Végül január 8-án, szombat, este a pesti Szikra moziban kaptuk meg a jóleső választ a kérdésre: az 59 fiatal, 40 év alatti, borász közül ki lesz a szavazás győztese. A szavazás még ősszel indult, s az akció Szilveszterrel ért véget. A négyezer körüli szavazó közül sokan eljöttek a díjátadóra is, fel lehetett ismerni őket. Itt voltak maguk a fiatal borászok is, akik a vacsora és a koncertek alatt, előtt és után is töltötték a bort a poharakba saját kis standjaikon a kanyargós folyosókon. Az újságírók aránya pedig egyenesen egy uniós csúcstalálkozóhoz volt hasonlatos.
Bejutni nem volt könnyű, mert a tömeg láttán az embernek felakadt a szeme, mint Géza bácsinak, a saját borától. Miután a büfében egy capuccinoval fellocsoltattam magam (bor itt még nem volt), végül ráálltunk a kígyó farkára, ami lassan behúzott minket. Ekkor már tudtuk, hogy nem fogunk unatkozni.
Az előtérben bemelegítésként rendeltünk egy deci 2009-es Tokaji Furmintot a Dobogó pincészettől. A 2008-as évjárat a 2010-es Decanter World Wine Awards-on ezüstérmes lett, így ízelítőnek pont megfelelt egy ilyen jó bor. A borokat a standokon egyébként kuponokért lehetett megvásárolni. Az árak 300Ft/dl-től 1.500Ft/dl-ig szórtak.
A nagyterem, ahol vetíteni szoktak – hisz ez eredetileg mozi volt – most tele volt pakolva 12 fős kerek asztalokkal. Hátul büfé, elöl a színpad, lámpák belőve, kezdődhet a megnyitó. Ruck Levente, a Bor-agora atyja, mellett az est házigazdája a csinos Herczeg Ágnes borakadémikus volt. Levente beszélt a „verseny” történetéről, a tavalyi győztesekről, majd Ági biztatta a jelenlévőket a Vak Sportolók Egyesületének támogatására. A vak kifejezés az est során nem csak a vakteszttel kapcsolatban hangzott többször el, hanem azért is, mert az esemény aktív résztvevői voltak a látássérültek. Ők készítették pl. a díjként szolgáló boroskancsót, illetve időnként bekapcsolódtak a tombolahúzásba is. A díjak különbözőféle értékes borok, wellness utalványok és utak voltak.
A Vak Diákok Sportegyesületének adakozók 200.000 Ft készpénzt dobtak a gyűjtőurnába az est során.
Folyt a bor, a szó és a tombolahúzás, majd jött a vacsora. A menü különleges volt: az előételek csapatát füstölt lazac röszti ágyon kaporággal, konyakos libamájhabbal töltött profiterol hagymadzsemmel és sajttorta alkotta. Az, hogy ebből több szót nem ismerek, nem rontotta az ételek (vagy mik?) értékét, minden nagyon finom volt. Jött aztán a tárkonyos borjúragu leves parmezán galuskával, ami az előbbiek után felüdítően ismerősnek tűnt, bár parmezángaluskát még azelőtt nem ettem, eztán biztosan kérek repetát a menzán, ha ez lesz az „A” menü. A főétel kacsamell volt angolosan tejszínes erdeigomba-mártással, karottás galuskával, fűszeres borított burgonyával. Ezt is megettük, bár itt már a hölgyek és egyes urak, feszengtek a nadrágjukban, szoknyájukban, s akadt olyan is, akibe nem fért már több. Két nagylevegő’ közt pedig megvitattuk, hogy ez bizony csodás „púlykaszték”, lehurrogva a kacsa ötletet, pedig az illető, aki erre tippelt a menükártyán olvasta, ám mi akkor sem hittünk neki. Desszertként faerezetes csokoládét szolgáltak fel mousse áfonyaszívvel. Itt megint kerekedett a szemünk, de nem volt gond a finomság elpusztításával, mert eddigre 3-4 féle bort is végigkóstolt a társaság. A „mousse” pedig ragyogó volt, akármelyik falat is volt az a sok közül. A menüről tehát kijelenthető, hogy nemcsak fejedelmi volt, de finom is.
Kezdtük egy édes fehérrel, nevezetesen egy Varga Jégborral, ami Badacsonyi Olaszrizling néven fut és 2009-es évjárat. Aki a jégbort ismeri, az szereti is… nálunk maximális tetszést aratott.
Aztán jött az Árvay pincézet Zempléni Sauvignon Blanc-ja. A száraz fehér 2009-es évjáratú volt.
Borozgatás és vacsorázgatás közben a színpadon, talán nem is előre megszervezett módon, egymás után tűntek fel a fiatal borászok és meséltek magukról, illetve a tombolára felajánlott boraikról. Persze nem csak a marketing ment, hanem a munkából is kivették a részüket, mert javarészt ők húzták ki saját boraik nyerteseit.
A nyolcvanat megközelítő tombolahúzáson jobbnál jobb borbüszkeségeket nyerhetett, aki a regisztrációnál bedobta névjegyét az urnába. Akinél nem volt, az papírra írhatta fel… de itt érezhető volt némi handicap, bár lehet, csak azért, mert mi is ilyen hanyagok voltunk és nem hoztunk névjegyet, pedig előre szóltak. Kedvenc nyereményem a 2 személyes wellness hétvége mellett a Doblo Bor Bár 6 üveges bor szettje volt, amiben ugyan nem tudom, milyen fajta borok voltak, de ott még nem ittam rosszat, így a mennyiség önmagában impozánsan 6ott.
Bemutatkozott Heiman Zoltán a Heiman pincészettől, aki 2006 óta egy német borászképző hallgatója. A település nevét az ötödik pohár kóstolása közben már nem tudtam olvashatóan papírra vetni, de az biztos, hogy volt benne legalább egy „ä” hang és több „ß” hang is. Zoltán mondandójának lényege az volt, hogy a „magyar bor Magyarországon világhírű”, ami persze nem azt jelenti, hogy nem kiváló, hanem azt, hogy kintről nézve nem elég jó a marketing.
Varga Bálint, az ország legnagyobb forgalmú pincészetének, a Varga pincészetnek, a képviseletében a terveikről mesélt és elmondta, hogy hatalmas, 250 Ha-os saját területük mellett 1000 Ha-t bérelnek.
Takler András következett Szekszárdról. Ő mesélt az általunk is kóstolt rozéról, és a világfajtákkal való próbálkozásaik sikeréről. Aztán pedig a hordó faanyagának fontosságát emelte ki. Elmesélte, hogy ők bizony a 230 literes hagyományos hordókról a fa íz csökkentése érdekében tértek át az 500 literesre.
ifj. Dúzsi Tamás szekszárdi Dúzsi, pincészettől, most végezte el a kertészeti Egyetemet és idén készítette el első önálló borát, ami egy Pinot Noir.
Majd a szintén fiatal szekszárdi borász, Sebestyén Csabát sorsolt, akit Szél Ági követett Villányból, a Janus pincészettől. Ági elmesélte, hogy a többiek igen jó hangulatban „őrzik” kinn a standot, így csak ő jöhetett be. Mesélt a pincészet létrejöttéről és Janus két arcáról, amely a két alapítóra (Szél Géza és Pécsi-Szabó Miklós) utal. Janus két arca egyszerre tekint a múltba és a jövőbe. Ennek szellemében a Janus Borház a hagyományok tiszteletben tartásával mer új, mer mai lenni.
Közben ittunk is, újra: a szekszárdi 2010-es Takler Rozé „kékfrankos gerincre épülő bor, amelyet Kadarka és Pinot noir tesz még élvezetesebbé. Üde, lendületes, száraz rosé, lenyűgöző gyümölcsöséggel, főként őszibarack és narancs vibráló zamataival” – mint megtudtuk.
A színpadon következett Villány: Bakonyi Péter, mint mesélte, kis területen, kb. 1 Ha-on, organikus szemléletben gazdálkodik. Új telepítésű tőkéi eredményét a standján megkóstolhattuk. Siklóson és Makáron, illetve a Zuhányában (ez dűlő) van területe, amelyek termését felvásárlással egészíti ki.
Aztán Hernyák Tamás érkezett Etyekről, a Hernyák birtokról. Mesélt a borélesztő kutatásról! Határozottan, de valószínűleg rosszul, emlékszem, hogy ekkor már a levesnél jártunk. Azt mondta, az a törekvésük, hogy pincészethez, de legalábbis borvidékhez köthető, egyedi borélesztőfajták alakuljanak ki, ezzel is erősítve a borvidék egyediségét.
Dorogi Simon, a tarcali Dorogi pincészet képviselője után a Ádám József mutatkozott be a tályai Szt. Benedek pincészettől, majd pedig a www.borterasz.hu munkatársa mesélt a honlapról, ami olyan „webshop”, ahol kifejezetten a termelőktől vásárolhatunk borokat, s ahol a választéknál csak a kedvezmények nagyobbak, majd kisorsolta értékes ajándékukat, ami természetesen bor volt, bár lehetett volna terasz is.
Megint ittunk, ezúttal itt is eljött Villány ideje: a 2007-es Vylyan Villányi Pinot Noir-ral. A csodálatos villányi száraz vörösbor, személy szerint nekem, nagyon elnyerte a tetszésemet.
A színpadon, a tombolahúzás előételeként, Miklós Csaba móri borász mesélt. Elmondta, hogy a californiai Berklye (UCLA) Egyetem borász szakára járt, s hogy traktorosként kóstolt bele az ottani termelés mélységeibe. Tapasztalatait hazahozta és használni akarja. Ő is a marketing hiányát említette a magyar bor fő problémájaként.
Jandrasics Bori, a villányi Jackfall bormanufaktúra képviseletében jelent meg. Tőlük Kőszeli András volt nevezve a versenyre, de ő már túl jókedvű volt a szerepléshez. Bori mesélt Kisjakabfalváról és hogy 13 Ha-on gazdálkodva milyen sikereket értek el az elmúlt években.
Érkezett a végső győztes, Demeter Csaba Egerből – aki ekkor még jobbára a tombolahúzásra koncentrált. Kiemelte, hogy nem a szavak embere, látszott rajta, hogy fogalma sincs, hogy később mégis muszáj lesz sokat beszélnie.
A desszert után következett a Janus Borház 2007-es Örömbora, ami amúgy 75% Cabernet Sauvignon+ 25% Merlot házasság gyümölcse. Érdekessége, hogy 60 évig pihent az a terület, ahonnan a termés származik, ami Villányban rendkívüli dolog. A bor eddig 3 aranyérmet nyert, a Prestiege Reserve Wine 2009-en, a Villányi Borverseny 2009-en és a Szent György-napi Borverseny, Villány 2009-en, ez utóbbi „Nagy Aranyérem”. Nem tudom, kell-e mondanom, hogy ez a bor volt számomra és az asztaltársaság túlnyomó része számára is az est legjobb bora.
Eztán jött a vakkóstoló, amelynek 10 résztvevője között a Vak Diákok Sportegyesületének egyik tagja is kóstolt. Rögtön az első tippelő eltalált majdnem mindent, kivéve a pincészetet, míg a többiek kisebb sikereket értek el. A megoldás 2007-es Obsessio Merlot volt a szekszárdi Szent Gál pincészettől. Ennek a kiváló vörös, száraz bornak egyébként 5.000 Ft/palack az ára a pincészet webshop-jában.
„A valóság csak illúzió, amit a jó borok hiánya okoz! – mondta Doszpod László, a Prestige Reserve elnöke, amikor átadta a győztesnek a 300.000 Ft-os promóciós utalványt, időt hagyva közreműködésével Demeter Csabának, aki közben összeszedte gondolatait és köszönetet mondott példaképeinek id. Gál Tibornak és Szepsy Istvánnak.
A hatalmas taps után a vacsora a végéhez közeledett, a színpadon azonban még volt pár palack kisorsolásra váró remek bor. A Doblo Bor Bár 6 palackját egyben lehetett megnyerni, amihez mindenkinek járt a www.bornyitó.hu portálon 20% kedvezmény, aki tudja a jelszót – mondta Popovits Dávid, a neves műintézmény képviselője. Aki nem tudja, annak segítek: 5 betű, „D”-vel kezdődik és „obló”-ra végződik.
Az asztalbontás után következett az „Ivan & The Parazol zenekar koncertje”, amelyet mi a többséggel együtt, a folyosón igyekeztünk átvészelni a három szinten felállított, 20-nál is több borstand végig kóstolásával. A közben természetesen a nagyteremben néhányan táncoltak is azért.
A végigkóstolás 6-8 pohár bor után eleve lehetetlen vállalkozásnak ígérkezett, főleg azért, mert már a folyosókon való ütközések száma is magas volt, nemhogy a legyőzendő lépcsőfokoké, vagy az elfogyasztandó bor elméleti mennyisége. Az ütközéseken senki nem lepődött meg, gondolom azért, mert mindenki spicces volt és spiccesen már nem lehet meglepődni.
Azért küzdöttünk, így sikerült megkóstolnunk a gyöngyöspatai Losonci Pince 2009-es édes, fehér, olaszrizling-hárslevelű alkotta borát, amit nagyon finomnak találtunk.
Aztán eljutottunk mi is a csúcsra, a Demeter pincészet, a győztes, standjához. Itt kóstoltunk is rögtön kettőt és váltottunk pár szót az ünnepelttel.
A 2006-os Demeter XY Cuvé a pince egyik csillaga, amely nálam, (bár azokkal össze nem hasonlítható) a fent említett Örömborhoz és Jégborhoz hasonlóan kiérdemelte a kiváló minősítést. A kemény, férfias bor összetétele: Cabernet franc 40%, Merlot 40%, Kékfrankos 20%.
A másik finomság, amit megízleltünk, a sokkal nőiesebb 2009-es Hanga volt, ami fehér és félédes. Ez a bor, újborként nyert aranyérmet a bordeaux-i Challenge International du Vin 2010 borversenyen! 70% hárslevelű és 30% olaszrizling alkotja.
Benn talán már a Belga dübörgött, mert oszlani kezdett körülöttünk a tömeg, mikor szóba elegyedtem Demeter Csabával. Sikere okáról kérdezve kiemelte, hogy ők nem használnak fém, vagy műanyag, csakis fa hordókat, illetve azt, hogy a dűlők minősége adja a bor másik alapját. Csaba itt már rutinosan, mosolyogva, profin nyilatkozott, látszott a szemén, hogy az imént még XY-t kortyolgatott.
Kihagyhatatlan kérdésemre, hogy mit gondol a magyar borról nemzetközi viszonylatban, azt mondta, fehérben kis odafigyeléssel, jobb marketinggel abszolút világelsők lehetünk. Vörösben nem ennyire jó a helyzet. Ott kicsit több munkával és pénzzel, marketinggel valahol az élmezőnyben tudunk helyet foglalni magunknak.
Levezetésképpen még megálltunk az Erzsébet pince félédes, 2009-es Hárslevelűjét megkóstolni, ami méltó befejezésként szintén egy kiváló értékelést kapott tőlünk és biztosan mindenkitől, aki ezen a remek estén ivott belőle.
Vékás Sándor