A Népességtudományi Kutatóintézet 2000-ben (de ma is aktuális) felmérést készített a magyar társadalomban:
1. a család kiemelten fontos érték,
2. a házasság fontos családforma, de nem elemi (nem kizárólagos) és nem is idealizált kritériuma a családnak;
ha a részleteket nézzük: az idézett felmérés szerint a népesség 80, a 40 évesnél fiatalabbak 70 százaléka házasságban képzeli el a saját páros életét, de csak 33, illetve 20 százaléka gondolja úgy, hogy ez volna az egyetlen elfogadható forma, amiből és a többi mellékelt adatból le lehet vonni a fenti következtetéseket, vagyis megállapítható, hogy a házasság sokkal inkább szokás, semmint ideál;
az külön és erősen vitatott kérdés, hogy mi az oka annak, hogy csökken a házasság jelentősége, de egészen biztosan nem szűkíthető le a „liberális eszmék” terjedésére, annál az idevágó tanulmányok szerint sokkal erőteljesebb például annak a hatása – nem akarok itt ezeket alátámasztó adatsorokat és tanulmányokat hosszasan idézni –, hogy a nők tömeges munkába álltak, megrendült a vallásos hitek együttélési, egyebek között alá-fölérendeltségi kötelmeinek az elfogadottsága, és folytathatnám a sort.
Népességtudományi Kutatóintézet, 2000

