Fantasztikus az emberi elme! Képes a nagyon fájó eseményt a tudatalattiba küldeni; mintha az meg sem történt volna.
Azon gondolkodtam, Kulcsár „Brókerguru” Attilának mely mozzanat volt pénzügyi munkájában annyira kínzó, hogy lénye képtelen volt azt feldolgozni? Az első egy milliárd vagy az utolsó? Netán valamelyik közbülső? Az elmúlt években bizonyára sikerült kipihennie magát, hiszen mentesülhetett a munkahelyi stressz alól, nem kellett okvetetlenkedő ügyfelek saját pénzügyi befektetésüket firtató kérdéseire válaszolni – bár félő, hogy a bíróság érdeklődése sem volt/lesz kellemesebb. A tovább húzódó, ki tudja végül mennyibe kerülő 4-es metró építéssel terhelt, lepusztult, világvároshoz nem méltó főváros csekély számú parkjában álló, kutyaürülékkel mérgezett földbe gyökerező fákon üldögélő madarak azt csiripelik, elképzelhető, hogy Kulcsár amnéziája elmúlik, s nem pusztán Gyurcsányira fog tudni emlékezni.
Apropó Gyurcsányi. Már korábban is olvastam ezt a nevet valahol vagy hallottam róla? Nem is tudom; egyszerűen nem jut eszembe. Jaj, de bosszant. Pedig nekem még az első milliárdom sincs meg, hogy érdemes lenne nem emlékeznem… Ááá, megvan! Buta módon azzal a jólfésült Gyurcsánnyal kevertem – hogy is tehettem?! –, akinek köszönhetően néhány igazán eseménydús évben lehetett részünk [mely időszakot szívesen kihagytam volna], s aki miniszterelnökként – igazán úgy tűnt – minden igyekezetével és elv-társával próbálta tönkretenni Magyarországot [átlag honpolgárként nyilván én nem ítéltem meg helyesen az ország állapotát, vezetőinek magatartását], miközben saját, s érdekkörébe tartozó személyek, cégek vagyonát törekedett gyarapítani. Ön mit gondol, sikerült neki?
A következő rövidke tanmese M. Yaşar Kandemirtől jól példázza az erkölcs, az emberi értékek egyetemlegességét, vallásokat összekötő, illetve azokon felülemelkedő megkérdőjelezhetetlenségét. Milyen jó lenne, ha Gyurcsányhoz, Gyurcsányihoz is eljutna ez a hadísszal [Mohamed próféta mondása] végződő fabula!
Nuri egyszerű, szegény földműves volt. Sokan azt mondták róla, hogy együgyű ember, mert soha nem avatkozott mások dolgába, és nem beszélt szükségtelenül. Egy napon valaki ellopta a szegény Nuri egyetlen szamarát. Látva, hogy a szamár eltűnt, Nuri elindult a vásárba, hogy másikat vegyen helyette. A vásárban járva mit látott? A tolvaj ott árulta az ő szamarát! Odament hozzá, és azt mondta neki:
– Ez az én szamaram! A múlt héten lopták el.
A tolvaj azonban szégyentelen ember volt. Azt felelte:
– Tévedsz, barátom, ez a szamár az enyém. Még csikó korában vettem, és magam neveltem fel.
Ezt hallva Nurinak eszébe jutott valami. Gyorsan eltakarta a két kezével a szamár szemeit, és megkérdezte:
– Ha ez tényleg a te szamarad, és már olyan régóta neveled, akkor mondd meg nekem, hogy melyik szemére vak!
A tolvaj rávágta:
– A jobb szemére!
Nuri elvette a kezét a szamár jobb szemértől, és mindenki láthatta,a hogy semmi baja. A tolvaj zavartan mondta:
– Jaj, bocsánat, kicsit összezavarodtam. Természetesen a bal szemére vak szegény szamaram!
– Megint tévedsz – felelte Nuri, megmutatva a szamár bal szemét is.
A vásározók mind láthatták, hogy az állat mindkét szeme teljesen ép. Megértették, hogy a szamarat áruló ember nemcsak hazug, de tolvaj is. Megragadták őt, és a bíróságra cipelték. Nuri pedig boldogan tért haza a falujába a szamarával. Most már mindenki tudomásul vette, hogy Nuri valójában mennyire okos ember.
A Prófétának [béke legyen vele!] pedig azt mondta azokra, akik elveszik azt, ami a másé:
„Isten ne kegyelmezzen a tolvajnak!”
A mese itt véget ér, de én még mindig nem tudom, ki az a Gyurcsányi?! Ha van információja róla, várom levelét „Gyurcsányi” jeligére a szerkesztőségbe.