Garaczi László: Ovibrader (péniszdialógok)

 

 

„Furcsa egy világ ez, s a férfit a legfurcsább hulladékból gyúrták össze, melyet forrongásában feldobott a káosz.” (Charlotte Brontë)

A Pillanat Színház tizenöt éve működő formáció. Az értékek mentén számos program részeseként megtalálhatjuk. Ezúttal korunk egyik leghitelesebb drámaíróját kereste meg, hogy egy olyan témát dogozzon fel, amely szokatlan, hiánypótló és a velejéig mai. 

Az Ovibrader a férfiszexualitás és -frusztráció köré fonódó péniszdialógokból építkező, különleges hangvételű dráma. A történet során Petyus, a „szeretlek” szó kimondására képtelen kisfiú múltbéli és jövőbeni életének főbb állomásai elevenednek meg epizodikusan a gyermekpszichológusnál megélt hipnózis alatt. A férfilélek legbelső bugyrai tárulnak elénk e magával ragadó utazás során.Négy virtuóz színészi alakítás fergeteges humorral, némi iróniával, sajátos zenei környezetben a katarzis esélyével teszi kerek egésszé, maradandó élménnyé az előadást.

A mű létrejöttét illetően meg kell említenünk hogy a megbízók a drámaíróval folyamatos kapcsolatban voltak. Abban is egységes volt az elhatározás, hogy a rendezést Bagó Bertalan Jászai-díjas rendezőre bízzák. A darab dramaturgiai munkáit Lőkös Ildikó végezte. Neki köszönhető, hogy a népszerűsítést megelőzően a Színházi Dramaturgok Céhe úgy ítélte meg, hogy a művet megismertetik a szakmai közönséggel. 2010. június 06-án a POSZTon felolvasó-színházi formában a közönség első ízben találkozhatott a színdarabbal. Mind a szakma, mind a civil közönség kitörő elismeréssel fogadta a bemutatót. 

A teljesség igénye nélkül, néhány idézet a reakciók közül:

„Nézem az Ovibradert, nézem a pécsi irodalomházban, nézem a szigligeti könyvtárban, szcenika nulla, nincs más, csak székek és emberek, az úgynevezett színpadon és az úgynevezett nézőtéren, székek, emberek és mondatok, alig kell valami, szinte semmi, mégis megtörténik minden, méltó és méltatlan, nevetünk-sírunk, és egy óvatlan pillanatban, mert csak a bűvész kezét figyeljük, hiphopp, hát nem ott van a katarzis? – előhúzta, nyulat cilinderből. (Németh Gábor)

„A vasárnapi felolvasószínház igazi közönségsikert aratott, Garaczi László szövege nem csak a szakmai, de a civil közönséget is megnyerte. Ahogy a felkért hozzászóló, Németh Gábor fogalmazott: a nézőtér utolsó sorából egy zeneművet hallott, harsány női kacagások és súlyos férficsendek koncertjét. Garaczi lehetőséget ad a nézőnek a katarzisra Reméljük, hamarosan láthatjuk egy színház repertoárján is.” (Gimesi Dóra)

„A dráma hamarosan jóval mélyebbre hasít, és éles hangú össztársadalom-kritikává, sőt -szatírává válik.”(Markó Róbert)

„A közönség vevő Garaczi László humorára. Az Ovibrader hatalmas siker. Bízom benne, hogy hamarosan viszontlátom.”(Radnóti Judit)

„Még nem láttam ehhez hasonló előadást. Nem volt benne 5 perc szünet, amikor nem nevettek volna.”(Menyhért Anna)

Az előadás szereplői mindannyian közismert művészek. Kiemelkedő szakmai felkészültségük megkérdőjelezhetetlen. A darab számukra kivételes szerepformálási lehetőséget kínált, így bátran kijelenthetjük, hogy mindannyiuk tekintetében jutalmjátékról beszélhetünk.

Mindazok, akik ellátogatnak az Ovibrader előadására, páratlan és meghatározó élményben részesülnek. Jöjjön el és nézze meg a darabot! Biztos, hogy nem úgy megy ki, mint ahogyan bejött.

Garaczi László 1956. július 17-én született Budapesten. Az egyetem előtt a kalocsai Forradalmi Ezred 82-es aknavető századának tagja volt. Erről az időről szól Arc és hátraarc című írása. A Ho Shi Minh Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetem filozófia szakán szerzett diplomát. Tagja a József Attila Körnek, a Magyar Írószövetségnek és a Szépírók társaságának. 1982 óta szabadfoglalkozású író. Versei és prózája mellett jelentős drámaírói munkássága. Az elmúlt években számos színház tűzte műsorára Plazma című darabját. A most bemutatásra kerülő Ovibradert –talán éppen ezért- nagy várakozás előzi meg.