HOL ÉLNEK? KIK ŐK?
Az uygurok többsége a mai Kínai Népköztársaság határain belül él, de sokan élnek Kirgizisztán, Üzbegisztán, Kazahsztán területén.
Már maga az uygur-szó gyűjtőnév, nem önálló népnév. Kínaiul a következőt jelenti a „wei wen er”: „összekapcsolva öten”.
A mai uygurok ősei a Bajkál-tó és a Jenyiszej (Anya-sai, anya-folyót jelent türk nyelven) területén éltek, a kocsi-szó kaocs/gaoche alakban hasonló jelentéssel már megtalálható volt az egyik velük rokon népnél, akiket a „magas kocsik népének” neveztek.
SZOKÁSOK
Az uygurok vallják, hogy négy világtáj mellett a középpont a legfontosabb, amit a Nap- és sárgaszín-kultuszuk is bizonyít. Íjas, lovas nép, akiknek ornamentikájában is sok rokon vonás található a magyarokéval. Ilyen például az úgynevezett „turulmadaras tőr”, avagy a hímzett virágmotívumokkal tarkított kerek sapka. Táncuk igencsak elüt a kínaiakétól. Üvegest táncolnak, akárcsak a magyarok.
Sírba nyilazás szokása: Belenyilaznak temetés előtt a halott leendő sírjába, ezzel űzik el az elhunyt lelkére veszélyt jelentő, sírban ólálkodó szellemeket. A sztyeppei népek leszármazottai – így mi is – őrizzük ugyanezt a szokást, melyet Benedek István leírásai mellett nyelvünk is bizonyít: „neki lőttek.”
MIT GONDOLNAK MA A MAGYAROKRÓL?
Az uygurok népi emlékezetében mint testvér élünk: egy kéretlenül érdeklődő uygur Kasghar utcáján a következőket mondta a kutatóknak nemrégiben: „Látod, ezek voltunk mi, együtt nőttünk fel, együtt voltunk, de ti kétezer éve elmentetek nyugatra.”
„Tulajdonképp hányan is maradtatok ott nyugaton?” – kérdezte egy másik. Miután megtudta, hogy milyen kicsi területen élünk – náluk sokkal kevesebben élnek sokszor nagyobb területen -, a következőket vázolta fel: „Akkor, ha visszajönnétek ide, itt még földet is kaphatna mindenki”
Forrás: Dr. Bárdi László: Az uygurok egykor és ma (megjelent a Magyarok Világszövetsége támogatásával a Magyarság és a Kelet II. Őstörténeti Konferencián elhangzott előadás alapján)