Jó érzés látni, mennyire figyel ránk a világ. Ha a magyar miniszterelnök megszólal, az nemzetközi médiahír.
Nincs olyan országvezető ma Európában, aki többet szerepelne az európai sajtóban, akinek többet említenék különböző platformokon a nevét, mint Orbán Viktorét. Figyelik minden szereplését, hol és hogyan lehetne belekötni bármelyik mondatába, fellépésébe, gesztusába, aztán megpörgetik a szokásos negatív kliséket, hogy jobboldali autoriter, nacionalista, populista és radikális, diktátor hajlamú és vitatott országvezető, aki fittyet hány az európai értékekre, a nemzetközi előírásokra. Ő az elrettentő példa a nyugati globalista demokráciák számára, akitől óvni kell a haladó világot.
Még a szokásos pénteki, honfitársait tájékoztató rádióinterjú is a figyelem középpontjában áll Nyugaton. Talán arra kíváncsiak, mivel eteti honfitársait a miniszterelnök, hogy azok hisznek neki, követik, kiállnak mellette, és négyévenként a Nyugat minden mesterkedése ellenére újra megválasztják. Tegyük hozzá, nyelvi nehézségek miatt a világ közvetítők útján, azaz a magyar ellenzéken keresztül jut a másodlagos információkhoz. Megtanulhatnának már végre magyarul, ha annyira fontosak vagyunk nekik! A magyar nyelv minden híresztelés ellenére nem nehéz, egyszerű, rugalmas és logikus nyelv, csak a logikáját kell megérteni.
A logikával Brüsszelben azonban hadilábon állnak, ezt pont Orbán mondta a legutóbbi pénteken. A migrációról volt szó és a svéd biztosról, aki a járvány leküzdésében a migráció fontosságát emelte ki. Ha szerintük a migráció jó, és a társadalomnak szüksége van rá, akkor tessék, vigyék a migránsokat, nyitunk egy folyosót, azon fölmasírozhatnak Ausztriáig, Németországig meg Svédországig. Mi segítünk eljuttatni ezeket az embereket hozzájuk – mondta a miniszterelnök. Ha annyira akarják!
Most, hogy az illegális migráció újra 2015-ös méreteket öltött, jó lenne, ha az EU végre kifizetné a magyaroknak az európai határvédelemre eddig fordított másfél milliárd eurót – tette hozzá –, és a többi érdekelt országnak is segítséget adnának. Hiszen nem vagyunk már egyedül határvédelemre ítélve, jószerivel minden, a schengeni külső határon fekvő tagország érintett, építik a határzárat, önmagukat, de egyúttal az uniót is védendő.
Orbán csapatjátékos, mindazokat képviseli, akik egy csapatban játszanak vele. Meg is írta az összes érdekelt nevében a migrációval kapcsolatos észrevételeit, a közös követelést von der Leyen elnök asszonynak.
Akik viszont Európa gazdag belsejében vagy az északi periférián élnek, egészen másként gondolkodnak a határvédelemről. Szerintük a migráció csak jó dolog lehet, és akik nem így látják, azok rossz úton járnak. Például mi is, immár hat éve, ezért próbálnak mindenféle eszközzel meggyőzni min-ket, valójában ránk kényszerítenék akaratukat. Okoskodnak, hogy európai értékek, szolidaritás meg minden, és nem, nem támogatják a kerítésépítést. Helyette odaküldenek néhány íróasztalhoz szokott frontexest, majd ők segítenek a határvédelemben. Támogatás az NGO-knak jár a büdzséből, hiszen ők az európai értékeket képviselik, óvják, segítik a migránsokat, hogy eljuthassanak álmaik Európájába, a jólétinek gondolt Németországba.
Szóval, akkor korridor? Ez a mondat mint darázscsípés érte a németeket. Orbán, aki Magyarországon még tanult történelmet, nem véletlenül húz elő ilyen mondatokat a pakliból. Lassan ezeréves az a magyar történelmi tapasztalat, hogy ha idegenek az ország területére lépnek, akkor hajlamosak elfeledkezni a kapott vendégszeretet iránti háláról. Még az átvonuló keresztes lovagok is, akik szentföldi útjukhoz tranzitútvonalnak használták a Magyar Királyságot. A magyar király, akit tudása miatt Könyves jelzővel illettek, először jóindulattal fogadta őket, engedte, hogy szükségleteiket a vásárokon beszerezhessék. De amikor a keresztes had az ország gazdagságát látva rabolni, fosztogatni és erőszakoskodni kezdett, egy pillanatig sem habozott, könyörtelenül szétverte és kikergette őket az országból.
A király maga irányította a hadműveletet, és a következő évben az országon való áthaladáshoz korridort nyitott a keresztes hadnak. Tisztes távolságból, serege élén személyesen ellenőrizte a keresztesek áthaladását. Nem is volt többé fosztogatás! Pedig a keresztesek között voltak olyan vezérek, akik szerint keresztes háborút Magyarországgal szemben kell indítani, hiszen a magyarok éppoly pogányok, mint a szentföldi hitetlenek. Fennen hirdették, hogy „a pogányok és a magyarok legyilkolása között nincs különbség”, de valójában az ország kincseire fájt a foguk. A „szent háború” vezérei legszívesebben ezt az országot foglalták volna el, és azonnal felosztották egymás között a még meg sem szerzett tisztségeket.
Nem tudom, Orbán Viktor milyen korridort vizionált a kéretlen migránsok számára, de az amúgy konzervatívnak számító Die Weltben azonnal pellengérre állították, és felsorakoztattak minden félinformációt az olvasók dezinformálására. A szegény menekülteket a magyar hatóságok minden további nélkül visszafordítják Szerbia felé, pedig a jogvédők és az ENSZ menekültügyi segélyszervezete is illegálisnak tartja ezt. Magyarország, ki tudja, hányadszor sérti meg az európai és a nemzetközi jogot, nem csoda, hogy az ország ellen számos kötelezettségszegési eljárás zajlik. Ilyenekkel hangolják Magyarország ellen a magát szolidárisnak tartó német közvéleményt.
Percig se gondoljuk, hogy a manipulált üzenet mostanában olyan könnyen célba ér. A több száz hozzászólásba beleolvasva az ember a magyar politikával való rokonszenvezést látja. Az EU külső határait védeni kötelesség, és gyalázat, ha az érintett országok nem kapnak érte pénzügyi támogatást. A határátlépés illegális, nem a határvédelem. Németország megérdemli a sorsát és Orbánnak igaza van!
Ő az egyetlen politikus, aki mindig kimondja, mit akar, és a brüsszeli vagy német (!) arroganciával is szembeszállva képviseli országát. Örülhetnek a magyarok, hogy ilyen miniszterelnökük van, nem véletlen, hogy mindig újra megválasztják. Németországnak is ilyen vezető kellene, esetleg ha mellékállásban elvállalná, az is jó lenne. Ha pedig mindenképpen ragaszkodik a korridorhoz, akkor az kéretik Brüsszelig meghúzni, hogy az ottani döntéshozók viseljék politikájuk következményét.
Milyen kár, hogy Magyarországnak majdnem fele ezt másként látja. Ők elégedetlenek a miniszterelnökkel. Unják már a retorikáját, az örökös országvédelmét, változást, mást akarnak. De tudják-e, mit? Tudják-e, hogy olyan világban élünk, amikor erős kezű vezetőre van szükség, aki bátor, határozott és elkötelezett. Akit nem lehet a háttérből irányítani.
Próbáljunk már egyszer európai, világpolitikai léptékben gondolkodni!
Rab Irén
a szerző történész
Forrás: Magyar Hírlap