Elértem abba a korba, amikor az ember már nem fizet a buszon, a villamoson, sem pedig a vonaton. A 65 éven felüliek ingyenes utazása amolyan magyar specialitás, amelyet meg lehetett szokni gyorsan, és, ha egyszer elvennék, bizonyára fájna nagyon. Pedig egyszer már veszélybe került. Aztán, mint tudjuk, mégis megmaradt. A változás akkor csak annyi lett, hogy a kedvezményezetteket most már úgynevezett regisztrációs jegy váltására kötelezik a vonatokon és a helyközi buszokon.
Ez nem kerül pénzbe, de aki nem tudja felmutatni, azt megbüntetik.
A minap a fővárosból egy nem túl távoli kisvárosba szólítottak ügyes-bajos dolgaim. Megnéztem a Volán menetrendjét az Interneten, találtam is egy éppen megfelelő buszjáratot: ha azt elérem, még vissza is érek idejében. Csak akkor lettem egy kissé ideges, amikor a buszpályaudvaron a pénztárak előtt kígyózó sorokat észrevettem. Hogy regisztrációs jegy nélkül szálljak fel a buszra, arra gondolni sem mertem. Úgy okoskodtam, hogy ahol van jegypénztár, ott ez felér egy blicceléssel. Szóval, beálltam a sorba. Tövig rágtam a körmeimet, mire végre sorra kerültem, aztán futólépés!. Szerencsém volt. Még éppen elértem. Lihegve nyújtottam át a vezetőnek a kínkeservesen megszerzett regisztrációs jegyet, az pedig méla undorral utasította vissza:
– Ez nem jó ide – közölte kimérten.
– De hiszen most váltottam a pénztárnál – rimánkodtam.
– Ez a Volán nem az a Volán – magyarázta el most már megenyhülve a sofőr. – A mi járatainkra csak én adhatok magának regisztrációs jegyet.
És adott is. Természetesen ingyen. Így esett, hogy el tudtam utazni. Minden jó, ha a vége jó, mondhattam volna, ha nem jut eszembe, hogy annak idején mennyien vitatták a bevezetendő regisztrációs jegy létjogosultságát. A kétkedők szerint az egész csak arra irányult, hogy borsot törjenek azoknak az idős nyugdíjasoknak az orra alá, akik élnek a jogukkal, és ingyen merészelnek utazni. Ha már nem fizetnek, legalább bosszankodjanak.
Persze, a hivatalos indokolás nem ez volt. Hanem az, hogy a regisztrációs jegyek fontos információt hordoznak a közlekedési cégek, és a felsőbbség számára: általuk lehet majd tudni, hányan veszik igénybe ingyenesen a távolsági tömegközlekedés szolgáltatásait, illetve hányan fizetnek azokért. Az így nyert adatok pedig majd biztosan jók lesznek valamire. amit még el is hittem volna, ha az a mindig gonoszkodó kisördög sugdossa a fülembe, hogy ezek az adatok aligha lesznek hitelesek. Mert szép hazánkban a megyék számánál is több Volán-cég közlekedtet helyi és távolsági buszjáratokat, az Agria Volántól, a Pannon Volánon át a Zala Volánig. A fővárosi buszpályaudvarokon automatikusan a Volánbusz járataira érvényes (nemcsak regisztrációs) jegyeket adnak ki, de nemcsak ezek indulnak innen. Szóval, aki elmulasztja közölni – mert a menetrendből nem derül ki -, hogy másik társasággal utazna, az mit sem tud kezdeni az előreváltott jegyével. Igaz, a vezetőtől kaphat másikat. Szóval itt is, meg ott is szerepel majd a statisztikában. Az információ meghamisítását sikerült magába a rendszerbe beépíteni.
De ennek azóta már nincs jelentősége. Újabban elővételben bármelyik pénztár ad regisztrációs jegyet. És ezt állítólag el is fogadják. Ameddig meg nem szűnik az egész. Az ingyenességgel együtt. Mert azt mondják, csak a BKV-nál 9 milliárd forintba kerül egy évben, hogy ingyen utazunk. Ez pedig elviselhetetlen. Nem a nyugdíjasok számára, akikről még van mit lehúzni. Hanem azoknak, akik kaptak ajándékba pár százmilliárdot. A szegényekéből.