Tiéd az ország, magadnak építed!” – hangzott az 1945-ös rendszerváltás harci jelszava. Az a kor többet foglalkozott az új szabályrendszer összeállításával, mint a régi, jól működők betartatásával. Pedig nem dobtak el mindent a törvényhozók, a napi életet alakító törvények és rendeletek jelentős része alapjaiban máig megmaradt. Józan gondolkodású ember nem vonja kétségbe a köz- és magánérdeket egyaránt tekintetbe vevő, az építkezéseket korlátozó rendelkezések szükségességét.
A tervezési és építési munkák szabályozása legalább kétezer éve európai civilizációnk része; hol a le nem írt közösségi megegyezéshez, hol a pontokba szedett és betartatott törvénykönyvhöz kellett alkalmazkodnia annak, ki belevágott egy ház felhúzásába, felújításába. A magyar, ha szabályról hall, rögtön a megkerülésén töri a fejét. Szomorú tapasztalatok vezették a képzethez: a paragrafus az rossz, de legalábbis bosszantó, betartani nehézkes és költséges, fáradságos; fölösleges. Mármint, ha saját törekvéséről van szó – a szomszéd esete egészen más. Így, ha érdeksérelmet érez, rögtön szalad a Hivatalba, bíróságra, ügyvédhez. Nem is mindig ok nélkül.
A jogászok által „jogkövető magatartásnak” nevezett életszemlélet torzulásának okait kutatni messzi vezet; most legyen annyi elég, a jogszolgáltatás mindig értékeket és érdekeket tükröz. A jogrendszer sokszor elavultnak bizonyul, alkalmazása bizonytalan, erőfölényből fakadó személyes érdekérvényesítésre, korrupcióra ad lehetőséget. Mégis, mindenkinek azt javaslom: igazodjék! Könnyű belátni a?műszaki jellegű rendelkezések hasznát: ha a rossz kivitelezés miatt fejünkre omlik a ház, tönkremegy az?életünk. Sokkal személyesebb, nehezebben befolyásolható a forma, a hangulat kérdése. Egy terület szabályozási terve meghatározza az ott építhetők alapvonásait, de a jog alig szól küllemről és harmóniáról. Márpedig a kinézet legalább annyira fontos, mint a falak, nyílászárók minősége. Csúnya, zavaros környezetben csúnya, zavaros az életünk.
Az előző kormányzat több „könnyítő” intézkedést hozott. Az értelmetlen bürokrácia csökkentése jó, de ne öntsük ki a mosdóvízzel a gyereket! Két káros változást említek: az egyik a kisebb építmények bontásának „liberalizálása”. Ma háromszáz légköbméterig nem kell hozzá engedély, elég utólag bejelenteni – a csákány áldozatává lehetnek értékek, minden rosszakarat nélkül. Egy tyúkól eltüntetését kár túlbonyolítani, de a határul szabott méret túl magas. A másik zavarossághoz vezető ügy a reklámtáblák kihelyezésének szinte teljesen szabaddá tétele. Bárki bármilyen minőségű és méretű táblát fölszögelhet a tulajdonán, a gagyi szétspriccelése ellen kisebb erővel lehet eljárni, mint korábban.
El kell fogadnunk, hogy a közterület látványát alakító cselekedeteink közérdeket sérthetnek, s a?közérdeknek lehetnek felelős érvényesítői. Ám legjobb a szabad megegyezés: kérjük ki szomszédaink véleményét házunk tervezett színéről, méretéről, a tető formájáról, a kerítés figurájáról – túl a jogszabályokon. Mindenben egyezségre lehet jutni.
Magazinunk törekvése az ízlésformálás. Nem holmi egyszínűsítést akarunk, hanem a változatos értékek harmóniáját. Ha minden érdekelt vitatkozó fél olvasónk szót értene… ideértve a tisztviselőket is!
A korszerű jelszó ez legyen: „Miénk az ország, egymásnak építjük!”