Mi legyen a sorsa gépkocsinknak télen? Letegyük tavaszig, vagy használjuk télen is? Nehezen indul, magasabb a fogyasztás, párásodik az ablak, csúszik az út – ilyen, és ehhez hasonló problémák veszik kedvünket, ugyanakkor a téli autózásnak is megvan a maga szépsége, kár lenne lemondani róla.
A téli átállásra, a biztonságos közlekedésre fel kell készíteni gépkocsinkat. Az első feladatok közé tartozik a fagyálló hidegtűrő képességének ellenőrzése (a fagyásszintnek legalább -30 Celsius fok alá kell kerülnie). Ha szükséges, le is kell cserélni a fagyálló folyadékot. Ugyanez vonatkozik az egyéb folyadékokra is: fékfolyadék, ablakmosó, szervomotor-, sebességváltó-, és ha van, differenciálmű olajok. Ellenőriztessük a fékek és a fékolaj állapotát is. Érdemes mindezt természetesen még az ősz beálltával elvégezni, elvégeztetni, mert a téli nagy hideg ellen már védtelen lesz az autó. De természetesen jobb később, mint soha. Ne feledkezzünk el a téli gumik felszereléséről, a légnyomás (a pótkereket se hagyjuk ki) ellenőrzéséről sem. Elfér a csomagtartóban a hólánc, kislapát, némi zsákos homok, elemlámpa, páratörlő kendő.
Téli gondok
Gyakori, hogy nem tudunk elindulni az autóval, mert „leragad” a váltó vagy a differenciálmű, mert nincs benne megfelelő mennyiségű olaj. A motor hidegindításakor „kattogást” hallunk, mert régi a motorolaj, vagy nincs meg a szükséges olajszint. A téli problémák közé tartozik továbbá, hogy nehezen lassul az autó, mert „beálltak” a fékek; melegszik a motor, mert „fagydugó” alakult ki a hűtőrendszerben, befagyott a hűtővíz, mert nem elég a fagyásszintje stb.
Fortélyok
A megnövekedett üzemanyag-fogyasztás elkerülhetetlen, de elejét vehetjük, ha megfogadunk néhány tanácsot. Elsősorban hidegindítást követően, ha lehet (az ablakok jégtelenítése után) azonnal induljunk el (természetesen csak óvatosan a gázpedállal!), ne melegítsük a motort sokáig.
Ilyen módon környezetünket is megkíméljük az elégetlen üzemanyagtól. Álló helyzetben ne járassuk a motort, ne használjuk az autó fűtésére. Ne autózzunk magas motorfordulatszámon, ami vezetéstechnikailag is indokolt (bár a túl alacsony fordulatszám sem előnyös). Mindig legyen „tartalékban” nyomaték, hogyha baj van, kisegíthessen, legyen ereje az autónak.
Gyakorolni nem szégyen!
Mivel jelentősen változik az időjárás (eső, hó, korai sötétedés), nem árt néhány vezetéstechnikai fogást újból gyakorolni olyan helyen, ahol nem tudunk kárt tenni sem magunkban, sem közlekedő társainkban, sem a környezetünkben (hirtelen kanyarvétel, féktávolság „bemérése”, amelyek megfelelő tudása vészhelyzetben akár életet is menthet). Általában ennyi ismeret elégséges a biztonságosabb téli autózáshoz, de ne bízzuk el magunkat, az ördög sosem alszik. Számítsunk váratlan helyzetekre, legyünk elnézőbbek, és figyeljünk egymásra, mert valamennyien többet hibázunk ilyenkor.