Czimra Gyula kiállítást rendezett a Magyar Nemzeti Galéria.
Mi múlt hét közepén jártunk arra és tekintettük meg a képeket. Az ott kiállított művek, az 1924 és 1965 között készült alkotások, melyek nagy utat jártak be a romantikus realizmustól a posztimpresszionista, fauve-os, majd a naiv művészet hatását mutató képekig, később pedig a novecentós alkotások is felszínre kerültek. A Novecento italiano egy olasz művészeti mozgalom volt, amelyet 1922-ben Milánóban alapítottak, hogy Mussolini fasizmusának retorikáján alapuló művészetet hozzanak létre.
Neoklasszicista irányzat volt a két világháború között a modern stílusirányzatokkal szemben.
Már a belépéskor személyes adatokat, végzettséget és stílus és korszakot felölelő táblákkal találkozunk, melyek mentén érthetővé válik, miért került az első terembe az önarcképeinek sokasága. Nehéz idők alatt alkotott, a vörös terror alatt, katonának is behívták, de valahogy sikerült az energetikai felsőiskolát elvégeznie. A művész saját bevallása szerint Párizsba való kiutazása során érezte Van Gogh hatását, melyek saját alkotásaiban is megjelennek, a kiállított képek közül 2-3 van, ami erős sárga tónusú, mintha Van Gogh utánzata lenne. Még egyik-másik önarcképére is jellemző az erős ecsetvonás, vastag színkeverés, sötét sárga vagy narancs használata.
Kíváncsian néztük viszont azokat az alkotásait, mint a Gyümölcsfák például, ahol Monet vagy Cezanne-t érezni, ha az ecsetkezelését megfigyeljük közelről, és nagyon fontos a színek keverékében is kerülni kezdi a sárgát, mintha a sárga képek és a van gogh-i hatás elegendő lett volna már a számára.
Nagyon kevés írást találni Czimra Gyula magánéletéről, pályáját gyakorta alig ismerik, tulajdonképpen elsősorban azoknak nagyszerű összeállítás ez a kiállítás, akik az abszurddal most találkoznak először, a csendéletek, alkotó éveiből származó székek, és konyha lefestése, mind mintha várna valakire, “székkel kínálja” szinte a szemlélőt, a Godot-i társadalom utcaporán nevelkedett tudatlanokat, akik csak be kell nyissanak ennek az alkotónak is az életébe, az ő szemével kell lássák a tárgyakat, ahhoz hogy értelmet nyerjen a várakozásuk, hogy ne csak Godotra várjanak.
Ezért tűntek el az árnyak, az árnyék meg se jelenik a művész munkáiban, ezért lett a kiállítás címe is “ Árnyék nélkül”. Megérteni akkor lehet a művész lelkét igazán, ha rászánunk legalább egy félórát és egy belépőjegyet, hogy kikutassuk, hogyan is lehet árnyék nélkül festeni, történelmi elnyomásban, az ellenszélben alkotni. ( A kiállítás őszig megtekinthető: szeptember 14.-ig).
.