1956. november 4-én hajnali 4 órakor megindult a szovjet csapatok általános támadása Magyarországon. A szabadság mámorító hangulatában senki sem mert erre gondolni. 5 óra 20 perckor Nagy Imre drámai szózatot intézett az országhoz és a világ közvéleményéhez: ,,Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van! Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”
A ,,Forgószél” nevet viselő akcióban szovjet részről 60 ezer katona vett részt. A szovjet túlerő miatt szervezett ellenállásról nem beszélhetünk, a helyi parancsnokok, illetve a Budapesten harcolók saját bátorságuk szerint cselekedtek.Nagy Imre miniszterelnök családjával és a hozzá közel álló politikai körrel november 4-én menedékjogot kért és kapott a jugoszláv nagykövetségen, de november 22-én a szovjet titkosszolgálat segítségével tőrbe csalták, és a romániai Snagovba hurcolták.
Magyarok!
Nagy Imre miniszterelnök a ma hajnali szovjet támadáskor a szovjet követségre ment a tárgyalások folytatására, és onnan visszatérni már nem tudott. A reggel összehívott minisztertanácson a Parlament épületében tartózkodó Tildy Zoltánon kívül már csak B. Szabó István és Bibó István államminiszter tudott megérkezni. Mikor a Parlamentet a szovjet csapatok körülfogták, Tildy államminiszter a vérontás elkerülése végett megállapodást kötött velük, mely szerint ők megszállják az épületet, a benne levő polgári személyek pedig szabadon távozhatnak. Ő, a megállapodáshoz tartva magát, eltávozott. Az országgyűlés épületében egyedül alulírott Bibó István államminiszter maradtam, mint az egyedüli törvényes magyar kormány egyedüli képviselője.
Ebben a helyzetben a következőket nyilatkozom:
Magyarországnak nincs szándékában szovjetellenes politikát folytatni, sőt teljes mértékben benne akar élni a kelet-európai népek ama közösségében, kik életüket a szabadság, igazságosság és kizsákmányolásmentes társadalom jegyében akarják berendezni. A világ színe előtt visszautasítom azt a rágalmat is, mintha a dicsőséges magyar forradalmat fasiszta vagy antiszemita kilengések szennyezték volna be; a harcban osztály- és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és különböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hóhérkülönítményesek ellen fordult. A néhány napig napirenden volt utcai igazságtételeket, valamint ókonzervatív politikai erőknek minden fegyveres erőszak nélkül való jelentkezését az éppen megalakult kormány rövid úton megszüntethette volna; az az állítás, hogy evégből óriási idegen hadsereget kell az országba behívni, komolytalan és cinikus. Éppen ellenkezőleg, e hadsereg jelenléte a nyugtalanság és a zavargások legfőbb forrása.
A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen – kivéve azokat, melyek Budapest közellátását és közműveit érintenék. Fegyveres ellenállásra parancsot adni nincs módomban: egy napja kapcsolódtam be a kormány munkájába, a katonai helyzetről tájékoztatva nem vagyok, felelőtlenség volna tehát tőlem a magyar ifjúság drága vérével rendelkezni. Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain a sor, hogy megmutassák az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem szabadsága érdekében.
Megállapítom egyúttal, hogy Magyarország egyetlen törvényes külföldi képviselője és külképviseleteinek törvényes feje Kéthly Anna államminiszter.
Isten óvja Magyarországot!
Budapest, 1956. november 4.
Bibó István s. k.
államminiszter
A szovjet csapatok egykori bevonulásának 54. évfordulóján az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataira emlékeznek országszerte.
Az október 23-án indult központi programsorozat utolsó napján reggel 9 órakor kezdődik a megemlékezések sora a Magyar Köztársaság lobogójának ünnepélyes felvonásával és félárbocra engedésével Budapesten, a Kossuth téren. Az Országházban 11 órakor adják át a Mindszenty Emlékérmeket, ugyanakkor kezdődik a Nagy Imre Társaság budapesti szervezetének megemlékezése Szerbia és Montenegró nagykövetsége előtt, annál az épületnél, amelyben a miniszterelnök annak idején menedékjogot kért családjával és politikustársaival. A Honvédelmi Minisztérium az 1956-os katonahősök, valamint Maléter Pál posztumusz vezérezredes, egykori honvédelmi miniszter tiszteletére 11 órakor tart koszorúzással egybekötött megemlékezést a XXIII. kerületi Juta-dombon. Az eseményen Simicskó István, a HM parlamenti államtitkára mond beszédet.
Az utcai harcokban elesett ismeretlen hősök emlékére délután fél egykor fehér márványkeresztet állít a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, a Pofosz Hagyományőrzők és a Szécsi család a Fiumei úti temetőben. Délután 3 órakor koszorúzást tartanak a Fiumei úti nemzeti sírkertben, a rendezvényen jelen lesz Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester. Este 6 órától a Szent István-bazilikában Berkes Kálmán vezényletével elhangzik Mozart Requiem című zeneműve. Az eseményen részt vesz Schmitt Pál köztársasági elnök. A gyásznap rendezvényeinek zárásaként menet indul 19 óra után a Szent István-bazilikától a Kossuth térre, ahol elhelyezik az emlékezés mécseseit és őrlángra állítják a forradalom lángját.