Az ötven év felettiek hátrányos helyzetben vannak, mivel az életkoruk miatt diszkriminálják őket. A cégek jobban szeretnek fiatal munkaerőt foglalkoztatni, pedig a középkorúak sok esetben jobb munkaerőnek bizonyulnak, mint fiatalabb társaik. Jobban megbecsülik a munkát, megbízhatóbbak, ellentétben a fiatalokkal, akik hajlamosabbak kritizálni a felső vezetést és a vállalat irányítását. Hiába a felhalmozott tudásanyag, a több évtizedes tapasztalat, a vállalat vezetői elsősorban az életkort nézik.
A legtöbb cég az álláshirdetésében szinte nagy betűkkel emeli ki, hogy mondjuk 18-40 év közöttiek jelentkezését várják. Ezzel eleve kizárják, hogy ezen intervallumon kívül esők jelentkezzenek. Aki ebben az életkorban van, sajnos gyakran találja magát szemben a megkülönböztetéssel, valahol kerekperec megmondják, hogy túl öreg, máshol kifogásokkal leplezik a valódi okot. Pedig az illetőnek van képzettsége, esetleg még diplomája is, és ugye tapasztalata is van bőven, de az életkora miatta mégsem kap állást. Pedig sok esetben a fiatal munkatárs, akit helyette vesznek fel, lehet, hogy nem olyan tapasztalt, de az életkora alapján mégis megfelelőbb.
Persze a fiatalokat se veszik fel akárhova, előttük se nyílnak meg csak úgy a lehetőség kapui, egy ötven év feletti embernek meg pláne nem. A kor sajnos mérvadó a munkavállalásban. Ahogy meghallják, hogy valaki elmúlt ötven, inkább nem veszik fel. Miért? Egy fiatal munkavállalót másképp lehet kezelni. Mivel fiatal, könnyebben talál munkát, lehet, hogy ma még itt van, holnaptól már nem jön. Általában három hónapos próbaidővel veszik fel az embereket, mely idő alatt mindkét fél eldöntheti, hogy tetszik-e neki a munka vagy sem. Ha mégsem tetszik neki és elmegy, a cégnek még mindig jobban megéri az „átjáró” dolgozókat alkalmazni, mint egy állandó középkorút. A középkorúaknak több szabadság jár, viszont már túl vannak a gyermekvállaláson. A kifogások között szerepel, hogy lassabban tanulják meg az újdonságokat. Lehet, hogy nem tudják olyan gyorsan használni a számítógépet, nehezebben tudják tartani a lépést a fejlődéssel. A számítástechnikai ismeretek hiányát az első helyek között említik a munkáltatók, hivatkozva arra, hogy napjainkban elengedhetetlen a számítógép és annak teljes körű ismerete és gyors használata. A másik az idegen nyelvtudás hiányossága.
Ilyen szempontok alapján szelektálják a jelentkezőket, és esélyt sem adnak a középkorúaknak. Pedig egy középkorúnak van már kellő tapasztalata, hiszen elég tudásanyagot halmozott fel az évek, évtizedek alatt. Pontosabban dolgoznak, jobban megbecsülik a munkát. Többet és jobban dolgoznak. Egy fiatal kevésbé tiszteli a munkát, sokszor ímmel-ámmal dolgozik, nem igazán tiszteli a feletteseit, sokszor kritizálja a felső vezetést és a vállalat működését. Sokszor nem ért egyet a főnökei véleményével, hajlamosabb a lázadásra. Egy középkorútól ez a viselkedés már távol áll, igyekszik a legjobbat kihozni magából, alázatosabb, és megbízhatóbb. A fiatal általában keres és talál jobb munkát, ebből kifolyólag nem olyan megbízható és hajlamosabb lezserebben kezelni a szabályokat is.
Az ötven év felettiek is ugyanolyan jó munkaerők, mint a fiatalabbak, némely esetekben még jobbak is. Egyfelől tudják, hogy nincs nagyon lehetőségük máshova menni, így inkább ott akarnak jól teljesíteni, ahol vannak. Más a munkamoráljuk, a munkához való viszonyuk. Biztosabb, stabilabb munkaerők, akik maximálisan elvégzik a rájuk bízott feladatot. Nem vonják kétségbe feletteseik szavát.
Ezen tulajdonságokat is figyelembe kellene venni munkaerő- toborzáskor, nemcsak az életkort. Attól nem lesz működőképesebb egy vállalat, ha csupa fiatalt alkalmaz. Ez a munkafelfogás persze nem minden fiatalra jellemző, de mindegyiküknél fellelhető. Életkorbeli és felfogásbeli különbségek, hiszen egy középkorú már másként látja a világot, a dolgokat, mint egy fiatal. És sok esetben egy ötven év feletti jobban bírja a munkát, mint egy huszonéves.