Komoly aggodalommal és az érintettek iránti mély együttérzéssel értesült a Levegő Munkacsoport arról, hogy hét dunántúli települést árasztott el a rendkívül mérgező vörösiszap. A civil szervezet már évekkel ezelőtt felhívta a kormány figyelmét a problémára, haladéktalan intézkedéseket követelve. Így például 2003-ban a következő megállapítást tette:
„Magyarországon a legnagyobb volumenű, évtizedek alatt felhalmozott, mintegy 30 millió tonnára becsülhető veszélyes hulladék a timföldgyártás során képződött ún. vörösiszap. Itt a probléma kettős. Egyrészt a felhalmozott hulladék környezeti veszélyforrást jelent. Másrészt a timföld és timföldhidrát termelése – bár kisebb mennyiségben – de napjainkban is folytatódik. Minden tonna timföld termelése esetén 2 tonna veszélyes hulladék képződik.
A vörösiszap környezetvédelmi problémáját a szakma is elismeri:
– a hányók értékes területeket vonnak ki a mezőgazdasági művelés alól,
– a száraz vörösiszapot a szél porfelhőként távoli (10–15 km) lakott területekre is elviszi,
– az iszap híg lúgtartalma a talajba szivárog, ami a vegetációra és a környék ivóvízellátására veszélyt jelent.
A privatizálás során az új tulajdonosok szerződésben vállalták a mintegy tíz milliárd forint összeget kitevő környezeti kár elhárítását, azonban erről eddig semmilyen információ nem jelent meg, pedig az a hatályos törvényeink értelmében közérdekűnek számít.
A vörösiszap tárolási és semlegesítési költsége tonnánként 50–100 ezer forint körülire becsülhető. A felhalmozott hulladékon felül a timföld és hidrát gyártásának újraindítása és felfutása következtében a veszélyes hulladék miatti kár évi 5 milliárd forintot tehet ki, nem számítva, hogy a fajlagosan magas energiaigényű timföld-termelés közvetett támogatásban is részesül az alacsony hazai energiaárakon keresztül.
Az EU-ba történő belépésünk szükségessé teszi ezen a téren a rendkívül szigorú intézkedések megtételét. Javasoljuk, hogy a vörösiszap-tározóterek felszámolására és hasznosítására indítsunk széles körű nemzetközi kampányt. Kérjük az EU és más fejlett országok hozzájárulását ennek az anyagnak a környezetet nem károsító hasznosítására, illetve felszámolására. A kormány külön programot dolgozzon ki erre. Ezzel több ezer munkahely tartósan biztosítható.
A privatizáció során vállalt környezetikár-elhárítást meg kell kezdeni. Így a vörösiszap további lerakását csak teljesen semlegesített módon lehet engedélyezni azzal, hogy a rekultivációt is meg kell kezdeni. Ez a közeljövőben nem jelent állami költségvetési bevételt, de a továbbiakban az állam mentesül a több 10 milliárd forintos környezeti kárelhárítás terheitől.”
A Levegő Munkacsoport számos kormánytagnak és kormányzati tisztviselőnek több alkalommal is eljuttatta a javaslatát, azonban érdemi válasz nem érkezett.
A vörösiszap-tározóterek több helyen veszélyeztetik az ivóvízbázisokat. Különösen aggasztó a helyzet a MOTIM mosonmagyaróvári tározójánál, ahol a vörösiszapot a vízbázis felett helyezték el – olyan helyre, ahová a város kommunális hulladékát sem szabad elhelyezni éppen a vízbázis megóvása érdekében! A Levegő Munkacsoport szakértője emiatt 2006-ban feljelentést tett az ügyészségen, ahonnan a következő választ kapta: „A vizsgálat során valamennyi, a MOTIM Rt. valamint jogelődei működésével kapcsolatos eljárást és határozatot megvizsgáltam. Megállapítottam, hogy a határozatok megalapozottak és megfelelnek a meghozataluk idején hatályos jogszabályi rendelkezéseknek. A fentiekre figyelemmel ügyészi intézkedés megtételére nem volt szükség.” A téves válaszért és az intézkedések elmaradásáért nem elsősorban az ügyészség, hanem az illetékes környezetvédelmi felügyelőség volt a felelős, amely – értesüléseink szerint – erőteljes politikai nyomásra félretájékoztatta az ügyészséget.
A korlátozott felelősség problémájára is számtalan alkalommal felhívta a figyelmet a Levegő Munkacsoport – szintén eredmény nélkül. A hatalmas környezeti és egészségi, illetve vagyoni károkat általában a károsultak szenvedik el, illetve az adófizetők térítik meg, mert a kárért felelős cégnek nincs erre fedezete. A Levegő Munkacsoport ezért szorgalmazza, hogy a veszélyes tevékenységet végző vállalkozásoknak kötelező legyen biztosítást kötniük, illetve tartalékot félretenniük a lehetségesen bekövetkező károk teljes összegére.
A Levegő Munkacsoport azt is követeli, hogy a kormány haladéktalanul hozza nyilvánosságra a vonatkozó privatizációs szerződéseket, amelyekből kiderülhet, hogy ki milyen mértékben felelős a kialakult katasztrofális helyzetért.
Az emberek halálával, súlyos sérülésével, hatalmas anyagi károkkal és természetpusztulással járó mostani tragikus esemény ismét megerősíti, hogy a mindenkori kormánynak az eddiginél sokkal felelősségteljesebben kell viszonyulnia a környezet- és természetvédő szervezetek és szakemberek figyelmeztetéseihez.
A jelen katasztrófa után azonnal meg kell kezdeni a környezeti károk és kockázatok felmérését, és azok eredményeit nyilvánosságra kell hozni. Továbbá haladéktalanul meg kell kezdeni a kármentesítést, mielőtt a szennyezés tovább terjedne.
A vörösiszap jellemzői és a teendők
A vörösiszap a legnagyobb mennyiségben képződő veszélyes hulladék Magyarországon. Maró lúgos kémhatása van. A bőrt és a szemet marja, de akár tárgyakat is szétmarhat. Az emberekre és az állatvilágra egyaránt veszélyt jelent maró hatása. A vizekbe, folyókba kerülve halpusztulást okozhat, bár nem akkorát, mint a ciánmérgezés. Az emberekre nézve azonban az is veszélyes, ha ily módon mérgezett állatot fogyasztanak.
A lúgnak önmagában nincs hosszú távú környezeti hatása, mivel az a vízzel felhígul, viszont rövidtávon kipusztítja a növényzet egy részét. A vörösiszapnak a kiszáradt talajból felszálló pora is mérgező az emberek és állatok szervezetére.
A vörösiszap olyan, súlyosan egészségkárosító nehézfémeket tartalmazhat, mint az idegméreg ólom, a rákkeltő kadmium, arzén vagy króm. Megvan az esélye, hogy radioaktív anyagok is feldúsultak a vörösiszapban.
További súlyos veszélyt jelenthet, ha az iszap bejut a talajvízbe. A talajvíz szétterítheti a szennyeződést, ami bekerülhet az ivóvízbázisba, a termőföldekbe. Márpedig a nehézfémekkel szennyezett ivóvíz erősen mérgező.
Egyes nehézfémek felszívódnak a növényekbe. Ezért semmilyen terményt nem szabad fogyasztani, amely a szennyezett területen található. Teljes talajcsere szükséges az elöntött területeken, ahol határérték feletti a szennyezés. Ez több négyzetkilométert vagy több tíz négyzetkilométert is érinthet, így várhatóan rendkívül magas lesz a helyreállítás költsége.
A vörösiszappal szennyezett területen azonnal meg kell kezdeni kármentesítést, mivel ha az kiszárad és bekerül az ökoszisztémába, a későbbiekben még nagyobb problémákat okozhat. A nehézfémmel szennyezett területeket általában talajcserével szokták kármentesíteni, a szennyezett földet pedig veszélyeshulladék-lerakóba teszik.
Az ügyészség válaszlevele a Levegő Munkacsoport szakértőjének feljelentésére
Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség
G y ő r
T. K. 1211/2006/1-III. szám
Pavics Lázár Úr részére
B u d a p e s t
A Legfőbb Ügyészséghez intézett, majd onnan a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészséghez továbbított, törvényességi kérelemnek minősített feljelentést tartalmazó beadványa tárgyában az alábbiakban értesítem.
A beadvány 2. pontjában foglaltak elbírálására a Legfőbb Ügyészség rendelkezik hatáskörrel, mivel az egyes létesítmények üvegházhatású gázkibocsátásának engedélyezéséről, nyomon követéséről és jelentéséről szóló 272/2004. (IX.29 ) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdése szerint az engedély kiadása az Országos Környezet-, Természetvédelmi- és Vízügyi Főfelügyelőség hatáskörébe tartozik.
Erre tekintettel a beadvány másolatát 2006. június 15. napján felterjesztettem a Legfőbb Ügyészség Közigazgatási Jogi Főosztályára. A 2. pontban foglaltak kivizsgálásának eredményéről a Legfőbb Ügyészségtől fog tájékoztatást kapni. Minderről 2006. június 15. napján T.K. 1211/2006/1-II. szám alatt tájékoztattam.
A beadvány többi pontjában foglaltakkal kapcsolatos ügyiratokat megvizsgáltam az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségen.
A vizsgált ügyiratokból az alábbiakat állapítottam meg:
A Mosonmagyaróvári Timföldgyár Rt., valamint jogelődje, a Magyaróvári és Műkorund és Timföldgyár 1934. év óta foglalkozott timföldgyártással. A timföldgyártás 2002. május 30. napjával befejeződött.
A timföldgyártás melléktermékeként nagy mennyiségű vörösiszap keletkezett, amely az 1982. év óta veszélyes hulladéknak minősül.
A vörösiszapot a gyár területén kazettákban helyezték el, a gyár melletti ipari területen összesen öt kazetta épült.
Az 1-3. jelű, 1982. előtt épült kazettákat a létesítésük idején érvényes előírások szerint építették. Az 1. jelű kazetta területén a timföldgyártás megkezdése előtt hadiüzem működött, amelyben – többek között – nitrocellulózt, nitroglicerint, salétromsavat, szuperfoszfátot és kénsavat állítottak elő.
A 4/a. jelű kazettát az 1982. évben építették, amelyet már tömörített agyag fenékszigeteléssel és kerámia drénező szivárgó rendszerrel látták el.
A 5/1. jelű kazetta az 1999-2000. években épült, a 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendeletben előírt szigetelési és monitoring rendszernek megfelelően.
Az 1. jelű kazettát az 1960. évben, a 2. jelűt 1972. évben hagyták fel.
A 3. jelű kazetta 1972-1986. évig üzemelt, majd ideiglenesen 1998-2001. évek között újból üzembe helyezték.
A MOTIM Rt. területén, a gyárterületen és a vörösiszap kazetták környezetében összesen 42 db talajvízfigyelő kút felállítását rendelte el a környezetvédelmi hatóság. A talajvízfigyelő kutak monitoring rendszere segítségével 1995. év óta rendszeres, a hatósági előírásoknak megfelelő vízminőség vizsgálat van folyamatban 28 komponens vonatkozásában.
* * *
Az Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség, mint elsőfokú környezetvédelmi hatóság először H-7297/1992. számú határozatával kötelezte a Mosonmagyaróvári Timföld és Műkorund Kft-t a talajvízszennyezés megszüntetésére és káros hatásainak elhárítására, tekintettel arra, hogy a figyelő kutak a talajvíz lokális lúgosodását mutatták.
A környezetvédelmi hatóság H-449-8/1993. számú határozatával a végleges kárelhárítás befejezésének határidejét az
I. számú vörösiszap tározóra vonatkozóan 1995. július 1.,
II. számú vörösiszap tározóra vonatkozóan 1996. július 1. ,
III. számú vörösiszap tározóra vonatkozóan 1997. december 1.
napjában jelölte meg.
A környezetvédelmi hatóság a kötelezett, majd jogutódja, a MOTIM Rt. kérelmére több alkalommal módosította a kárelhárítási munkák befejezésének határidejét.
A határidő-módosításokra elsősorban az az objektív körülmény adott okot, hogy a kazetták alatti talajvíz egységes rendszert alkot, ezért a valamennyi vörösiszap tározónál lévő környezetszennyezés megszüntetése az eredetinél hosszabb teljesítési időt vesz igénybe.
A MOTIM Rt. az 1-2-3/a. jelű kazetták kárelhárítási munkáit 2000. december 20. napjával befejezte.
A környezetvédelmi hatóság H-10. 176-6/2000-I számú határozatában a 3/b. tározó környezetszennyezés megszüntetésére vonatkozóan 2002. december 31. napjában állapított meg határidőt. A környezetvédelmi hatóság e határidőt H-10.166-3/2003-I számú határozatával 2004. december 31. napjáig meghosszabbította, figyelemmel arra, hogy időközben leállt a timföldgyártás és a leállás során keletkező returvíz kezelése és elhelyezése műszakilag megoldhatatlan volt.
A környezetvédelmi hatóság H-11.915-7/2005. számú határozatával, a 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 28. § (1) bekezdésére figyelemmel a vörösiszap tározókon 1995-2004. években elvégzett munkálatok záródokumentációjának elkészítését írta elő.
A MOTIM Rt. a záródokumentáció elfogadása iránti kérelmet 2525/2006. szám alatt 2006. március 30. napján nyújtotta be.
A kérelemhez mellékelt záródokumentáció anyagából megállapíthatóan a MOTIM Rt. 1, 2, 3. jelű vörösiszap tárolóinak kárelhárítási munkái befejeződtek.
A talajvíz kémiai elemzésének 1995. és 2005. évi adatainak összehasonlításából egyértelmű csökkenés állapítható meg valamennyi szennyező komponens vonatkozásában.
Az 1996. évtől a MOTIM Rt. által elvégzett környezetvédelmi, illetőleg kárelhárítási munkák költsége összesen 2.231.133 e Forint volt, amelyből 1.076.672 e Forint a kárelhárítás és a felhagyott tárolók lezárásának a költsége.
A záródokumentáció elfogadásával kapcsolatos eljárás a vizsgálat idején folyamatban volt.
* * *
A környezetvédelmi hatóság H-16.928-6/2003. számú határozatával környezetvédelmi működési engedélyt adott a MOTIM Rt-nek a Mosonmagyaróvár 4783/12., 02/b., 08/29. és 4783/1. hrsz-ú ingatlanokon lévő 3/b. és 5/1. jelű vörösiszap tárolókon – mint veszélyes hulladék lerakókon – végzett veszélyes hulladék ártalmatlanítási tevékenységre azzal, hogy a 3/a. és a 3/b., valamint a 4/a medencéket 2004. december 31-ig le kell zárni, az 5/1. medencére vonatkozóan 2006. június 30. napjáig be kell nyújtani egy olyan dokumentációt, amely a 2002. decembere óta bekövetkezett változásokat, illetőleg állapotokat tükrözi.
A környezetvédelmi hatóság e határozatával a timföldgyártási technológia befejezése után, a bontási munkálatok során keletkező veszélyes anyagokat tartalmazó öntőmagok és formák lerakással történő ártalmatlanítására adott engedélyt.
A határozat megfelel az egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységről rendelkező 193/2001. (X.19.) Korm. rendeletben foglaltaknak, jogszabálysértést nem tartalmaz.
* * *
A vizsgálat során valamennyi, a MOTIM Rt. , valamint jogelődei működésével kapcsolatos eljárást és határozatot megvizsgáltam.
Megállapítottam, hogy a határozatok megalapozottak és megfelelnek a meghozataluk idején hatályos jogszabályi rendelkezéseknek.
A fentiekre figyelemmel ügyészi intézkedés megtételére nem volt szükség.
Győr, 2006. június 27.
Dr. Schmidt Ágota
csoportvezető ügyész
Kommentár nélkül