Háromszobás hawaii családi ház tengerre néző kilátással, medencés villa Ausztráliában vagy épp egy csinos kis lakás Párizs szívében? Bármelyik eszményi helyszíne lehetne egy jó kis nyaralásnak, ám sokan nem engedhetik meg maguknak a külföldi vakációt.
A már nálunk is egyre népszerűbb otthoncserélés viszont kényelmes alternatívája lehet a költséges hoteleknek, apartmanoknak. Az otthoncsere szerelmesei azonban nem annyira a költségmegtakarítás, sokkal inkább a különleges élmény miatt választják a nyaralásnak ezt a módját. Egyre többen vannak, akik az előre leszervezett utak helyett inkább önállóan vágnának neki a kalandnak, és nem mint turista, hanem mint helybéli szeretnék megismerni az idegen vidéket és a „bennszülötteket”. Az otthoncsere egy igazi internetes műfaj – habár hagyományai az ötvenes évekig nyúlnak vissza –, sokban hasonlít a netes társkereséshez.
Nagy Fruzsinának barátnője ajánlotta az otthoncserét mint olcsó nyaralást. Némi böngészés után rá is talált egy webes közösségre, amelyben több mint negyvenezer ember kínálja fel cserére otthonát, nyaralóját a világ majd minden pontjáról. – Úgy éreztem magam, mint kisgyerek a cukorkaboltban – meséli Fruzsina –, első felindulásomban rengeteg levelet küldtem szét mindenfelé a világba. Aztán rájöttem, hogy ez nem így működik, célirányosabban kell keresnem, mert hiába vonzó egy távoli, egzotikus ország, 23 hónapos kisfiunkkal nem vállalhatunk egy tízórás repülőutat.
Fruzsina tehát azt nézte meg elsőként, hogy hová mennek fapados járatok Budapestről. Végül férjével úgy döntöttek, hogy valamelyik spanyol szigetre mennének nyaralni, és a Baleárokra szűkítették a keresést. Eredetileg Mallorcára szerettek volna utazni, de kaptak egy nagyon szimpatikus ajánlatot a kisebb és érintetlenebbMénorcáról, ami azonnal megtetszett nekik. Egy madridi történelemprofesszor a tengerre néző, háromszobás nyaralóját kínálta fel az ő többgenerációs budai családi házukért cserébe. – Mi hosszú időre, egy hónapra szerettünk volna elvonulni – magyarázza Fruzsina. Így nem is bánták, hogy végül nem Mallorcára mentek. Az utazást sok előkészület és egyeztetés előzte meg.
– Márciusban kezdtük a szervezést és júniusban utaztunk, tehát nem kapkodtunk el semmit. A partner nagyon rugalmas volt az utazás időpontját illetően – emlékszik vissza Nagy Fruzsina. Az ott-tartózkodás alatt felmerült néhány probléma, ami egy csöppet elbizonytalanította őket.
– Mikor megérkeztünk, láttuk, hogy a hűtő tele van pakolva étellel, a tulajdonos viszont elfelejtette becsukni az ajtót, a hűtőszekrény elromlott és minden tönkrement – eleveníti fel élményeit az asszony –, abban sem voltunk biztosak, hogy ezt nekünk hagyták-e ott, tehát el kell-e számolnunk vele.
Végül felhívták a tulajdonos testvérét – aki a reptéren is fogadta őket –, és másnap már ott volt az új hűtő a konyhában.Mindeközben Fruzsináékban felmerült, hogy talán a vendégüknek otthon hagyott üveg bor szerény ajándék csupán, de hát nem voltak még tisztában azzal, hogy mi ilyenkor a szokás. Az ételeket ezért visszavásárolták.
– Autót is cseréltünk, ez nekünk volt fontos, mert Ménorcán csak egy buszjárat van, a bérlés pedig nagyon drága lett volna. Itthon külön kötöttem cascót arra az egy hónapra, hogy teljesen nyugodt lehessek. A benzin és az élelmiszer egyébként ugyanannyiba került, mint itthon, tehát az egy hónapos luxusnyaralásért valójában csak a repülőút árát kellett kifizetnünk. Kiszámoltuk, 3500-4000 eurót takarítottunk meg – sorolja az utazás ezen módjának előnyeit Fruzsina. Persze a lakáscserének is megvannak a maga hátulütői, például az utazást megelőző hosszas készülődés. A Nagy házaspár is három napig takarított és pakolt otthon, aztán a hazautazás előtt a nyaralót is alaposan kisuvickolták.
A vendégükkel sosem találkoztak személyesen, bár hetente e-maileztek a nyaralás alatt. Amikor hazaértek: a lakást rendben találták. Fruzsina most már úgy látja, hogy így elsőre azért szerencséjük is volt. Biztosak benne, hogy nem ez volt az utolsó ilyen nyaralásuk.
Az otthoncsere első hallásra kicsit félelmetesen hangzik, kissé olyan ez, mint a netes ismerkedés: a legtöbb ember randira sem megy el egy-két levélváltás és fotócsere nélkül. Az otthoncserélők között ez a bizalomépítés több időt és alaposabb utánajárást igényel, mert a kockázat is nagyobb.
Ez nem olyan, mint katalógusból vásárolni, aztán visszaküldeni a selejtes árut. Az utazást és beköltözést levelezés és informálódás előzi meg. Sokan szerződést is kötnek, hogy biztosak lehessenek benne, a vendégek betartják a házirendet (például megetetik a macskát, nem dohányoznak a lakásban) és vigyáznak mindenre. Akik kocsit is cserélnek, azok külön biztosítást is kötnek. Ami az értéktárgyakat illeti, azokat érdemes elzárni, különben mindent úgy lehet hagyni, ahogy lenni szokott.
A szervezett otthoncserék folyamán lopás, rongálás eddig még nem történt, ahogy az sem fordult elő, hogy a célállomáshoz érve a képeken bemutatott tengerparti villának hűlt helye sem volt. Az otthoncserések közösséget alkotnak és tagsági díjat is fizetnek (ennek éves összege alig teszi ki egy szállodai éjszaka árát). Olyan ez,mint egy privát klub, a kóklereknek nincs helye benne, a minőségről pedig az ajánlások gondoskodnak.
– Akadnak olyanok is – meséli Kardos András –, akik évek óta egymáshoz járnak nyaralni, néha helyet cserélnek, néha egymásnál vendégeskednek. A tagok nagyjából húsz százaléka nyitott a kölcsönös vendéglátásra, ami a bizalmatlanoknak jó lehetőség arra, hogy alaposan megismerjék a partnert, akivel később aztán otthont cserélhetnek.
Többen jönnének Magyarországra
Nem kell attól tartani, hogy érdeklődés hiányában hoppon maradunk, és senki nem akar majd cserélni velünk. Mindenkinek más az egzotikus. Bár érthető módon sokkal népszerűbbek a tengerpartok és a világvárosok, azért akadnak szép számmal, akik Magyarországot is vonzó úti célnak tekintik, és szívesen ellátogatnának ide. Az adatbázisban jelenleg hetven magyar otthon szerepel, de ennél jóval többen jönnének hozzánk – mondja Kardos András, a homeexchange.com magyar nyelvű változatának, a csereotthon.com képviselője. Vannak, akik kifejezetten Budapestet jelölik meg vágyott úti célként, de még többen vannak azok, akik Kelet-Európán belül bármire nyitottak, mert szeretnék megismerni a világnak ezt a részét. Akik az üdülésnek eme különleges formáját választják, azok eleve nyitottak a különböző kultúrákra, az emberekre, és leginkább arra vágynak, hogy ne a turista, hanem a helybéli szemszögéből ismerhessék meg az országokat.