Close

A Kenedi-bizottság jelentése

1. Előzmények
 
Az állambiztonsági szolgálatok mágnesszalagra rögzített adatbázisaiban található adatok felülvizsgálatáról szóló 102/2010. (IV. 2.) Korm. rendelet 3.§-a alapján létrehozott tanácsadó testület (TT) 2010 áprilisában kezdte meg munkáját. A feladat és a tevékenység közvetlen előzményének tekinthető a 190/2007 (VII.23.) számú kormányrendelet alapján működött Szakértői Bizottság tevékenysége. 
 

 
A testület – melynek tagjai Kenedi János, Baráth Magdolna, Palasik Mária, Ripp Zoltán, Sipos Levente, Ungváry Krisztián és Varga László voltak – 2008. augusztus 28-i dátummal készítette el összegző jelentését az 1990 előtti állambiztonsági szervek fennmaradt, de levéltárba nem került iratainak helyzetéről. Jelentésük – amely a MEH honlapján jelent meg – részletesen is beszámol az akkori Nemzetbiztonsági Hivatal által kezelt 18 db. mágnesszalag létéről és feltételezhető adattartalmáról.
 
A mágnesszalagok tartalmának konvertálására és archiválására külön, civil informatikusokból és az NBH munkatársaiból álló bizottság (archiváló bizottság) alakult 2009 márciusában. Ennek a bizottságnak 2009 novemberére sikerült az NBH által prezentált mágnesszalagok adattartalmát feltárni, és korszerű adathordozó eszközökre lementeni. Az ily módon megmentett adatbázisok felülvizsgálatának elvégzését, illetőleg e munka civil kontrollját igyekezett biztosítani a 102/2010. (IV. 2.) sz. kormányrendelet.
 
2. A tanácsadó testület létrejötte
 
A kormányrendelet hatályba lépését követően Bajnai Gordon miniszterelnök 2010 áprilisában kinevezte a jogszabály 3. §-a szerinti tanácsadó testület tagjait: Kenedi Jánost (elnök), valamint Palasik Máriát és Cseh Gergő Bendegúzt, a Történeti Levéltár munkatársait. A testület működésének adminisztratív feltételeit a Miniszterelnöki Hivatal, majd a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium biztosította; kezdetben saját épületében, 2010 nyarától pedig a parlament épületében lévő irodában. A testület és a kormány közötti kapcsolattartás érdekében a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter dr. Nyíri Sándort, a legfőbb ügyész korábbi helyettesét nevezte ki. 
 
3. A H-jelű adattár nyomtatása, hitelesítése
 
A rendelet végrehajtásának megkezdése érdekében a tanácsadó testület 2010. május 10-én a Nemzetbiztonsági Hivatal Falk Miksa utcai épületében tartott ülést. Az ülés célja volt, hogy a testület a rendelet 3. § (3) bekezdése, valamint a 6. § (2) bekezdése szerinti feladatot, nevezetesen az egykori Belügyminisztérium által létrehozott Egységes Gépi Prioráló Rendszer (EGPR) H-jelű nyilvántartásának – 2010. május 15-i dátumhoz kötött – kinyomtatását, és a kinyomtatott példány hitelesítését elvégezze.
 
A hivatal munkatársai a testület jelenlétében felbontották a rendeletben foglalt adatbázisok lementett példányait hordozó DVD-lemezeket tartalmazó borítékot. A borítékban lévő két, azonos tartalmú DVD-lemezen négy elektronikus könyvtárban megtalálhatók az egyes adattárak különböző időpontokban lementett ún. törzs- és gyűjtőállományai.
 
Miután a testület tagjai a hivatal informatikusának segítségével megállapították, hogy a H-jelű nyilvántartás különböző másolati példányai tartalmilag megegyeznek egymással, megkezdték az adatok vizsgálatát.
 
A korabeli EBCDIC-kódolású számítógépes adatokat ASCII-kódolású szöveges állománnyá alakítva sikerült többé-kevésbé értelmezhető adatokat és felismerhető adatszerkezetet megjeleníteni a számítógép képernyőjén. A megjelenítés és a későbbi nyomtatás során azonban számos problémával szembesült a testület.
 
– A hivatal munkatársai számára adott utasítás értelmében az adatállomány érdemi vizsgálatára nem kerülhetett sor, ezért a testület tagjainak csak a szöveg első két oldalának kinyomtatott példánya alapján volt lehetősége az egykori adatszerkezet vizsgálatára.
 
– A program a magyar ékezetes karaktereket nem tudta megjeleníteni, ez a probléma azonban következetesen jelentkezett, ezért a szöveges állományok későbbi kezelése során különösebb nehézség nélkül behelyettesíthetőek lettek volna a magyar karakterek.
 
– A szöveges állomány első áttekintésre nem tartalmazott egyértelműen azonosítható rekordhatároló jeleket, amely az adatoknak a rendelet szerinti adatbázisba rendezést a későbbiekben feltételezhetően meg fogja nehezíteni. Ugyanakkor azt is megállapítottuk, hogy az összetartozó információk mechanikus módon szétválaszthatónak tűnnek, csak ez hosszabb időt igényel.
 
– Az ASCII-kódolású szövegben az eredeti adatbázis tényleges, begépelt karakterei értelmezhető formában jelentek meg, de az eredeti adatbázis bizonyos információi – melyek valószínűleg csak technikai jellegű elemek voltak – értelmezhetetlen karaktereket eredményeztek.
 
A fenti problémák ellenére a testület úgy döntött, hogy a nyomtatást az eredeti EBCDIC-kódolású szövegből legtöbb információt megőrző, de már ASCII-kódolásúvá átalakított szöveges állománnyal kell megkezdeni.
 
A vonatkozó kormányrendelet alapján megtörtént a nyilvántartás kinyomtatása, aminek eredményeként a testület minden tagja aláírásával hitelesítette az összesen több mint 3700 oldalnyi, 16 önálló kötetbe fűzött adatállományt.
 
A rendelet szerint a munka következő lépése a H-jelű nyilvántartás információinak adatbázisba rendezése lett volna – szintén 2010. május 15-i határidővel. Ez azonban – a tanácsadó testület önhibáján kívül – mind a mai napig nem történt meg, illetőleg ha ez mégis megtörtént, akkor a TT kizárásával végezték azt a munkát. Ehhez a szöveges állományok alaposabb tanulmányozására volna szükség, hogy a rendszeresen előforduló, és az egyes adatmezőket és rekordokat elhatároló speciális karakterek funkciójáról, valamint az egy névhez rendelt információk köréről meggyőződhessünk. Mivel a Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársainak nem volt utasítása a munka eme feltételének biztosítására, a testület a munkát ezen a téren tovább folytatni nem tudta. (A TT tagjai még saját, a munka során készített jegyzeteiket sem hozhatták el az NBH épületéből.)
 
4. A testület további munkája
 
a. A fenti feladat elvégzése után a tanácsadó testület a felülvizsgálat megkezdését és ennek ellenőrzését szorgalmazta a Nemzetbiztonsági Hivatal (jelenlegi nevén Alkotmányvédelmi Hivatal) vezetőinél. Javaslataira és kezdeményezéseire a bizottság minden esetben olyan értelmű választ kapott, hogy a felülvizsgálatot a későbbiekben a hivatal munkatársai kezdik meg, majd ennek a procedúrának a lezárultával tekintheti meg a civil testület az eredeti nyilvántartási adatokat. 
 
Bár a jogszabály értelmezésében a tanácsadó testület eltérő álláspontot alakított ki – hiszen a tagok nemzetbiztonsági ellenőrzése és titoktartási nyilatkozata éppen a felülvizsgálat teljes folyamatának ellenőrzését szolgálta volna -, a munka megkezdésének ez a körülmény nem jelentette volna akadályát. Azonban a testület a miniszterelnökhöz, illetve a NBH/AH vezetőjéhez intézett leveleire vagy választ sem kapott, vagy pedig a címzettek a munka elvégzéséhez adminisztratív okokra hivatkozva mind további és további időt kértek. Ezen eljárás ellen a tanácsadó testület több ízben levélben, telefonon és a kapcsolattartó hivatalos megbízott útján is jelezte tiltakozását, eredménytelenül. Hivatalosan vagy informálisan egyetlen alkalommal sem értesítették a testületet a jogszabályban meghatározott feladatok teljesítésének akadályairól, ehelyett minden esetben a munka későbbi folytatásának lehetőségét jelezték az NBH/AH munkatársai. 
 
b. Az eltelt időszakban a tanácsadó testület tagjai a vonatkozó eredeti belügyi parancsok, szabályzatok és ügyrendek, valamint a jelenleg rendelkezésre álló manuális nyilvántartások alapján igyekeztek összeállítani az eredeti ún. EGPR (Egységes Gépi Prioráló Rendszer) különböző adattárainak szerkezetét felkészülve ezzel a kormányrendeletben meghatározott feladatok tényleges ellátására.
 
c. A tanácsadó testület tagjai olyan forrásközlő publikációt állítottak össze a Történeti Levéltárban található, nyilvánosan hozzáférhető dokumentumok alapján, amellyel illusztrálni kívánták a hálózati személyek funkciójának változását egy konkrét állambiztonsági ügy (az 1960-as években működött ún. “Belvárosi galeri”) kapcsán.
 
d. A testület összeállította azon szakértők és/vagy egykori állambiztonsági dolgozók névsorát, akikkel interjút szándékozott készíteni az egykori belügyi számítógépes adatbázisok működésével, funkcióival és sorsával kapcsolatban. A szakértők meghallgatását 2011 elejére tervezte a bizottság.
 
e. A tanácsadó testület felvette a kapcsolatot a közép-európai állambiztonsági levéltárakkal annak érdekében, hogy az egykori szocialista országok vélhetően közös alapokon kiépült számítógépes rendszereinek működéséről és jelenlegi használhatóságukról tapasztalatot cseréljenek. Erre a tapasztalatcserére a kormányhatározat hatályon kívül helyezéséig nem került sor.
 
5. Összegző megjegyzések
 
a. A tanácsadó testület a 102/2010 sz. kormányrendelet hatályba lépésétől kezdve mindvégig aktívan próbálta feladatait ellátni. A mágnesszalagok H-jelű adattárának kinyomtatása és hitelesítése után folyamatosan igyekezett munkáját folytatni, vagyis a szalagok tartalma adatbázisba rendezését és majdani felülvizsgálatát ellenőrizni. 
 
Javaslataira, kezdeményezéseire a testület semmilyen választ nem kapott a miniszterelnök úrtól és a belügyminiszter úrtól sem közvetlenül, sem a kijelölt közvetítő útján. A folyamatosan átmenetinek tekintett akadályoztatás időszakában a testület olyan feladatokat végzett – az EGPR adatstruktúrájának rekonstruálása, felkészülés a szakértőkkel való konzultációkra, forrásközlő publikáció összeállítása, kapcsolatfelvétel a külföldi állambiztonsági levéltárakkal stb. – amelyek a kormányrendeletben meghatározott feladatok teljesítéséhez kellő szakmai hátteret biztosítottak.
 
A munka folyamatos akadályoztatásáért következésképp a mindenkori kormány viseli a felelősséget.
 
b. A sajtóban elterjedt téves képzetekkel szemben le kívánjuk szögezni, hogy a tanácsadó testület soha nem kezelte, nem kezelhette a mágnesszalagokat vagy azok adattartalmát, azok mindvégig az NBH/AH őrizetében voltak.
 
c. A tanácsadó testületet megakadályozták annak a kérdésnek az eldöntésében, hogy a mágnesszalagokon megőrzött adattartalom milyen viszonyban lehet az eredeti belügyi adatbázisok tartalmával. A bizottság által elvégzett összehasonlító vizsgálatok azonban azt valószínűsítik, hogy az ún. H-jelű adattár lementett adatai sem az eredeti számítógépes nyilvántartás korabeli adatmezői, sem pedig a benne szereplő személyek szempontjából nem tekinthetők teljesnek. Ezt támasztja alá az is, hogy a 2009-es archiváló bizottság által megállapított digitális adattömeg vélhetőleg nem fedi le a papír alapú nyilvántartások adattömegét.
 
d. A 102/2010 sz. kormányrendeletben meghatározott adattárak közül a tanácsadó testület csak az ún. H-jelű adattár kinyomtatására és hitelesítésére kapott engedélyt az NBH-tól, a rendeletben szintén nevesített G-jelű adattár (a célszemélyek nyilvántartása), illetve a K-jelű adattár (kémelhárítási adattár) tekintetében még csak meg sem kezdődhetett a testület munkája.
 
e. A tanácsadó testület továbbra is indokoltnak és szükségesnek tartja az egykori állambiztonsági adatbázisok felülvizsgálatának civil kontrollját, mivel ezen a területen egyszerre kell érvényesülnie a minősített adatok indokolt és törvényes védelmének, illetőleg a társadalmi nyilvánosságnak, a történeti múlt megismerhetőségének.
 
f. Az NBH által kezelt mágnesszalagokon található G-, H- és K-jelű adattárak – a Történeti Levéltár által kezelt egyéb állambiztonsági iratokkal együtt – az Magyarország 20. századi történelmének alapvető forrásértékű dokumentumai. A más levéltári dokumentumokkal azonos kutatási szabályok szerinti megismerhetőségük, illetőleg a levéltári iratanyag nyilvántartási dokumentumaiként való használhatóságuk alapvetően járulhatna hozzá az információs szabadság érvényesüléséhez és a múlt megismerésének biztosításához. 
 
Önmagában a számítógépes adatbázis semmiféle jogi erejű bizonyító erővel nem bír, azonban az állambiztonsági szervek fennmaradt, papír alapú iratanyagának levéltári feldolgozását, kutatását, rendezését nagy mértékben támogató levéltári segédletként funkcionálhatna.
 
g. A közép- és kelet-európai, a latin-amerikai, afrikai, illetőleg a nyugat-európai (spanyol, portugál, görög) diktatúrák vagy autokratikus rezsimek bukása után az 1990-es évek elején világszerte fellángolt a vita az elnyomó rendszerek titkosszolgálati archívumainak sorsáról. A Nemzetközi Levéltári Kerekasztal (CITRA) által 1993-ban létrehozott, az UNESCO által támogatott szakértői bizottság ajánlása egyértelműen ezen irattárak megőrzése, levéltári kezelése mellett tette le a voksát mondván: ezen archívumok egyaránt meghatározó fontosságúak a kollektív emlékezet és a történeti kutatás számára, azonkívül a diktatúrák törvénytelenségeinek orvoslására szolgáló jogi eszközök elsődleges forrásait és bizonyítékait tartalmazzák. 
 
A közösségeknek alapvető joga a múlt feltárásához és az azzal való szembenézéshez szükséges írott emlékezet teljességének megőrzése. (Az említett ajánlás a spanyol inkvizíció fennmaradt madridi levéltári forrásait említi adekvát példaként, amely dokumentumok nemcsak a spanyol királyság korabeli történetének, de a korszak kulturális, szellemi életének, a reneszánsz kor mentalitástörténetének is felbecsülhetetlen értékű forráskincsei.) 
 
Az érintett állampolgárok számára az eredeti iratok kiszolgáltatása, amint az az 1283/2010. (XII. 15.) sz. kormányhatározatban szerepel nemcsak technikailag kivitelezhetetlen – hiszen hogy csak egyetlen példát említsünk, a források gyakorlatilag soha sem egyetlen személyre vonatkozó adatokat tartalmaznak -, de alapvetően ennek a közös kultúrkincsnek a felszámolását is jelentené. A köziratok, vagyis a közfeladatot ellátó szervek iratai Magyarországon – mint minden jogállamban – a védett kulturális javak részét képezik, s ebben a tekintetben a kulturális örökség megőrzésének legszigorúbb szabályai vonatkoznak rá. A hatályos levéltári törvény pedig nem tesz különbséget a papír alapú és a digitális adathordozók között.
 
h. A levéltár – sőt levéltárak, hiszen majd minden hazai archívum őriz nem jogállami keretek között született személyes adatokat – ,,széthordása” nem megakadályozná, sokkal inkább elősegítené a forrásokkal való visszaélés, manipulálás lehetőségét. A múltat szinte fizikailag is végképp eltörölné ahelyett, hogy annak tudományos és társadalmi feldolgozását lehetővé tenné.
 
A 2010 december 16-án hatályon kívül helyezett kormányrendelet 3. § (6) bekezdése előírta, hogy a tanácsadó testületnek a miniszterelnök számára készített jelentését a kormányzati portálon közzé kell tenni. A tanácsadó testület tagjai felajánlják miniszterelnök úrnak, hogy jelentésüket rendelet nélkül is nyilvánosságra hozza a kormányzati portálon.
 
Budapest, 2010. december 22.
 
 
Kenedi János (elnök) 
Palasik MáriaCseh 
Gergő Bendegúz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások:
Shares
scroll to top