Close

Gödöllő – a zöld város

Ismét értékes és érdekes programra hívta 2010. augusztus 31-én a MÚOSZ Életmód Szakosztálya tagjait és az érdeklődőket: Gödöllő, az ökováros címmel dr. Gémesi György polgármester mutatta be városát, az elmúlt húsz év eredményeit, és a jövő terveit. Elöljáróban dr. Szalontai Éva, a szakosztály elnöke köszöntötte a vendéget, a korábban orvosként tevékenykedő, és vívóként is eredményes sportembert.

Ezután tartalmas és színes előadásában a polgármester vitt közelebb bennünket a város elmúlt két évtizedének történéseihez, azokhoz a fejlesztésekhez, amelyek révén Gödöllőt ma ökovárosként említhetjük. Mint mondta, amiről szó lesz, az húszéves együttgondolkodás, szemléletformálás és egy csapatmunka eredménye. Az ismertetés minden részletét e helyen teljes mértékben nem adhatjuk vissza, de az előadó segítségével, kérdéseinkre adott válaszaival az elhangzott fontosabb gondolatokat felidézzük.

Gödöllő egyre többet szerepel a hírekben; autópálya-átadás, EU-elnökség, tudományos és kulturális események stb.
Napjainkban valóban sok figyelem irányul Gödöllőre, mivel 2011 első félévében, amikor Magyarország látja el az Európai Unió soros elnökségét, a város lesz az elnökség egyik kiemelt központja: a királyi kastély lesz a helyszíne 14 nagyon kiemelt rendezvénynek, s további más rendezvények is fognak itt zajlani. Egy kicsit ahhoz hasonlíthatnám ezt az állapotot, mint amikor egy ország elnyeri az olimpia rendezési jogát; számunkra, a város számára valami hasonló jelentősége van ennek az eseménynek.

Gödöllő azonban nem csak a királyi kastély.
Igen, Gödöllő ennél többet, az elmúlt húsz év nyomán egy szellemiséget, egy szemléletet jelent számomra. Nagy dolognak tartom, hogy amikor a választópolgárok akaratából polgármester lettem, s a műtőasztal mellől az íróasztalhoz ültem, kinyílt számomra a világ. Ebből az új pozícióból ismerhettem meg sok mindent, amit addig nem ismertem, s egészen másként látom a dolgokat most, mint előtte. Leginkább az érdekel, hogy mit jelent az emberek számára a kisközösség autonómiája, tudnak-e élni vele, s ha igen, jól élnek-e evvel a lehetőséggel.

Milyen város volt Gödöllő akkor, amikor Ön polgármester lett?
A fővárostól 25 km-re fekvő város már húsz évvel ezelőtt is elérhető volt az autópályán, rendelkezett egy bizonyos, de sok tekintetben hiányos infrastruktúrával, és a munkanélküliség 12 %-os volt. Egy jellemző számadat az akkori időkből: a 28500 lakosú városban 2400 telefonvonal működött. Mindebből adódott az első nagy feladat, az infrastruktúra javítása. Ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy az emberek jobban érezzék magukat városukban, hogy vonzóvá tegyük az iparvállalatok számára, s hogy az idegenforgalom is érdekesnek találjon bennünket. Már akkor is kedvező volt azonban a zöldfelületek igen magas, több mint 40 %-os aránya, ami a húsz év alatt sem csökkent. Ha az ipari üzemek létesítése miatt mégis zöld területeket kellett felszámolnunk, azokat pótoltuk, újratelepítettük. Az ipar ide hozatala két ok miatt volt fontos számunkra: egyrészt csökkent a munkanélküliség, ma 3 % körüli, másrészt a környezetkímélő és a csúcstechnológia egyfajta új munkakultúrát honosított meg, ami elősegítette az ott dolgozó emberek szemléletének, gondolkodásmódjának formálódását, átalakulását, ez napjainkban is érezhető a városban.

Milyen elvek, sarokpontok mentén tervezték meg a fejlesztési munkákat? Mikor és hol bukkan elő az ökováros gondolata?
Városfejlesztésünk filozófiája három fő pilléren nyugszik: 1. meglévő értékeink megőrzése, 2. város- és gazdaságfejlesztés és 3. költségcsökkentés, ill. költséghatékonyság. Azt hiszem, egyik fogalom sem szorul bővebb magyarázatra. Jóllehet, már a korábbi évek fejlesztési munkái is ezeket az elveket figyelembe véve történtek, de a 2006-ban kidolgozott ún. integrált városfejlesztési koncepcióban jelent meg először az ökováros megnevezés. Bár maga az ökológiai szemlélet hangoztatása ma sok területen már-már divattá vált, úgy vélem, a mi esetünkben nincs ebben semmi rendkívüli, semmi misztifikáció. Az ökováros fogalma számunkra az ökológiai szemléletű gondolkodást és cselekvést jelenti, hogy a város élete és működése során minél jobban megőrizzük a bennünket körülvevő természeti környezettel való egyensúlyt. Ehhez kapcsolódik a mindennapok során felhasznált energia hatékonyságának növelése és a működési költségeink lehetőség szerinti csökkentése is.

A tervek megvalósításához, a fejlesztésekhez pénzre van szükség. Honnan teremtik elő a forrásokat?
Az a mesebeli állapot, hogy valaki úgymond „táskával hozza pénzt”, mondván: itt van, tessék, fejlesszetek, ez ma már elképzelhetetlen. Saját forrás, hazai forrás és uniós pályázatok – ezek jelentik a lehetséges pénzügyi hátterét minden fejlesztési elképzelés megvalósításának. EU-csatlakozásunk után számunkra is lehetőség nyílt az uniós támogatások megpályázására, de ezekhez csak a kiírás kőkemény feltételeinek teljesítésével, ill. azoknak való megfeleléssel juthatunk hozzá. E téren – nagyon kemény munkával ugyan, de – sikeresek voltunk: huszonegy pályázatunkból tizennyolcat elfogadtak. Ha hozzáteszem, hogy mindezek lebonyolítása az ügyintézés sokak által jól ismert „tehetetlenségi nyomatéka” miatt rendkívül lassú, akkor talán elhiszik, hogy mindez bizony idegőrlő folyamat. Példaként hadd említsem Fő tér projektünket, amelyre két és fél éves előkészítő és ügyintézési folyamat után mindössze 133 nap maradt annak megvalósítására. De sikerült, teljesítettük.

Hallhatnánk néhány példát a megvalósult eredményekből?
Mindenek előtt az útépítést és a hozzá szorosan kapcsolódó vízelvezetést említem: ma útjaink, utcáink 95 %-a aszfalt burkolatú. Ez önmagában talán még nem lenne siker, de mivel a szélsőséges időjárási helyzetek (a gyakori és intenzív csapadék) és a városiasodás (egyre több a szilárd burkolatú felület az udvarokban, kertekben) nyomán a talaj természetes vízelnyelő képessége rohamosan csökken, így egyre több problémát okozhat a víz. Tehát – ha ökológiai szemlélettel gondolkodunk – az útépítéssel egyidejűleg elengedhetetlen követelmény a vízelvezető, a vízmegőrző és a csapadékvizet hasznosító rendszerek megtervezése, kiépítése és rendszeres karbantartása. Ma ezt sokan még nem így látják, nem így csinálják.
Az ökológiai vagy természet közeli gondolkodást tágabban értelmezve az iskolai nevelésben és oktatásban is újítani, változtatni szeretnénk. Meggyőződésünk, hogy a jövő generáció, a mai iskolások egészséges fizikai és mentális kondícióját, annak fejlődését javítanunk kell. Ennek érdekében pl. a felújítással és bővítéssel létrehozott Damjanich utcai iskolában olyan színháztermet alakítottunk ki, amelyben a gyerekek lelki fejlődését segítő drámapedagógiai foglakozásokat is folytathatnak, és 2011-től felmenő rendszerben fokozatosan bevezetjük a mindennapos testedzést. Ehhez az iskolához csatlakozva építettük meg a vadonatúj „zöld óvodát”. S hogy mitől zöld? A tetőn elhelyezett napelemektől, a növényekkel beültetett és jobb szigetelést adó zöldtetőtől, a visszacsorgatott esővizet hasznosító rendszertől, aminek révén a nem ivóvíz célú, ún. használati vízszükséglet egy része kiváltható. Ugyanitt természetesen bevezettük a szelektív hulladékgyűjtést is. Talán nem kell mondanom, hogy ezek a gyerekek, mire felnőttek lesznek – nagyon remélem – már más szemlélettel fognak kilépni a világba, mint a mi nemzedékünk. De itt kell megemlítenem azt is, hogy az elmúlt négy évben hét játszóteret adtunk át, ill. újítottunk fel a gyerekeknek, valamennyi már az uniós előírások figyelembe vételével készült el.
Az ökológiai szemlélet nagyobb léptékű alkalmazását jelenti majd a megvalósítás előtt álló Hattyús tó terve. Ez a gödöllői kastély közelében kialakítandó tó, a város egyik természetes vízfolyásának tekintett Rákos patak felduzzasztásával egyrészt természetes víztározóként szolgál majd az ideihez hasonló csapadékos években, másrészt esztétikai, turisztikai célokat is teljesít, miközben javítja környék mikroklímáját, elviselhetőbbé, kellemesebbé teszi a városi környezetet.

Az már az eddigiekből is kitűnt, hogy terveikben, programjaikban kiemelt helyen állnak a gyerekek, a fiatalok. Ez bizonyára nem véletlen.
Ez tudatosan van így. Napjaink általános életvitele a gyerekeket inkább elzárja, izolálja a természetes környezettől, mintsem hogy közelebb vinné őket hozzá. Gondoljon az iskolai órarendekre, a szülők által megkívánt különórákra, a televízió és a számítógép-korszak bénító hatású helyben ülésére. Mondjuk ki: a mai fiatalok egészségtelen életmódban nőnek fel. Éppen ezért tartjuk fontosnak a sportolási alkalmak megteremtését. Két új sportpályát létesítettünk, ahol a szabad levegőn, a természetben lehetnek, de a mozgás lehetőségét szolgálja majd az itt felépítendő sportcsarnok is. Azt is mondhatnám: már kis koruktól kezdve a gyermekekkel és a gyermekekért elv alapján állva ténykedünk. Mindenképpen szeretnénk elősegíteni a természetbe való beilleszkedésüket, a természettel való együttélésüket.

A krónikás itt megszakítja a megvalósult és folyamatban lévő vagy még csak tervrajzokon alakuló létesítmények, projektek taglalását, amelyekről a városa előrehaladását, épülését, szépülését látó polgármester hallatlan lelkesedéssel szólt. Így a vasútállomás valamikori királyi váróját rekonstruáló norvég projektről, a tervezett P + R parkolóról, a művelődési központról és Fő tér projektről, az ipari víz minőséget produkáló megújuló szennyvíztelepről, vagy a 2500 méter mélyen lapuló 110° C-os víz mint geotermikus energia hasznosításáról, s a beszélgetést egy személyes kérdéssel zárja.

Ön tíz évig sebészként és sportorvosként szolgálta elhivatottan a közösséget. Mi motiválta, hogy 1990-ben váltott, a műtőt és szikét felcserélte az íróasztalra és a tollra, s polgármesterként ugyancsak a legszélesebb közösséget szolgálva, de egy merőben más munkát vállalt?
Orvosi munkámat mindvégig nagyon szerettem, munkámat hittel, elhivatottan végeztem. 1990-ben azonban nagy változások zajlódtak országunkban, s az események, mint másokat is, engem is magukkal ragadtak. Különösebb motiváció soha nem vezérelt, főleg nem pozíciók iránt, de az akkori politikai szereplők közül többen is nagy hatással voltak rám, akikre felnéztem, akiket, úgy éreztem, követni lehet és kell. Ez vezetett oda, hogy a változtatni akarók közé álltam, s az egyre növekvő bizalom és a képviselő testület választása alapján négy évre elvállaltam városomban a polgármesteri megbízatást. A négy évből immár húsz év lett… Orvosként is és polgármesterként is azt vallom, csak úgy lehet bármit szívből, elhivatottan végezni, ha hiszünk benne. Ma is hiszek abban, hogy amit csinálok, az jó, s csak addig maradok a polgármesteri székben, amíg megkapom erre a bizalmat, s magam is hiszem, hogy jót cselekszem.
   

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások:
Shares
scroll to top