Lenin bácsi cipőt és csokoládét adott a szegény gyerekeknek, mondta az óvó néni a pártpropaganda szellemében. Ma az óvó néni mesét olvas a kicsiknek a királyfi kezéért a sárkánnyal is megharcoló másik királyfiról.
Német kollégám és barátom nagyon sajnál engem, hogy magyar honleányként kötelességemnek érzem Orbán vállalhatatlan politikáját mentegetni, védeni. Egykori kollégám egyébként Magyarország nagy barátja, ezért helyettem, és minden magyarok helyett szégyenkezik az európai értékeket lábbal tipró legújabb, nyíltan kisebbségellenes magyar törvénycsomag miatt.
Hogy tisztán lássunk: a kedden elfogadott gyermekvédelmi törvény borítja pírba orcáját, mert ő erről annyit tud, amennyit és amit – a demokráciában töretlenül bízó német polgárként – a független és közszolgálati sajtóból elé tárnak. Nevezetesen, hogy a magyar parlamenti többség – a baloldali ellenzék heves tiltakozása ellenére – a homoszexuálisok elleni törvényt fogadott el, összemosva a pedofiliát a homoszexualitással.
A gyermekek védelme ürügyén megtorpedózta az európai sokszínűség eszméjét. Mostantól az LMBTQ-embereknek pokollá válik az élete Magyarországon. Orbán ezzel kimutatta foga fehérjét, választási kampányának áldozatul esett egy kisebbség, akiknek védelme kiemelt európai értéknek számít.
Eddig a főcím. A tudósitások a manipulatív közszolgálati csatornáktól kezdve a legbalosabb sajtóorgánumokig (bocsánat, mindig elfelejtem, hogy Németországban csak független, objektív média létezik) a kiskorúakat védő magyar törvényt arra használják, hogy az általuk „Puszta-Putyinnak” nevezett magyar kormányfőt szapulják.
A liberális EU ezt tovább nem tolerálhatja! A magyar ellenzéki narratíva tükröződik a német tudósításokban, a „vitatott” kínai és orosz kapcsolatok kiépítésének szakadatlan ismétlése, hogy az orbáni autokrácia végre nyíltan láthatóvá váljék. Kínai kommunista elit egyetem diákkollégium helyett, orosz mintára hozott törvény a szexuális kisebbségek ellen, az alaptörvénybe betonozott, idejét múlt apa-anya családmodell, a sikeres oltási kampány mögé rejtett magas halálozási szám.
Különösen fájó mindegyik a németeknek: nehezen viselték, hogy az unión kívüli vakcinabeszerzéssel Magyarország átoltottságban megelőzte őket, és így hamarabb indulhat itt be a gazdaság. A Fudánt ők is szívesen látták volna Németországban, mert pontosan tudják, hogy a szürkeállomány akadémiai importjánál jobb innováció nem létezik.
Egyébként is, hogy jön ahhoz ez az összeaprított ország, hogy lefölözze az Európába irányuló kínai kereskedelem hasznát, helyettük? És most itt ez a homofób törvény, ami még a sajtószabadságot is súlyosan sérti! Ettől kezdve a német érdekeltségű RTL Klub gazdasági alapjaiban rendül meg (erkölcsiben már régen megrendült), hiszen a jövőben főműsoridőben nem játszhatja be a meleg párokkal reklámozott, amúgy egészségtelen Coca-Cola termékeket. Ajjaj, megint a lábukra léptünk!
Az LMBTQI (és tetszés szerint folytatható)-emberek védelme európai ügy. Az Európai Uniónak negyvenmillió őshonos nemzeti kisebbséghez tartozó polgára van, az ő védelmük, mint a Minority Safe Pack elutasításának indoklásában olvashattuk, nemzetállami hatáskör. Lehet, hogy így van, látszik, hogy ezek földhöz ragadt emberek, mert még mindig ott élnek és továbbra is ott akarnak élni, ahova születtek. Szemben a sokbetűjű identitásúakkal, akiket az ég fölött átívelő, sokszínű globalizált szivárvány szimbolizál. Ők értik a kor szellemét!
Ők a másként gondolkodó fiatalok, akik hatalmas tapsot szavaznak meg maguknak. Akik utcára mennek (mert ráérnek), egyetemet foglalnak (mert megengedik nekik), akiknek a szabad nemválasztás a szabadság szimbóluma. És ezt a szabadságot születésüktől, de legalább is magukra ébredésüktől kezdve gyakorolni akarják. Nem veszik észre, hogy ezerrel manipulálják, divatos szóval érzékenyítik őket.
Az érzékenyítés régi módszer, az én gyerekkoromban a heti zászló fel- és levonással, a kisdobos, úttörő és KISZ-mozgalom iskolai beépülésével akart a Párt a szocializmus szellemének megfelelő jó elvtársakat nevelni a gyerekekből. Lenin bácsi cipőt és csokoládét adott a szegény gyerekeknek, mondta az óvó néni a pártpropaganda szellemében.
Ma az óvó néni mesét olvas a kicsiknek a királyfi kezéért a sárkánnyal is megharcoló másik királyfiról. Nevelői kézikönyv is készül a mesekönyv mellé, hogy a nemi sokszínűséget hogyan kell elmagyarázni a gyerekeknek. A rendszerváltás száműzte a politikát a nevelési intézményekből, és lám ismét ott settenkedik szivárványos köntösben. Jó lenne, ha az európai értékek őrzői is felismernék, miről szól ez a történet!
A „homoszexuális” törvény, bárhogy nevezik, nem az azonos neműek ellen irányul. Ők továbbra is köthetnek élettársi szerződést, ami nagyjából a házassággal azonos értékű jogokat biztosit. De mivel nem házasság, nem viselhetik egymás nevét és nem fogadhatnak örökbe gyermeket.
Csakúgy, mint egy heterogén élettársi kapcsolat esetében sem. Nincs hátrányos nemi megkülönböztetés! (Amúgy zárójelben, az ezt rögzítő törvényt még a szocialisták regnálása idején fogadta el a parlament. Talán tőlük kellene számonkérni, miért nem a melegházasságot és az örökbefogadás lehetőségét szavaztatták meg akkor?)
Visszatérve a németekre, örülnék, ha látnák, hogy a mostani törvény a kiskorúakat védi. Nemcsak a pedofilokkal szemben, hanem mindenféle szexuális érzékenyítéssel, befolyásolással szemben. És szögezzük le, oktatási-nevelési intézményben sem politikai, sem szexuális, sem egyéb propagandának helye nincs!
A sors úgy hozta, hogy a németekkel kerültünk egy csoportba a foci EB-én. Irtó jó lenne, ha nem úgy kellene a budapesti kapcsolást hallgatnom a német sportműsorban, hogy „Itt vagyunk Budapesten, ahol Orbán Viktor radikális, populista jobboldali miniszterelnök éppen egy törvényt hozott a homoszexuálisok ellen.” Ha nem politikáról, a szivárványosított müncheni stadionról és érzékenyítő térdepelésről, hanem végre a sportról lenne szó.
Rab Irén
történész