A felújított Március 15. téren álló Nagyboldogasszony Főplébánia (Belvárosi plébániatemplom) restaurálása – bár úgy tűnt pénzhiány miatt nem valósulhat meg – nem marad el. A templom tornyait és a homlokzatot övező állványzaton hamarosan reklámok fognak helyet kapni, s az ebből befolyó pénzt fordítja a Fővárosi Önkormányzat a templom megszépítésére. Így újra régi pompájában állhat a templom a hívek szolgálatára, a turisták, látogatók örömére.
A Nagyboldogasszony Főplébánia története a római korig nyúlik vissza. A pannóniai időkben a mai templom helyén álló Contra Aquincum erődítmény hirdette a hódító Róma nagyságát. Köveinek felhasználásával épülhetett a templom román kori őse. Itt kapott 1046-ban nyughelyet a mártírhalált halt Gellért püspök. Erre a korábbi templomra épült a 12. század végén az a román stílusú, háromhajós, két tornyú bazilika, amelynek egyes részei fenn is maradtak.
A tatárjáráskor a templom elpusztult, helyrehozatalában nagy szerepe volt a külföldön tanult plébánosnak, Ákosnak. A 14. században, Zsigmond király uralkodása alatt, az ő támogatásával a templomot gótikus stílusban átépítették. A munka irányítója Babocsai Gergely plébános volt, aki egyben királyi káplánként is tevékenykedett. A gótikus templom háromhajós, egytornyos, csarnok elrendezésű (a mellékhajó a főhajóval azonos magasságú), az oldalhajókhoz újabb oldalhajók csatlakoztak. A szentély belső falsíkján háromkaréjos ülőfülkék húzódtak. A templombelsőt gazdag festés díszítette, melyről a töredékben fennmaradt maradványok tanúskodnak.
Mátyás király idején két újabb oldalhajóval, késő gótikus stílusban bővítették a templomot. A kor művészeti irányzatát, a reneszánszot két szentségtartó fülke (pastoforium) képviseli. A templom történetének nevezetes eseménye az 1458. január 23-án tartott mise. Ez Mátyás királlyá való kikiáltása előtt egy nappal történt, valószínűleg azzal a céllal, hogy elősegítse az ifjú Hunyadi trónra kerülését.
A templomot a török hódoltság idején mecsetként használták az ország új urai. Ennek emléke egy imafülke (mihrab), mely az iszlám előírásainak megfelelően Mekka felé néz, így a szentély délkeleti falában kapott helyet. A szultáni mecsetek felépülése után újra keresztény templomként működhetett, egyedüliként az országban. Buda töröktől való felszabadítása után lassan indult meg az élet a városban. A nehézségeket még fokozták a vissza-visszatérő tűzvészek (1716, 1722, 1723). Ezek után kerül Szent Flóriánnak – a tűzvészek ellen védő szentnek – a szobra a szentély külső zárófalába.
A templom barokk kori helyreállítása Pauer János György vezetésével 1725-től 1739-ig tartott. A három hajót egyetlen kosáríves dongával fedték le, a gótikus oldalhajót barokkosan átépítették, az északi tornyot is felépítették. A főhomlokzat egységes, a többi barokk templommal azonos jellegű. A főbejáratot díszes falpillérek szegélyezik.
A Belvárosi plébániatemplomot az idők folyamán többször restaurálták: 1805-1808 között a reformkori Pest első városrendezési tervének alkotója, Hild János vezetésével történtek jelentős változások; például új főoltárt kapott a templom, ekkor készült a szószék, bővítették a kórust.
A műemlékek iránti érzéketlenségnek s a gátlástalan kapitalista szellemnek tudható be, hogy 1839-ben a támpillérek közé árusító bódékat építettek, melyeket csak 1932-ben bontottak le.
Az újabb felújításra 1889-ben került sor. Steindl Imre, az Országház építője volt a munkálatok tervezője, vezetője. Változtatásai között szerepelt a klasszicista főoltár elbontása, s helyébe Zsolnay kerámiából épített majolika oltár állítása.
A Lux Kálmán végezte restaurálás alatt (1932-1944) került elő a tizenkilenc ülőfülke, a déli oldalon pedig a Mátyás kori pálcaműves ajtókeret.
A II. világháborút a templom is megsínylette. A romos állapotú épületet – állagmegóvása (1945-1947) után – 1948-ban Gerő László újította fel. Két szempont vezette munkálkodását: a templom régiségének kiemelése, a szép szószék részére nyugodt környezet biztosítása. A templom belső falai egyszínű patinás festést kaptak, a bordákat színesen festette ki. A Szent Flórián kápolna bejárati ívén maradt gótikus díszítés szolgált a festés mintájául, ennek mintázatait s vele rokon egykorú mintákat alkalmazott a restaurátor.
A templombelső festését 1976-1977-ben felújították. Minden egyes újjáépítés szolgál meglepetésekkel; 2010-ben például a szentély mögött falfülkében Anjou-kori Szűz Mária freskót találtak.
A templom környezetéhez illő térfelújítás után így kerül sor 2011-ben a történelmi múltú Nagyboldogasszony Főplébánia külső restaurálására – reklámpénzekből. Bízzunk benne, hogy a templom búcsúnapján, augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén már nem állványok s reklámok fogadják a híveket, a látogatókat, hanem egy – a múltjához méltó módon – felújított templomot csodálhatnak meg az arra járók , az oda betérők!