Risztov Éva hosszú távra tervez. Pedig nem is olyan régen még közel állt ahhoz, hogy végleg búcsút intsen szeretett sportágának. Húsz évesen hullámvölgybe került a pályafutása. Kezdetben tehetsége és szorgalma alapján a magyar úszósport következő női élversenyzőjének harangozták be, aki Egerszegi és Kovács Ági méltó utódjává válhat. Egy ideig élt is a megtisztelő címmel. Jöttek a korosztályos sikerek egymás után, tizenévesként többszörös Ifi-Európa- és magyar bajnok. Aztán szép lassan elérkezett a felnőtté válás ideje, aminek meg van a maga nehézsége. Az élet még rátett egy lapáttal, kegyetlenül megpróbálta Risztov Évát. Sokan már az „örök második” jelzővel illették, a még ekkor mindig csak 20 esztendős lányt. Három világbajnoki és öt Európa-bajnoki ezüst. Nincs olyan sportember, akit ne törne le a tudat, hogy ismét ha csak egy hajszállal is, de lemaradt a dobogó legfelső fokáról. Évi sem bírta. Máig bennem él a kép, ahogy sírva, lehajtott fejjel kikászálódik a 2005-ös montreali úszó világbajnokság medencéjéből. Megtört.
Ott, akkor valami eltört. Az a bizonyos mécses, ami minden vihart és szélfúvást addig kibírt most apró darabjaira hullott. Az élete válaszút elé került. Döntenie kellett, merre, hogyan indul tovább. Hisz bármekkora sebet okozott az úszóvilág, igazi otthona a medence volt. A Szpari úszójának számtalan sérelemmel a háta mögött tovább kellett lapoznia élete könyvét, hisz egy humoráról híres lány nem sirathatja egész életén keresztül az elszalasztott aranyérmeit. Nem is tette sokáig, hisz a tétlenség olyan messze áll tőle, mint akkori önmaga az úszástól Hátat fordított tehát a „vizes világnak”.
Amikor egy hosszabb kapcsolat után szakít az ember, hajlamosabb futókalandokba keveredni. Éva is így tett. A nagy szerelem után, ugyanis motorozni kezdett. Az uszodák nyomasztó páráját benzingőzre cserélte. Két keréken is égett benne a bizonyítási vágy, hogy megmutathassa a világnak, a számára eddig oly ismeretlen dimenzióban is képes megállnia a helyét. A motorozást is kőkeményen vette, ráadásul mellette tanult is. Valljuk be, nem kisasszonysportág, hisz komoly fizikai állóképesség kell ahhoz, hogy az ember egyáltalán képes legyen megtartani egy versenygépet. Éva is futott, súlyzózott, egy percig sem kímélte magát. De be kellett látnia a technikai sportágakhoz megbízható anyagi háttér szükséges, anélkül mit sem ér a tehetség. Aztán 2009-ben kiderült, hogy Magyarország ismét úszó Európa-bajnokságnak adhat otthont egy évvel később. Risztov Évi ekkor vált teljesen felnőtté. Döntött. Megint. Hosszú távra. „Csupán” egy dolgon változtatott. Ugyanis a korábban gyors és vegyes úszásban is brillírozó hölgy képtelen volt medencébe ugrani. Mint mindig, most is új kihívást és célt tűzött ki maga elé. Hosszútávúszóként szeretett volna a magyar úszósport vérkeringésébe visszatérni. Ennek első feltétele a lakhely csere volt.
A Cívisvárosba költözött, ahol a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola úszója lett. Újult erővel, felvértezve, minden megfelelési kényszert a múltban hagyva, elkezdte a hosszú és fárasztó edzéseket Vajda Tamás keze alatt. Aki egy év alatt Európa 7. legjobb hosszútávúszóját faragta Éviből. A még mindig csak 24 éves magyar lány élete első hosszú távú versenyén harmadik lett, majd az azt követő 10 és 5 kilométeres megmérettetésen nem talált legyőzőre. De ezek csak részsikerek voltak számára, viszont a kiváló eredmények hatására teljes erőbedobással készült fel az EB-re. A sikerért nem csak az edzéseken kellett megküzdenie. A minél jobb helyezésért való harc itt már szó szerint vérre megy.
Arra a „veszélyre” amire régen a Szpari uszodájában tempózgatva még véletlenül sem gondolt, az a nyílt vízen egyértelmű tény. Itt ugyanis rúgnak, csípnek az ellenfelek. Arról ne is beszéljünk, hogy a külső körülmények is könnyen kibillenthetik az úszót a megszokott kerékvágásból. Gondolok itt arra, hogy korántsem mindegy, hogy 20 netán 24 fokos vízben kell e több órát végig versenyezni. Risztov Éva azonban vérbeli profi, akit még az sem zökkentett ki a ritmusból, hogy az előtte úszók szó szerint lerúgták őt. Két órán tartó vízi harc folyt a Balatonban, amit ép pontosabban vizes bőrrel megúszott. Pedig teljes joggal kiakadhatott volna. Ugyanis társai rugdosása miatt ő kapott sárga lapos figyelmeztetést, ami után már kizárás következik. De Évi még véletlenül sem lázadt, nem tört össze mint régen. Csalódottságnak még a nyoma sem látszott az arcán. Megható és örömteli pillanat volt, amikor edző és tanítványa egymás karjaiba borult a parton. A mester, Vajda Tamás a könnyeivel küzdött, hisz egy edző tudja csak igazán, hogy „gyermeke” mennyit dolgozott a sikerért. Mindössze egy évnyi felkészüléssel a hátuk mögött hetedik helyen végeztek.
Ezt Évi nyilatkozta így a verseny után és nem csak mesterének köszönte meg a segítséget, hanem minden embernek aki az idáig vezető úton elkísérte. Risztov Éva most először igazán boldog. Megtalálta a hozzá illő sportágat. Debrecenben barátokra lelt, akik mindig mellette állnak. És ha ez még nem lenne elég a kiváló úszó nemsokára doktor (is) lesz. A jogtudományok doktora, ugyanis a debreceni egyetemen tanul, jogásznak. Örömmel jelentem, Risztov Évi felnőtt. Ma már másképp látja a világot, mint öt évvel ezelőtt a medence partján sírdogálva. Rájött, nem minden az aranyérem, hisz ez a tíz kilométeren szerzett 7. hely minden eddigi eredménnyel felér. Évi hosszú távra tervez és abban biztosak lehetünk, hogy a 2012-es londoni olimpiáig meg sem áll.