A 20. Művészetek Völgye fesztivál egyik legsikeresebb szereplője Palya Bea volt. A Művészetek Hölgye tíz napon át reggeltől éjszakáig a Palya-udvaron fogadta vendégeit és a közönséget. Együtt énekelt, táncolt, játszott velük – fáradhatatlanul. A különleges ,,produkció” kapcsán Karafiáth Orsolya beszélgetett vele.
Palyabeaságomtól mentesen
Most is csupa mosoly, vibrálás, energia. Hajából szalmaszálak állnak ki, bodzaszörpöt kér, és ugyanolyan felszabadultan beszélgetünk, mint mindig. Pedig ő nem most kezdte a napot…
– Már a második reggeli tánc után vagyunk…
– Az első, a reggeli csak szimpla ébresztő tánc, soul és diszkózenékre. Imádom a gyerekkorom zenéjét. Otthon is táncolok
reggelente, meztelenül a macskámmal, ez volt a minta. Itt szólnak a slágerek, és a felszabadultságtól működni kezd egy közös és erős energia. Ezt nem irányítom, aki eljön, attól annyit kérek, fedezze fel, mire vagy van szüksége a testének.
– Ilyenkor sokak testének inkább egy gyógysörre…
– Mivel nem kötelező részt venni, a babzsákokon a megfigyelők többen így regenerálódnak. Kíváncsi vagyok, melyikünk zárja nagyobb energiaszinttel a kilences időpontot…De akinek ez túl korai, az jöhet a kontakt órára. Most, hogy az első véget ért, az egyik lány azt mondta, hihetetlen, hogy másfél óra tánc után az összes gátlását elvesztette. Nagyon örültem, mert ez az udvarom alapgondolata. Hogy használd és szabadítsd fel magad: a testedet és a lelkedet. Hiszen ha magadban rendet teremtesz, sokkal inkább tudsz másokhoz is kapcsolódni.
– Tegnap egy táncosnő ismerősömnek felugrott a szemöldöke: Palya Bea és a tánc?
– Hatéves korom óta táncolok, eleinte képzettebb táncosnak gondoltam magam, mint énekesnek. A szabad táncformákat kedveltem mindig is. A kontakt és a transztáncnál is vannak ugyan technikai szabályok, de ezen kívül – vagy ezen belül – nincsen határ.
– Folyamatosan kapod a visszajelzéseket, hogy másoknak mit tudsz adni ezzel, és önmagaddal. Megfogalmaztad már, hogy neked magadnak mit jelent ez az egész?
– Aktuálisan egy kísérletet. Megpróbálom belülre tenni a fókuszpontomat. Miközben megmutatom, hogyan élek, hogy így is lehet. Hogy ez nem csak a sztárénekesnő élete, hiszen ugyanúgy fetrengek a porban, nevetek és elfáradok, mint bárki más. Eleinte néztem, mennyien jönnek, hányan állnak be, erősen kívülre fókuszáltam, most lassan minden belülre kerül. Úgy érzem sikerül minden palyabeaságomtól mentesen létezni és átengedni magamat a táncnak. Átmozgat ez a sokirányú inspiráció, mind zenében, mind a mozdulatokban. Működik az elfogadás és a spontaneitás, kitágít engem is. Nem határolom be a napjaimat, hagyom, hogy az ötletek vezéreljenek.
– Azért itt elég komoly a beosztásod. Hogy megy ez?
– Ezt én is megkérdeztem magamtól. Valószínûleg az a titok, hogy mindenben nagyon benne vagyok, így egyszerûen nincs
időm elfáradni. Erőt az ad is, hogy áramlik felém a szeretet. Mind szavakban, mosolyokban, mind konkrét ajándékokban.Tegnap kaptam például egy gyönyörű szalmacsigát.Maga az elfogadás is tanulságos: egyrészt növelni kell az örömküszöböd, hogy mindezt be tudd fogadni, másrészt néha el kell vonulnom. Tegnap is elbújtam a cicámmal.
– Itt Kapolcson speciális a közönség: végigkísérték a tündérmesét, pályád kezdete óta jelen vagy. Tegnap este egy társaságban nosztalgiáztunk, és emlegettek egy régesrégi dörögdi koncertet, és azt mondták, ugyanúgy énekeltél anno ötven embernek, mint most ötszáznak.
– Szeretem a Völgyet. Hasonló tájon nőttem fel, a gödöllői dombság egyik kis falujában. Ez az egyetlen fesztivál, amibe mindig bele tudtam ereszkedni. Van tágassága, átenged saját magadnak. Önmagában attól, hogy itt van fű, fa, kutya macska, jól érzem magam. Ez nyilván befolyásolja a koncerteket is. De most feszegetem a saját határaimat is: kíváncsi vagyok, hogyan fogadják majd. Kérdik, hogy nem féle-e kitárulkozni. Miért féljek? Mitől féljek? Van egy vonal, ami a sztárságból kifelé vezet. Néha teljesen szürreálisnak érzem az életem. Épp ezért az őszi nagykoncertem után elmegyek négy hónapra a tengerhez. Kipróbálom, mit kezdek a magánnyal, és mit kezd a magány velem. Rengeteget írok mostanában, blogtól kezdve (most is, az origo.hu/palyabea-n követhető, ami itt, az udvarban történik). Szeretném rendszerezni a történeteimet, érzéseimet. Új igaz és tiszta dolgokat szeretnék előhozni magamból, úgy érzem, elég tartalékom, amit mozgósítani és koncentrálni tudok. Az itteni élmények is rengeteget hozzátesznek ehhez…
Karafiáth Orsolya
Forrás: Völgyfutár ( a Művészetek Völgye lapja)
Bea természetesen koncertekkel is megörvendeztette a közönséget. Nem csupán hallgatni, nézni is nagyszerű élmény volt.
Képek: Imhof Iván
Lásd még: RögvEst – Momentán a Palya-udvaron