A politikai idény nyitányán, a Fidesz múlt heti frakcióülésén felszínre kerültek a kormánypárton belüli törésvonalak. Az intézményfenntartó önkormányzatok fogcsikorgatva lemondtak iskoláikról és kórházaikról, de a java még csak most jön: ősszel közel három tucat sarkalatos törvényhez kell biztosítani a kétharmados többséget. Magyarország hadban áll – ez lehetett a benyomása annak, aki a politikai évad nyitányában Orbán Viktort hallgatta. A múlt heti kétnapos kormányülés után a kormányfő leszögezte: hazánk „háborút vív az államadósság ellen”. Pártja szerdától péntekig tartó hajdúszoboszlói frakcióülése is ebben a szellemben telt, a jobboldali értelmiségi holdudvar előtt pedig szombaton Kötcsén azt fejtegette a miniszterelnök: Magyarország szögesdrótok között, aláaknázott területen halad előre. A vasárnapi újabb kormányülés után hétfőn Orbán ismét harci dobokat vert: napirend előtti parlamenti beszédben az uzsorások elleni „hajtóvadászatról” és a válság „legyőzéséről” beszélt.
Noha a devizahitelesek megmentésére tett javaslatok fogadtatását és a világgazdasági helyzet alakulását látva a hasonlat nem is tűnik annyira valóságtól elrugaszkodottnak, Orbán valójában egy jól bevált politikai eszközzel operál. Külső ellenséggel szemben próbálja összefogni politikai közösségét és a választókat; a felmérések szerint nem is minden siker nélkül. A Fidesszel nagyjából egy időben hatalomra kerülő német, angol, cseh, szlovák pártok és koalíciók egy mostani választáson ellenzékbe szorulnának, Magyarországon viszont ennek az ellenkezője igaz. Azonban a kormánypárt nálunk is komoly veszteségeket szenvedett, ráadásul a vártnál rosszabb gazdasági adatok a többieknél sérülékenyebb Magyarországot mélyebben érintették. Ilyen körülmények között zajlott a hajdúszoboszlói frakcióülés, melyen a különféle érdekek által szabdalt országgyűlési képviselőcsoportot kellett közös nevezőre hozni. A Heti Válasz a három legfontosabb területet – az oktatás és az egészségügyi rendszer állami kézbe vételét, az önkormányzati rendszer átalakítását -, valamint a döntések következményeit vizsgálta meg.
Iskola és presztízs
Egy, a kormányülésen és a frakcióülésen is részt vevő politikus szerint mindkét alkalmat belengte a pénzügyi bizonytalanság. A kabinet ugyanis ragaszkodik az idei és a jövő évi hiánycélokhoz, ígéretet tett a vállalkozásoknak a még a szocialista kormány alatt visszatartott 250 milliárdnyi áfa idei kifizetésére (erre az Európai Unió Bírósága kötelezte Magyarországot), és a vártnál kisebb gazdasági növekedés miatt létrejött költségvetési lyuk betömésére. A Hajdúszoboszlón eldöntött változtatások ráadásul szintén pénzigényesek.
Azzal, hogy – az óvodák kivételével – az oktatás állami kézbe kerül, jövőre azonnal jelentkezik háromszázmilliárd forintos forrásigény. A hatszázmilliárdot felemésztő alap- és középfokú oktatásnak csak a felét finanszírozta az állami normatíva, a többit az önkormányzatoknak kellett kigazdálkodniuk. És igyekeztek is, hiszen az iskola az életminőség és helyi identitás egyik legfontosabb eleme. Nagyobb településeken ráadásul hatalmi és presztízskérdés is: egy megyei jogú város polgármestere eddig több tucat intézményvezetői poszt felett rendelkezett. Nem véletlen, hogy egy befolyásos vidéki képviselő szerint a frakcióülésen az oktatás államosításáról alakult ki a legnagyobb vita. „Sokan az utolsó pillanatig reménykedtek, hogy elkerülhető a lépés. E napirendi pontnál volt leginkább tapintható a feszültség” – mondja a politikus, aki szerint egy kiskapu (az önkormányzat bizonyos feltételekkel visszaszerződhet az iskola fenntartására) és a miniszterelnök kitartó érvelése győzte meg az ingadozókat. Eszerint az országban a diákoknak mindenütt hasonló színvonalú képzést kell kapniuk, s ezt csak az állam tudja garantálni. Azt viszont még senki nem látja, hogy a szakfelügyeleti rendszerhez és például az igazgatók miniszteri kinevezésének előkészítéséhez nélkülözhetetlen megyei kormányhivatali apparátus miként épül majd ki.
Önkormányzati bozótharc
Nem hozott ennyire egyértelmű eredményt a Budapest-vita, miután Tarlós István főpolgármester nem volt ott a frakcióülésen (tavaly őszi megválasztásakor lemondott parlamenti mandátumáról). A javarészt fiatal fideszes fővárosi polgármesterekből álló, Nagy Gábor Tamás I. kerületi elöljáró vezette Budapesti Önkormányzati Szövetség önálló koncepciót tett le az asztalra. Ebben bizonyos szempontból a jelenleginél erősebb főpolgármesteri hatáskörök szerepelnek – például hatósági engedélyezési ügyekben vagy a parkolás megszervezésében -, „cserébe” viszont megszűnne a főpolgármester 1994-ben bevezetett közvetlen választása. Emellett a kerületi polgármesterek alanyi jogon lennének tagjai a budapesti közgyűlésnek, mely önnön soraiból választaná meg a város első emberét. Noha végleges döntés nem született, forrásaink szerint a közhangulat a kerületi koncepció felé hajlott. Más esetben már lezárt önkormányzati fejezetet kell újranyitni: a tervek szerint a megyei közgyűlések a jövőben területfejlesztéssel foglalkoznak, s tagságuk főleg a 2013 januárjában felálló járások képviselőiből kerül ki. Ez azonban nem tetszik a most még megyei jogúnak nevezett nagyvárosoknak. Ők attól tartanak, a testületekben összefognak majd ellenük a kisebb települések, s elterelik a fejlesztési pénzeket.
Az eddig a megyék alá tartozó kulturális intézményekkel kapcsolatos vita jól mutatja, milyen konfliktusokat kell még kezelni a kétharmados többséget igénylő önkormányzati törvény elfogadása előtt. A Fidesz-frakció L. Simon László vezette kulturális kabinetje ugyanis vitatta, hogy jó helyen lennének a megyéktől elkerülő múzeumok, levéltárak a nagyvárosoknál. A terv megvalósulása esetén ugyanis elképzelhető, hogy utóbbiak csak a területükön található kiállítóhelyek fennmaradását támogatnák, pedig a megyei múzeumi hálózat ennél jóval szerteágazóbb. Ha azonban mondjuk Bács-Kiskun megye esetében Kecskemét nem óhajtaná finanszírozni a kiskunhalasi Thorma János Múzeum vagy a hajósi barokk kastély működtetését, akkor ezen intézmények a kisebb települések vállaira zuhannának – ahol viszont sokszor nemcsak a pénz, de a szükséges szaktudás is hiányzik.
Szervezett egészségügy
Az önkormányzatihoz hasonló vaskos reformcsomag az egészségügyi, melynek tárgyalása előtt szintén osztottak-szoroztak az intézményfenntartók. Rengeteg pénz – ez a tétje ugyanis a kórházak államosításának. Egy nagy megyei intézmény mindennel együtt akár évi 30 milliárd forintos költségvetéssel is rendelkezhet, melynek felhasználására eddig komoly befolyásuk volt az önkormányzatoknak. A vezetők úgy élhetik meg a kormány államosítási terveit, mintha a költségvetésükből lapáttal tolnák ki a milliárdokat.
Szócska Miklós egészségügyi államtitkár reformkoncepciója diadalmaskodott
A múlt héten az is nyilvánvalóvá vált, hogy az irányítás még csak megyei szinten, a kormányhivataloknál sem marad, hanem a Szócska Miklós államtitkár által irányított – két-három megyét felügyelő – egészségügyi szervezési központokba kerül. Volt ugyan némi próbálkozás, amely arra hivatkozott, hogy Szócska az államosítással a későbbi privatizációt készítené elő. Ám a párt vezetői tudják, hogy 2006 óta mekkora szerepe volt a mostani államtitkárnak a Fidesz privatizációellenes harcában. Szócska az elmúlt hónapok háttértárgyalásaival meggyőzte a Fidesz-elnökséget elgondolásairól, s a frakcióülésen úgy fogadták el álláspontját, hogy fel sem kellett szólalnia. (Bár az utolsó szót egy későbbi kormányülésen mondják ki.)
Szervezés – ez lesz a kulcs. Az államosítás jó esetben azt hozhatja, hogy vége szakad az oktalan presztízsköltésnek, a „minden kis kórházba jusson egy CT” elvének, ehelyett igyekeznek majd megosztani a feladatokat. A kis intézmények az egynapos sebészeti ellátásokban vagy az ápolásban jeleskedhetnek, a méretesebb kórházakba kerülnének a nagy eszköz- és orvosigényes beavatkozások. A gépezetet uniós forrásokkal olajoznák meg, azt szeretnék ugyanis, hogy az intézmények is érdekeltek legyenek a változtatásokban. Ugyanakkor a jövő évi, várhatóan szűkös források miatt aligha sikerül minden felet érdekeltté tennie az egészségügy modernizálásában.
forrás: www.hetivalasz.hu / Ablonczy Bálint – Élő Anita