Mi is a szerelem valójában? Aki meg tudja fogalmazni, az nem is ismeri igazán ezt az érzést. Egy kedves ismerősöm egyszer azt mondta: „ A szerelem sajnos egy társas játék, és igaz, hogy nem könnyű, de azért mert egy játékot elvesztesz, nem szabad kiszállni, újra kell kezdeni, mert előbb utóbb, de megtalálod a számodra tökéleteset. Ha mindenki az első csalódás után kiszállna, nem lennének párkapcsolatok.” Ez egy igazán szép gondolat viszont, ha túl sokszor égetjük meg magunkat, akkor előbb utóbb önként maradunk ki pár körből. És nem olyan biztos, hogy reménykedünk még abban, hogy valaha is sikerül újból hatost dobni.
Mondják, a szerelem vak. Valójában pedig nagyon is éles látású! Hisz olyat vélsz felfedezni a másikban, ami mások számára láthatatlan. Az, hogy elhiszed-e amit látsz, vagy nem, már a Te döntésed. Azzal, hogy bizalmat fektetsz a másikba, egyúttal megadod neki azt az esélyt is, hogy megsebezzen. Benne van a pakliba, (csak hogy a játékoknál maradjunk). Amikor a legkevésbé várnád, belebotlasz valakibe, akit tökéletesnek hiszel. De csak azért, mert tényleg az, vagy, mert Te annak akarod látni? El tudják hitetni velünk, hogy hibátlanok, de pont azok a legtökéletlenebbek, akik ezt megteszik. Akkor viszont már késő, bele estünk a csapdába. Ellenben lehetséges, hogy valaki a hibáival együtt alkot egy tökéletes személyt, akire vártál, és aki kiegészít.
Egy kapcsolat elején minden szép és jó, amikor még meg kell hódítani a másikat, a bizalmába kell férkőzni. Egy méterrel a Föld felett járunk, és mindent elködösít a lila köd azokkal a rózsaszín felhőkkel. Majd a befolyásolás időszaka következik. Tudat alatt próbálsz, vagy Téged próbálnak manipulálni. Végül nyíltan kimondod, amit akarsz, még akkor is, ha ez ütközik a szeretett lény véleményével. Az emberi türelem véges, és ez nem éppen a megfelelő pillanatokban szokott kiderülni. Felszínre törnek az elfojtott gondolatok, semmissé válnak az egykori ígéretek, valamint üressé válnak az egykor még érzelemtől fűtött szavak. Aztán azok a rózsaszín bárányalakok viharfelhőkké válnak. Ilyen esetekben azonban ott az a csodás képességünk, hogy abban különbözünk az állatoktól (ha már másban nem is), hogy megtanultuk elsajátítani a szavak mondattá való formálását, aminek sok esetben igen hasznos eredménye van. Feltéve, ha azokat megfelelő a sorrendben mondjuk ki. Egy probléma pedig azért van, hogy megoldjuk. Ehhez azonban kompromisszumokra van szükség, nem pedig megalkuvásra! Amennyiben nem érezzük jól magunkat az adott helyzetben, még ha fáj is, de tovább kell lépni, és egy ideig nem elővenni azt a társasjátékot. Saját magunkat nem célszerű feketeöves maoistává képezni. Valahol mindenkinek van egy személyre szabott, és könnyebb játékszabállyal ellátott ki nevet a végén, ami kedvezőbb mezőket kínál.
Addig viszont maradunk stand by állapotban, vagy több kilónyi csokit tömünk magunkba romantikus filmeket nézve, aminek hősnője megkapta azt, amit Te nem: a tökéletes pasit. Máris lezuhantunk, és míg egykor egy méterrel sikerült a földtől elrugaszkodnod, mostanra egy kilométernyire kerültünk a föld alá.
Lehet egy idő után, beéri mindenki azzal, amit kap. Ez viszont egyáltalán nem megoldás. Ha egyszer nem a békára vágysz, akkor hiába csókolgatod, soha az életben nem változik királyfivá, de annak nagyon is meg van az esélye, hogy vele együtt Te is átváltozz, de nem a szépséges hercegnővé. Hogy mit tesz velünk a szerelem? Egyik nap úgy mész haza, hogy a mennyekben érzed magad, máskor meg elbújnál egy sötét sarokba bőgni.