Múlt pénteken ünnepelte Angela Merkel 66. születésnapját. Ebből az alkalomból a világ összes állam- és kormányfője felköszöntötte.
Volt, aki ajándékkal lepte meg. A nagy nap Brüsszelben érte, így aztán személyesen vehette át Macron elnöktől az üveg Burgundit, az Európai Tanács elnökétől a doboz belga csokoládét, a bolgár elnöktől az édeskés rózsaolajat. A portugál miniszterelnök egyenesen egy jelképes értelmű karmesteri pálcával kedveskedett neki.
Rajongóitól záporoztak közösségi oldalaira a gratulációk, hogy Isten, Allah, Buddha éltesse, a globális hitetlenektől pedig a közvetlen „HB kedves Angela!” érkezett. A jókívánságok között volt egy szokatlan poszt is: börtönudvar szélén bilincsbe vert kezét magasba emelő Merkel képe, alatta a köszöntő: „Azt kívánom, hogy ez a bűnös hazaáruló utolsó születésnapját tölthesse szabadlábon, és a német nép sérelmére elkövetett szándékos bűnei miatt megkapja jogos, életfogytig tartó börtönbüntetését.” A posztoló a 2005 óta tartó Merkel-korszak mérlegét is megvonta. Németország leépült az elmúlt tizenöt évben, oda az irigyelt életszínvonal, romlik az infrastruktúra, emelkednek az árak, vége a közbiztonságnak – állítja.
Szerinte a kancellár legnagyobb bűnét 2015-ben követte el, amikor az alaptörvényt megsértve ellenőrizetlenül engedte az országba a migránsok milliós tömegét, akiknek ellátása azóta évi 140 milliárd euróval terheli az állami költségvetést. A migránsoknak köszönhetően nőtt meg a bűnözés, és az állam tűri ezt, a kiutasításokat nem hajtják végre. Negyvenhat pontba szedve a kancellár asszony összes vétke, a kormányzása alatt meghozott törvények, intézkedések, amelyek sértik a német nép egzisztenciális és jogi érdekeit.
„Bolond beszéd, de van benne rendszer”, mondhatnám a nagy klasszikus után szabadon, hiszen a posztban a populista jobboldali ellenzék vádpontjait olvashatjuk a regnáló kormányfő ellen. A közzétevő nem anonim troll, hanem a nevét, arcát vállaló magánszemély, aki nem először megy neki Merkelnek. Megtette már 2016-ban is a Facebookon, ahonnan rövid idő alatt a hálótisztogatók letiltották. Arra mégis elég volt, hogy kiírja magát a tisztes alattvalók köréből, és a független német tévécsatornáktól több szerepet, megbízást, munkát ne kapjon. Ez a magánszemély ugyanis egy színésznő, Silvana Heißenberg, adatlapja alapján szőke, kék szemű, világos bőrű, európai kinézetű német. (Módosíthatnák a színész-adatlap kérdéseit, mert politikailag nem korrektek és nem felelnek meg a BLM mozgalom elvárásainak sem.)
Silvana azóta szabaddá vált idejében tollat ragadott, cikkeket írt, majd történetét Boszorkányüldözés és hazaárulás. Egy nemzet és saját egzisztenciámnak tönkretétele címmel könyvben foglalta össze. Annyira belejött az írásba, hogy Orbán Viktort is megkereste. „Az utolsó reményem Magyarország, hazámnak szüksége van az ön segítségére!” – írta nyílt levelében, és felajánlotta az EP-választási kampányban való támogató részvételét. A magyar miniszterelnök nem élt a felkínált lehetőséggel, ő nem szokott beavatkozni más országok belügyeibe. Megvan nekünk a magunk baja, minek tetézni. Különben is, ha valaki külföldre szalad segítségért, hogy vélt vagy valós politikai sérelmeit orvosoltassa, az bizony történelmi tapasztalataink okán a mi szemünkben (haza)áruló, még ha elméletben egyet is értünk vele.
Ezért aztán Silvana az EP-választások után feljelentést tett a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságon a német kormány valamennyi politikusa ellen, akik a 2015-ös willkommenes határnyitásban aktívan vagy passzívan közreműködtek. A név szerint vádolt személyek Angela Merkel kancellár és helyettese, a szocialista Sigmar Gabriel, valamint az akkori belügyminiszter, Thomas de Maizière. A feljelentés alapja a római statútum 6. cikkelyére hivatkozva népirtás, a 7. cikkely alapján emberiesség elleni bűncselekmény, valamint a hazaárulás bűntette.
A kereset az irányított és támogatott tömeges bevándorlással tudatosan okozott végzetes következményeket sorolja hosszú oldalakon keresztül, jogilag megalapozva. Bizonyítékként hivatalos bűnügyi statisztikákat, a súlyos bűncselekmények tételes felsorolását és szakértői véleményeket csatoltak.
Nem ez az első eset, hogy a német kancellárt bíróság elé akarták citálni, hiszen 2015 októberében az akkor még marginális AfD büntetőkeresetet, majd később, már tömegpárt korában alkotmányossági panaszt nyújtott be ellene. Szerintük Merkel többszörösen törvényt sértett, amikor megnyitotta a „menekültek” előtt Németország határait.
A német alkotmánybíróság a panaszt nem találta megalapozottnak, és élből elutasította.
Négy éve a bajor CSU és Seehofer miniszterelnök is feljelentéssel fenyegetőzött, ha nem csökkentik a menedékkérők számát, és a bajokat nem orvosolják. Liebe Angela, keménykedett akkor Seehofer, ha nem változtatsz a helyzeten, Bajorország kénytelen lesz az alkotmánybíróságnál panaszt tenni ellened. A panaszból nem lett semmi, Seehofert megtették Berlinben belügyminiszternek, és ezzel a bajorok méregfogát is kihúzták egy időre. Az állástalanná vált színésznő most várja a születésnapi kívánságának teljesülését, a hágai bíróság ítéletét, addig pedig szenvedi a vele szemben alkalmazott retorziókat. Nemcsak a filmvászonról, hanem a hírportálokról is törölték, alig néhány rossz hírbe hozott, azaz jobboldali alternatív (ellenzéki) oldal, kiadó ad neki megjelenési lehetőséget. Ezt viszont csak szűk körben olvassák, mert Németország polgárai talán még mindig hisznek a demokráciában, az igazságos jogrendben és a pártatlan közszolgálatban. Persze ne gondoljuk, hogy Silvana „egyéni vállalkozó”, minden bizonnyal megtalálták őt azok a háttéremberek, akik a Merkel-ellenes szálakat mozgatják, a periratot megszerkesztik, a bűnlajstromot összeállítják. Silvana összes igazságérzetével csak hasznos idióta a politika mocskos színpadán.
Ezt a történetet azért írtam meg, hogy idehaza is lássuk, milyen bajok vannak a mintaországokban, hogyan működnek a független bíróságok, mekkora tere van a véleménynyilvánítás szabadságának, milyen politikai háttéralkuk születnek, és hogyan tüntetik el a veszélyesnek tartott hangokat. Egyáltalán, milyen mechanizmus alapján működnek, és hogyan retusálják az valóságot. Abban az Európában, ahol folyamatosan az európai alapértékekről, jogokról és a jogállamiságról papolnak.
Rab Irén
(A szerző történész)
Forrás: Magyar Hírlap