de ne tegyék, ugyanis elég valószínűtlen, hogy az imigyen elbocsátott kormányhivatalnokok ezzel az alkotmánybírósági végzéssel felvértezve, visszamenőlegesen nem vesznek elégtételt maguknak a magyar munkaügyi vagy az európai bíróságokon.
Az Alkotmánybíróságnak két lehetősége lett volna, vagy visszamenőleges hatállyal helyreállítja az alkotmányosságot, vagy alkotmányosnak nyilvánítja az ügyet. De a magyar Alkotmánybíróság semmiképpen sem adhatott volna a saját maga által alkotmányellenesnek minősített cselekedetre még három hónap haladékot. Ennyi erővel akár tíz évet is megállapíthatott volna, ezért ettől a döntéstől kezdve értelmezhetetlen fogalom az alkotmányellenesség, semmi jelentősége az Alkotmánynak, és semmi szükség Alkotmánybíróságra.
Forrás: Gondola