Gyerekkorunkból ismerős lehet a Legyetek jók, ha tudtok című olasz film. A 16. századi itáliai történetben a tolvaj utcafiú, Cirifischio egy balul sikerült rablása után Néri Fülöp atya templomában talál menedéket, ahol a többi árvával egyetemben megismeri a katolikus hitet. Azonban a zárt, biztos menedéket nyújtó közösségen túl a világ tele van romlottsággal és álnoksággal. Vajon sikerül-e a jó utat megtalálnia, vagy enged a rossz csábításának?
A jó és a rossz
Aquinói Szent Tamás egyháztanító beszélt arról, hogy a bűn mintha mindenhol ott lenne a levegőben, egyfajta bűnszennyként, amely beszennyezi a világ jóságát és csábít a rosszra. Később ezt érezhette Edgar Allan Poe, aki azt írta egy novellájában: „Ki nem követett el százszor is valaminő aljas vagy ostoba tettet csak azért, mert tudta, hogy nem volna szabad? (…) A lélek emez érthetetlen vágya, hogy feldúlja önmagát – hogy csupán a rossz kedvéért tegyen rosszat -, ez sarkallt tovább, hogy folytassam és bevégezzem a szörnyűséget…”
Valahogy így van ezzel Cirifischio is, akit egyrészt sorsa (árvaként nőtt fel), másrészt ebből fakadó életvitele is bűnbe taszítaná. Fülöp atya talán még idejekorán emeli ki őt ebből a környezetből. Azonban a rossz továbbra is hívogatja a fiút: a templommal szembeni fazekas folyton megbolondítja a gondolatait, mintha ő maga lenne az ördög. Cirifischionak a belső harcát is meg kell vívnia, hiszen a lelke értékes árucikk, amelyre többen bejelentkeznek.
Egyházkritika
Ami talán csak felnőtt fejjel tűnik fel a filmben, az az éles egyházkritika. Fontos kihangsúlyozni, hogy e kritika nem támadó, hanem építő jellegű. A film igazi erőssége, hogy nem úgy szeretné bemutatni az egyházat, mintha az a tökéletes emberek gyülekezete lenne. Ugyanakkor azt a képtelenséget sem bizonygatja, hogy az egyház velejéig romlott, és minden keresztény erkölcstelen lenne.
Mintha az egyház történetében is folyamatosan ott lenne a rossz kísértése, csakúgy, mint az egyes emberek, így Cirifischio életében is. Ezt láthatjuk ebben a filmben is, ahol a reneszánsz és barokk kor egyházi méltóságai, mint uralkodók élnek fényűző pompa közepette a plébániájukon, vagyis inkább kastélyaikban, miközben a szegény nép éhezik. A vallásos gondolkodók fennkölt, magasztos gondolatokat írnak, de a napi betevő beszerzésén szorgoskodó néptömegtől ezen elmélkedések nagyon távol állnak. Közben egy fiatal bíboros fiúnak álcázott kamaszlányt tart szexrabszolgaságban.
Néri Szent Fülöp, az ellenpont
Az ő életmódjuktól és gondolkodásuktól gyökeresen eltér Néri Fülöpé, Isten bohócáé, aki talán nem olyan művelt, és biztosan nem olyan gazdag, mint sok egyházi méltóság. Ő „csupán” annyit tud felmutatni, hogy szegényeket gondoz és árva gyerekeket nevel a templomában. Tanítja őket a szeretetre, közösséget alkot velük, közösen énekelnek, imádkoznak és eljátsszák egy-egy szent ember életét. Még egyházi berkeken belül is sokan bolondosnak tartják. Hisz valahogy úgy, olyan lelkülettel él és cselekszik, amiről Jézus beszélt. Szegényként segíteni szeretne a szegényeken. Végtelenül szeretetteljes, egyszerű ember, aki mintegy ellenpontja az őket körülvevő romlott világnak és az ehhez részben leromlott egyháznak. Ahogy az árvákból álló gyerekkórus énekli, tudja, hogy a földi hatalom és gazdagság múlandó, és minden ilyesmi csupa hiúság, mely előbb-utóbb elenyészik. Nem érti, nem is szeretné érteni, kinek kellene hízelegni, mikor kellene visszafognia a véleményét és mikor kellene hazudnia ahhoz, hogy pénzt, világi elismerést és hírnevet szerezzen.
Feddhetetlenek
Egy bibliai történetben Jézus ezt mondta néhány farizeusnak, akik a hittudományban mélyen, a hiteles életben azonban kevésbé szorgalmas életet éltek: „Bizony, mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be Isten országába, mint ti”. A Jézus korabeli zsidó társadalomban a vámszedők, utcanők, házasságtörők és a pásztorok voltak a leginkább megvetve a társadalom szemében. A reneszánsz és barokk Itália fényes udvarai között élő egyes papok és püspökök valószínűleg nem gondolkodtak el azon, hogy ha Jézus az ő korukban szállt volna a földre, talán hasonlót mondott volna nekik. Csupán a vámszedők és utcanők helyett épp utcagyerekeket említett volna, akik az Isten országába előbb térnek be náluk. Valószínűleg ma sem cseng a fülükben Jézus ezen mondatai azoknak, akik a vallásosság álcájával, a hitet pajzsként maguk előtt tartva fölényeskednek, magukat erkölcsileg feddhetetlennek és tévedhetetlennek érzik, miközben legbelül velejéig romlottak.
Fülöp atya mindezekbe valószínűleg nem gondol bele. Csalódottan és meghunyászkodva teszi le Loyolai Szent Ignác amúgy nagyszerű lelkigyakorlatos könyvét, amiért néhány oldal elolvasása után rá kell jönnie, hogy ő sajnos túlságosan buta, hogy megértse. Ő egyszerű ember, csak teszi azt, amit a lelkiismerete és hite diktál. Egyszerűen érzi, hogy jót tenni jó. Hogy segítenie kell felemelnie azokat, akikkel senki sem foglalkozik. Akiket mások hagynának elveszni, elkallódni.
Végül…
Mindenképp a teljes film megtekintését ajánlom, ugyanis a magyar szinkronos változatból körülbelül 40 perc ki lett vágva. Ezekben a kivágott jelenetekben láthatjuk többek között, amint Fülöp atya bebizonyítja, hogy a csodatétel képessége önmagában még nem érdem, nem elegendő a szent élethez. Vagy épp azt, hogy akár még Szűz Mária látomásos megjelenése is lehet az ördög cselvetése.
Vajon Cirifischio, akit az ördög másoknál is jobban kísért, felismeri-e, hogy a szeretet útját kell választania, vagy enged a gonosz csábításának, a világ érzéki örömeinek, gyorsan elillanó vágyainak? A film talán legnagyobb erőssége, hogy gyerekkorunkban ifjúsági filmként is kiválóan funkcionált, ugyanakkor idősebb fejjel megtekintve felfedezhetjük mélyebb mondanivalóját, amit korábban talán nem is értettünk.
Írta: Habib Dániel
State buoni se potete (Legyetek jók, ha tudtok), 1983, olasz film, rendezte: Luigi Magni
Képek forrása: State buoni se potete