Fényképek Észak-Koreáról
Az üres, több sávos közút Phenjan fő repülőteréről. az utakon álló közlekedési rendőrök csaknem teljesen autók nélkül, ingázók roskatag de azért használható földalatti vonatokon, az ország apjának és fiának mosolytalan fényképei függnek mindegyik kocsi bejáratánál – e fényképeket David Guttenfelder, az Associated Press fő ázsiai fényképésze készítette, aki kivételes jelleggel bejuthatott az elszigetelt sztálinista államba, s mint a 2011. augusztus 5-i Independent írja, ennek hátterében az áll, hogy az ügynökség igyekszik bővíteni ottani hírszolgáltatását. A képek a legnyíltabbak a nyugati lapokban eddig közöltek sorában.
Katonák magukba roskadtan jelennek meg túlméretezett sapkáikban és katonai egyenruháikban. Egy városban, ahonnan az alacsonyakat és a rosszul tápláltakat kiseprűzik az idelátogató külföldiekre valótekintettel, csak kevesen jutnak elegendő ennivalóhoz, s a feketepiacok a főútvonalakon kívül üzemelnek. A Világélelmezési Program (World Food Programme, WFP) szerint Észak 24 millió lakosa egynegyedének élelmiszersegélyre van szüksége.
A levegő metsző és tiszta Phenjan felett, mivel kevés a gyár, ám szürkületkor az erőművek küszködnek, hogy kellően meg lehessen világítani az utcákat, s a város szürke börtönné változik. Éjjel gyönge negyven wattos körték pislákolnak a lakásokból. A legfényesebben a városszerte kifüggesztett Kim-portrékat és az 560 lábnyi (1 láb = 30,48 centiméter) Dzsucse Tornyot, Kim Ir-Szen önerőre támaszkodást hirdető filozófiájának emlékművét világítják ki.
Az ezer szobás Yanggakdo Hotelben a külföldiek részére foglalt felső emeleteket kivilágítják, de az előcsarnok fölötti középső emeletek kívülről nézve sötétek. A külföldi látogatókat valósággal végig noszogatják a Phenjan részükre megnyitott részén, s a látogatás Kim Ir-Szen ezer lábnyi bronzszobránál ér véget. A Kim kultuszávali találkozás csúcsa a ,,Nagy Vezető” bebalzsamozott teste a Kumsusan Palotában, amely mitológiai nagyságának kimagasló emlékműve.
A látogatók zömét leginkább a szarkofágban fekvő ember hódolatteljes kezelése szórakoztatja; a legvisszataszítóbb, hogy Ázsia egyik legalávalóbb diktátorát ilyen hamis bálvány-státuszban részesítik.
Viszont a haladás jelei mutatkoznak a történelemben visszafelé haladni tűnő ország sztereotip képei közepette. A nemzetközi mobiltelefonokat elkobozzák, ám a kínai gyártmányú Huawei mobil készülékeket több mint 535 ezer észak-koreai állampolgár használja. A technológia lassan eljut ide, s talán vele együtt a nagyobb szabadság esélye is egy országba, ahol az embereknek remekül elmagyarázzák, ,,semmi irigyelni valójuk nincs”.
Arató János