A minap éppen a reggeli műsort hallgattam a rádióban, amikor a műsorvezető bemondta, hogy a francia elnök, Nicolas Sarkozy elrendelte a bevándorlók által létrehozott illegális romatelepek felszámolását és az ott élők kitoloncolását az országból. A bevándorlók ugyan szabadon utazhatnak az Európai Unió tagállamai között, hiszen főként román, illetve bolgár állampolgárokról van szó, azonban egy helyen csak akkor tartózkodhatnak 3 hónapnál tovább, ha rendelkeznek bejelentett lakhellyel vagy munkahellyel. Ezt a szabályt azonban nem könnyű betartani.
A francia elnök vasszigorral lépett fel, miután Saint Aignan mellett feldühödött vándorcigányok rendőrőrsöt támadtak meg, autókat gyújtottak fel és fákat vágtak ki. Mindennek azonban van előzménye is: egy francia rendőr lelőtt egy 22 éves fiatalembert, aki egy olyan autóban utazott, amely nem állt meg az igazoltatáskor – tájékoztat az origo.hu. A szemet szemért harcnak pedig Nicolas Sarkozy vetett véget a cigánytelepek felszámolásával. Ugyanakkor az origo közölte, hogy ezzel a lépéssel a francia kormány megbélyegzi a romákat. Az Amnesty Iternational (AI) már július közepén felszólította a francia elnököt, hogy „tegyen a romákat érő diszkrimináció ellen – az akkor még – hamarosan megrendezésre kerülő megbeszélésen, amelyen a romák „viselkedéséhez” kapcsolódó „problémákat” vitatják meg.”
„Aggaszt minket, hogy a francia elnök válaszreakciója egy adott incidensre tovább erősíti a romákkal kapcsolatos általános negatív sztereotípiákat.” – olvasható a válaszreakció az AI honlapján. Ezt a megállapítást mi sem támasztja alá jobban, mint hogy már eddig is rengeteg tanulmány született a téma kapcsán, azonban sajnos nem mindegyik tudott semleges maradni. Még 2009-ben jelent meg Dupcsik Csaba A magyarországi cigányság története című könyve, róla Kiss Bernadett ír az Esély című folyóirat 2010/2 számában, miszerint „a cigányság nemcsak problémákat generáló társadalmi csoport, hanem olyan népcsoport is, amely kiválóan alkalmas az olyan „tükör” szerepére, amelyben a többségi társadalom kedvező színben láthatja saját magát.” Ez Jost és Banaji elmélete, amelyet Pálos Dóra is felhasznál „Cigány” identitások nehézségei című tanulmányában a rendszerigazoló elméletekről. Mint írja a szeterotípia-képzés egyrészt önigazolás, végül is ki ne szeretné teljes szívből hinni, hogy jobb, mint a másik, másrészt csoportigazolás is, ugyanis ezzel a csoportba tartozók státuszát védik, viselkedésüket „legitimálják”. Mintha tükörként szolgálnának.