Az 1931-es párizsi úszó és vízilabda Európa-bajnokságon az 1500 méteres gyorsúszás első számú esélyese a hazai közönség kedvence, a világcsúcstartó francia versenyző, Taris volt. A magyar színeket, szokatlan módon, a vízilabda csapat egyik tagja képviselte. A kiváló pólós meglepetésre bejutott a döntőbe.
Miközben mindenki a középen úszó francia favorit győzelmét várta, valamelyik szélső pályán óriási meglepetésre elsőként az ismeretlen magyar versenyző ütött be a célba. A párizsi közönség fagyos udvariassággal vette tudomásul kedvence vereségét. Amikor azonban a versenyzők elhagyták a medencét, döbbent csend lett úrrá a stadionban. A győztesnek bokától lefelé hiányzott a bal lábfeje! Kitört a taps, a nézők szűnni nem akaró lelkesedéssel ünnepelték az emberfeletti teljesítményt nyújtó magyar sportolót. Halassy Olivér, ugyanezen a napon, két órával korábban, a vízilabda döntőben, a világon egyedülálló módon, már nyert egy Európa-bajnoki aranyérmet!
Halassy Olivér kilenc éves korában, egy villamosbaleset során veszítette el bal lábfejét. A kisfiú korábban labdarúgó szeretett volna lenni, de hátrányos helyzetűvé válva elhatározta, megmutatja a világnak, ő így is teljes értékű tagja a társadalomnak. Az úszást és a vízilabdát választotta a bizonyítás eszközéül. Világra szóló sikereit hallatlan akaraterejének és hitének köszönhette. Pályája egyedülálló és megismételhetetlen. Vízilabdában kétszeres olimpiai bajnok, 1932-ben Los Angelesben és 1936-ban Berlinben, 1928-ban Amszterdamban pedig ezüstérmes volt. Háromszoros Európa-bajnok, sikereinek évei: 1931, ’34 és ’38. Tíz éven keresztül erőssége volt a magyar póló világelsőségét megalapozó legendás válogatottnak. 91-szer szerepelt az első csapatban. Úszóként is maradandót alkotott, kontinens-bajnoki címén kívül többszörös Európa-csúcstartó 1500 méteren, nyolcszoros úszóválogatott, versenyzett 400 és 800 méteren, sőt folyamúszóként is. Az úszósportban 30 országos bajnokságot nyert.
Halassy Olivér egész életében hűséges volt városához, Újpesthez, és anyaegyesületéhez, az Újpesti Torna Egylethez. Aktív sportolói pályafutása után, korai tragikus haláláig, számtanácsosként dolgozott Újpest megyei jogú város hivatalában.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Halassy Olivért azonban nem csak hátrányos helyzetűként elért, de önmagában is páratlan sportsikerei dicsérik, hanem példamutató magatartása, töretlen hite, bátorsága és önzetlen segítőkészsége is. 1944-ben háza pincéjében bújtatta zsidó származású barátait. Hajós Alfréd, első olimpiai bajnokunk így emlékezik meg minderről Halassynak, még a vészkorszak elején írt egyik levelében: „Kötelességünknek tartjuk, hogy az zsidó származású olimpiai bajnokok kivételezése ügyében teljesített fáradozásodért köszönetünknek ezúton adjunk kifejezést.” Levelét így fejezi be: „Kérlek arra, hogy bennünket és ügyünket további jóindulatodban megtartani szíves légy.” Halassy Olivér élete kockáztatásával tett eleget a kérésnek, amikor házában adott menedéket az üldözötteknek, akiket más módon is segített. Egy orvos barátjának adta édesapja vitézi gyűrűjét, hogy külföldre menekülésében segítségére legyen. Azt tanácsolta, viselje a gyűrűt feltűnően, így megúszhat egy-két váratlan igazoltatást. Barátjának sikerült elhagyni az országot. Két évvel később pedig már életével fizetett azért, mert egy kiszolgáltatott ember segítségére sietett. 1946. szeptember 10-én taxin ment haza egy sportrendezvényről, amikor szovjet katonák megállították a kocsit, és felszólították a vezetőt, szálljon ki, adja át az autót. A rémült taxis könyörgésre fogta a dolgot, ezzel keresi a kenyerét, családja van. Az oroszok fenyegetően léptek fel. Halassy Olivér kiszállt a kocsiból, felszólította őket, álljanak félre, és engedjék a taxit útjára. Mindkettőjüket a helyszínen agyonlőtték. Halassy Olivér három árvát, a gépkocsivezető egyet hagyott hátra.
Kedves Újpestiek! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Rákosi- és a Kádár-korszakban a kiváló sportoló származása, édesapjától örökölt vitézi címe és halálának körülményei miatt nem kapta meg az őt megillető elismerést. Pedig teljesítménye páratlan és megismételhetetlen. Életútját az akaraterő, a hit és a becsület példájaként kell tisztelnünk és hirdetnünk. Az akaraterő tesz képessé bennünket arra, hogy legyőzzük az előttünk álló, olykor leküzdhetetlennek tűnő akadályokat. Hit nélkül igazi, teljes életet élni nem lehet. A becsületből ered az emberi szolidaritás, amiből egyre kevesebb van a mai magyar társadalomban. Legyen Halassy Olivér az újpesti fiatalok és az egész magyar ifjúság példaképe! Legyenek a magyar fiatalok hitükben erős, családcentrikus, hivatásukat szerető, akaraterős, nemzettársaik iránt szolidáris emberek! Hirdesse ez a szobor, hogy csak az egyes emberek akaratereje, hite és becsülete emelheti fel ismét a magyar nemzetet a világ sikeres és elismert nemzetei közé!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Budapest, 2011. augusztus 28.
Csóti György